Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-06-14 / 24. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IIIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál ö ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. löfizetési felhívás PROTESTÁNS EGYHÁZI S ISKOLAI LAP 18o9. S-dik félévi íolyamára. Előfizetési feltételek: Helyben: liázhordással félévre 3 frt. 15 kr. (Ujpénzben 3 frt. 42 kr.) Vidéken: postán való szétküldéssel félévre 3 frt. 30 kr. (Ujpénzben 3 frt. 68 kr.) Gyűjtőknek minden 6 előfizető ntán egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Miután pedig a bélyegadó miatt a felesszámu példányok nyomtatása tetemes károsodással jár, tisztelettel fölkérjük az előfizetni akarókat, liogy megrendeléseiket mielébb megtenni szíveskedjenek, Az előfizetési összletek a lap szerkesztőségéhez (Lövészutcza 10. sz.) bérmentve intézendők. Teljes példányok a jelen, valamint a múlt évi folyamból, az utolsók 5 frtért osztr, értékben bekötve még mindig kaphatók, Szerkesztőség. Gyógyítsuk a sebet, őrizzük az egészséget!! A „Falusi merengések" tisztelt irója, a szerkesztői jegyzettel karöltve, egyházi életünk testén veszélyesen rágódó kórjelenségre mutat, gyógyítást oly igen igénylő dologban, hogy a seb valóban „ense recidendum ne pars sincera trahatur." A seb mint tudjuk, „a belhivatalnoki fizetéseknek, a tartozó egyháztagok által közvetlen az illetők keze alá hordása", mely szokás a bokros kellemetlenségek ki nem kerülbctése mellett, temérdek időt elrabol az egyház s iskolák szolgáitól, a világosodó korrali haladás, nélkülözhetlen önképzés s népnövelés kipótolhatlan nagy kárával. Minket h. nánásiakat e nyavalya nyommasztó szele csak kis részben csapott, a mennyiben fizetés-illetőségünk termesztményi ágát, nem magok az egyháztagok közvetlen, de e célra választott egyházfiak hordák ponyvás szekereken házainkhoz. Az isk. tanítóknak pedig magok a szülék vivék, nagyobbrészt sok izengetés után, vagy isk. gyermekük által küldék az egy véka rozs fizetést, természet szerint a legnagyobb szorgalmi időben, mikor a vékák limitatiója, a fülinéi nem csapás, mindig eris almája vala. 1844-ben hivataloskodásom 4-ik évében már tanítóink nagyobb baját elhárítani akarva, isk. gondnok állíttaték elé, a tandíj beszedésére, erélyes, derék jóakarata egyén, és mégis tkomorú eredmény lön ! A tanítók részére felállított pénz- és magtár sehogyse.n birtaszállitni a tartozásokat, a hasonlói szegény egyházi közpénz- és magtárnak kelle pótolnt^t! Az ügy ily állásában, ide járulván egy-k£t nító eíMitörekvése, ki azon oknál fogva, mert kezelte a tandíj szedését, több szülétől kapott ro^sj!"