Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-15 / 3. szám

őszinte becsületes lélekkel törekszik, bizonyosan mind ki­vül mind belül, mellőzni óhajt. Ám csináljunk bárminő terjedelmes codexet a házas­sági perek stb. ügyében, csak ne olyat, melynek azon igé­nye volna, hogy az egyház minden ügyét paragraphusokba iktatta, — (Vége következik.) Mihez fogjunk, hol kezdjük a munkát? (Vége.) Az említettek folytán bátorkodom ama feltett kér­désre: Mihez fogjunk, hol kezdjük a munkát? —• igénytelen feleletet adni. Kétséget nem szenved, hogy e részben a legelső helyen említendő az, mit Révész Imre ur fölemlít, t. i. a lelkészek tudományos m i v e 11 s é­ge. Mert ez épen conditio, sine qua non; e nél­kül a só Ízetlenné lesz — a v i 1 á g o s s á g m e g­sötétül. Ez tehát magától, önként és szükségesképen ér­tetik. Azonban, jelen viszonyaink között, még ennek is le­hetővé kell elébb reánk nézve tétetnie; mert valóban ugy, a hogy most vagyunk, ha lelkiismeretes hűséggel akarunk hivatalos teendőinknek megfelelni: épen lopnunk kell az időt arra, hogy a tudományos mivelődésben némi lépést te­hessünk. Ott, hol helyben lehet az e célra hathatósan előse­gítő köröket felállítani — könnyebben lehet boldogulni; de ránk nézve, kik egymással 8—10 mérföldről közlekedhe­tünk , igen sok nehézséggel jár ez is, sokszor épen lehetet­len. 1855. évtől fogva próbáljuk mi egyházmegyeileg a papi kör felállítását; hol magántanulmányaink eredményét kö­zölnek egymással; vagy szakunkra vonatkozó tárgyak fe­lett felolvasásokat tartanánk; de hiába tüztünk ki már né­hányszor határidőt; most a közlekedés nehézsége; majd a hivatalos teendők halasztást nem engedő teljesítése, — ál­talában a hivatalhelynek két, három napra el nem hagyha­tása, helyhez kötve tartott bennünket. — Különben pedig az egyházi élet bensővé, erőteljessé tételének nagy munkájá­ban, a legtudományosabban mívelt lelkész is, csak egy fac­tor magában véve, — minden tudományos míveltsége mel­lett sem fog beszédével, a templomi sokaság­nál kívánt hatást és sikert előidézni, — és szellemével a tömegen dominálni. Más facto­roknak is kell mellette lenni, kik veleegyütt működjenek. Megyesi Pál jól jegyezte meg a maga dialógusában, hogy a m a d á r sem repülhet szárnya k n é 1 k ü 1. Apa p­n a k is van szárnyakra szüksége, különben q e m boldogulhat szép tisztében. — Annálfogva, igénytelen nézetem szerint, legelső teendőnk volna: 1. L ehetővétenni ránknézvealelkipász­t o r i gondviselést, segédlelkészi állomások létrehozásával, — azt értem ezalatt, hogy minden 2000—5000'népességgel biró egyházközségben, a rendes lelkész mellé egy segéd — minden 5000—10,000 népesség­gel biró egyházközségben, a két rendes lelkész mellé egy­egy segéd alkalmaztassék — és igy tovább. Tekintve a hel­vét egyházak gyakorlatát Zürichben, Bernben, Genfben, mint e lapok m. évi 49. számában elősorolva látjuk ; — te­kintve egyházaink jelen állását, szükségleteit, melyeknek mindegyikében az aratásra való gabona sok, az arató kevés — ha ugyan elhanyatlott egyházi életünk érdekében valamit akarunk kezdeni — : legalább ennyit azonnal kell tennünk, — múlhatatlanul. Mert a mint Hüffel mondja: „Ohne Seelsorge kein geistliches Amt, und wodic-scs doch der Fali ist, cin verfehltes Thun und Treibcn Die Seelsorge ist die Anwendung der Leltre ím Leben, die Verwirklichung des christlichen Geistes in den Einzelnen, in den Familien, in den Gemeinden, in der Kirche; die eigent­liche Gestaltung Christi unter seinen Glaubigen." — Wesen und Beruf des evang. christi. Geistlichen. II. db. 312. 1. — Segédek alkalmazása mellett: a) Határozott körű és irányú lelkipász­tori gondviselést kezdhetnénk. Az igehirdetést sikeressé, gyümölcsözővé tehetnök. Őrködhetvén az általunk hintegetett igemagok további sorsa, fejlődése, erősbödése felett. Mint vezetők, tanácsadók, gyámolitók, jóutravezetök jelenhetvén meg a fenforgó szükségletek szerint. Egy szó­val az igehirdetésnek — életet adhatnánk. b) Behozhatnék, hol eddig gyakorlatban nem volt — s az egész éven keresztül folytathatnók, hol eddig csak egy részben gyakoroltatott — a szent könyvek sorszerinti ma­gyarázatát ; mert nagyon igaz, hogy a mi elalélt egy­háziéletünknek ez 1 észcn egyik leghatha­tósabb felélesztöje. „Nicht durchReichthümer, nicht durch aupserc Gebrauche, und prunkende Ceremonien vvird die Kirche — der in unseren Tagén so sehr zerrissene und zerstreute Körper Christi — wiederhergestellt werden, son­dern durch das einzige Heilmittel des Wortes Gottes", egé­szen a mi időnknek szóló szavak ezek, melyeket MartyrPé ter 1554. év febr. 7. székfoglaló beszéde folytán mondott. c) Lelkipásztori köröket állíthatnánk fel egyházme gyénkint — tudományos mívelödésünk tekintetéből. d) Mindkét nembeli ifjainknak — vasárnaponkint — vallásos oktatást nyújthatnánk, miképen ez külföldön szép sikerrel gyakoroltatik. 2. Másik halaszthatatlan teendőnk volna: v i s s z a á I-' lítani, és az illető orgánumok által, isteni félelemmel és atyafiúi szeretettel gyako­roltatni az egyházi fegyelmet. A IIclv. Confessio II, XVIII. 15. §. szerint az mondatik: „Minthogy múlhatla nul szükség, hogy az egyházban fegyelem legyen, s voltak is az Isten népénél egyh. törvényszékek, melyekben b ö 1 c s és kegyes férfiak által gyakoroltaték e fegyelem: te­hát az egyli. szolgáknak is tisztük, hogy e fegyelmet, a hí­vek épületére vezessék, az idők és közállapot viszonyai- és szükségeihez képest. Mi részben, mindenkor meg kell tar­tani azon szabályt: mindeneknek épületre, illendően, tisz­tességesen, zsarnokság és háborgás nélkül kell történni. Mert az apostol azt bizonyítja, hogy Isten neki az egyház -bani hatalmat építésre és nem rontásra adta. Mert maga az Ur is megtiltotta, hogy szántóföldjéből a konkoly kiszag­gattassák, midőn félni lehet, hogy a búzát is kitépik". Ugy hiszem, hogy miután az organumokat, a kik, és az alapel­veket, a melyek által kell prot. egyházunkban a fegyelem­nek kezeltetnie, épen vallástételünk nyomán emeltem ki — nyugodtan lehetek a felől, hogy bárkitől — az egyházi fe­gyelem visszaállítását sürgetvén — félreértessem. Annál­fogva ismételve állítom ezt, halaszthatlan teendőnknek lenni. Azt jegyzi meg egy iró: hol a fenyíték elfordul, elfordul minden jó, ugy hogy végre az egy­háznak csupa neve marad fen. Szőlőnek gye­pű : e g y h á z n a k a f e n y í t é k. Nálunk az egyházi fe­nyítéknek mármár végső nyomai is eltűntek. De meg is lát­szik rajtunk! Meglátszik akármelyik egyházközségünk éle­tét megtekintve, számtalan dolgokban, melyek a vallásos és erkölcsi élet sülyedéséröl tesznek kiáltó bizonyságot. — Ugyanazért, ha ki akarjuk emelni mostani sülyedt helyze­téből egyházunkat; ha benső életerős egyházközségeket óhajtunk: állítsuk vissza az egyházi fegyelmet és gyakorol­juk azt prot. egyházi elveink szerint. 3. Egyebek előtti teendőnk volna végre: egyes egy­házközségeinkben a presby ter iumo kat an­nak rende szerint, a tiszta presbyteri elvek alapján állítani elő. Valóban, ha higgadtan, azon­ban egész komolysággal fontolódunk egyházi életünk el­aléltságának okai fölött: nem csekély nyomatékú okokra ta­lálunk e tekintetben , presbyteriumaink jelen állásában. Ve­gyük ugyanis a dolgot ugy, a mint van voltaképen. Jegyző­könyveink lapjai meg vannak rakva a legcélszerűbb, a leg­íidvösebb határozatokkal. Ámde a legüdvösebb határozatok nak is akárhányszor meg kell a végrehajtásnál törniök, — miután presbytereink nem érezik azt az erős alapot lábaik alatt, melyen egész erélyességgel járhatnának cl, a hozott határozatok foganatba tételét illetőleg. írott malasztokkal

Next

/
Thumbnails
Contents