Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-31 / 22. szám

mi módon lehetne megtiltani, hogy az iskolában is taníthassa? Nem valóságos gúny-e az ilyen beszéd és óhajtás, nem csufság-e. ha a dissidenseknek sza­bad vallásgyakorlat engedtetik, de gyermekeik taní­tásától eltiltatnak? Dr. Stahlnak nem az fekszik szivén, hogy a dissidens gyermekek jól vagy roszul taníttatnak. O ezzel nem törődik; hanem egyenesen a dissidens vallás ellen ránt kardot, s azt vallástalanságnak bé­lyegzi, és míg szája szabad vallásgyakorlatot hirdet, addig szive keresztre feszíti azt. Ő halálig szerel­mes azon eszmébe, miként az állam határozhatja meg, hogy melyik az igaz vallás, az állam vizsgálja meg, hogy melyik az istentelen, és melyik a valódi vallás. Istenem ! mire nem viszi az embert a túlbuz­góság, vagy vakbigottság! Hajdan a római kormány a keresztyén vallást istentelennek nyilvánította, Krisztust megfeszíttette, követőit üldöztette, és dr. Stahl tizennyolc század múlva feláll, s azt mondja, miként a keresztyén államnak joga van meghatároz­ni, hogy melyik vallás istentelen. Dr. Stahl bizonyo­san kárhoztatja , ha a római katholikus egyedül id­vezitőnek mondja a róm. katb. vallást, és ő ugyan­azon bűnbe esik. Bizony, bizony mondom, hogyha ezelőtt tizennyolc és három századdal sok olyan ember létezett volna, mint Stahl ur, akkor aligha lé­teznék keresztyén vallás és protestantismus. Protes­tantismus nem! Mert a német országgyűlés Luthert nemcsak mint istentelen, hanem mint sátán alakjába bújt embert földönfutónak nyilatkoztatta volna, és a wittenbergi barát egy rakás fa lángja közt végezte volna eretnek életét. Dr. Stahl minden szavából az látszik ki, hogy ő kétkulacsos ember, kzt mondja, hogy a porosz államegyház a lelkiismereten nem tehet erőszakot, s ugyanazon beszédében azt vitatja, hogy a dissidens szülék olyan vallásban neveltessék gyermekeiket, mely meggyőződésükkel ellenkezik, „tón nem akarom az egyházat kényszerítővé tenni." — Ezt mondja a doktor ur, hanem az evangélika egyház iskoláját azzá akarja tenni. — A cultusminiszterre rá akarja fogni, hogy azt mondta, miként a dissidensek vallás­tanítás tekintetében semmi megszorítást sem szen­vednek, s patliossal kiált fel : „a cultusminiszter ur feljogosítja a dissidenseket az élő Isten megtagadá­sára, s tízparancsolat elvetésére. Mintha bizony ab -ból, hogy valakit nem kötnek meg, az következnék, hogy szabadságával visszaélhet. Hát Jézus kért-e meghatalmazó levelet Herodestől vagy Tiberius csá­szártól , hogy mint világváltó működhessék ? Váljon zsebében vagy kezében tartott ilyen felhatalmazó -levéllel hirdette-e az evangyéliomot, s terjesztette Isten országát? A dr. ur keservesen elsóhajtja ma­gát : „mi lesz ily módon Poroszországból?" Oly ál­lam, mely minden józan gondolkodású ember tiszte­letét megnyeri , míg a dissidenseknek a lelépett minisztérium alatti nyomatása Poroszország tekinté­lyét minden józangondolkodásu ember szeme előtt megalacsonyította. Ha a dissidens gyiilekezetekbeni vallástanítás képes megrázkódtatni a porosz államot, akkor aligha van alapja. Ha Poroszország evangéli­ka egyháza nem tart össze, mihelyt nem a kormány pórázán járhat, akkor bensőleg rég meg van ha­sonlva. Dr. Stahl jajveszéklése többet árt az egyház és állam hitelének, mint a világ minden dissidens gyülekezete árthatna. Váljon olyan egyház, mely né­hány dissidens előtt megrendül, azon egyház-e, mely­nek erős vára az élő Isten, s mely azt mondja magá­ról : „Ki volna az egekben , a kit óhajtók, Istenem! egyéb mint te ? e földpn sincsen kívüled más, kiben kedvem telnék. (Zsolt. 72, 25)? Ez-e azon egyház, melyről így szól az ének : „Isten országol, felségbe vagyon felöltözködve, hatalommal körülövedzé ma­gát Isten, erősen alapítá a földet is, áll, nem fog in­gadozni. Fenáll királyi széked örök idők óta : örök­től fogva vagy te. (Zsolt. 92 : 1, 2)? Nem lehet kí­vánni a dr. úrtól, hogy olyan hite legyen, mely a hegyeket kimozdítja helyökből; de annyit tudhatni : „Ha ezen törekedés vagy intézet emberi találmány, magától elbomol; ha pedig Istentől vagyon, ti el nem ronthatjátok, azért szűnjetek, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni. (Ap. csel. 5 : 38, 39). Dr. Stahl így okoskodik tovább : „Nem tarto­zik a szüléi hatalom körébe , hogy gyermekeiket az élő Isten megtagadásában neveljék. Mit tesz ez ? ta­lán a doktor ur maga sem tudja, hogy mi csuszszant le nyelvéről. Sajnos volna, ha ez történnék; de ha mégis megtörténnék ? Talán a porosz állam elszed­né a dissidens gyermekeket, és saját költségén ne­veltetné? Most már értjük. Dr. Stahl, mint evangé­likus, bizonyosan nem helyeselte a Mortara ügybeni eljárást; de mint porosz evangélikus azt kivánja, hogy a dissidens szüléken hasonló erőszak követtes­sékel. Ilyen az önzéstelen keresztyén! Ilyen dr.Stahl nagy hatásra számított beszéde, melyet ha bonckés alá vesz az ember, mint áprilisi hó, elolvad a kritika sugarai előtt. Azt is vitatja a tudós dr. ur, hogy a dissidens szülék vallástalanoknak, vagy tévelygő val­lás uaknak nevelik gyermekeiket, de kénytelen meg­engedni, hogy ezt nem lehet akadályozni, és hogy nincs általában igaz államvallás. Stahl urat, mint buzgó protestánst hideg borzadás futja át ezeknek tapasztalására; hát, ha ő Luther tőrőlmetszett utód­ja s követője, nem borzad-e azon gondolatra, hogy a porosz állam a római tévelygéseket védi s elismeri, holott ezelőtt háromszáz évvel a protestánsok részé­ről épen ugy kárhoztattattak, mint a dissidensek s szabad gyülekezetek tanai ? A vizbefuldokló a szal­maszálhoz odakap, de a borotvát remeg megragadni! Dr. Stahl azt hitte, hogy százrétii beszéde meg fogja rendíteni a cultusminisztert. De az nem azon emberek közé tartozik, kit a külfény megvakít, sőt ellenbeszédében ugy összetörte a dr. urat, hogy má­sodszori válaszában csak a most elmondottakat is­mételte. Bethmann-Hollweg miniszter beszéde a par­lamenti ékesszólás gyöngysora, hiszem, hogy kedve­sen veszik e lapok olvasói, ha abból is közlök né­hány ragyogóbb vonást. Legelsőben is a lelépett minisztérium eljárására tett rövid visszapillantást : ,,Roszalom — úgymond — mint ezelőtt hét évvel

Next

/
Thumbnails
Contents