Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-24 / 21. szám

állításába befolyt vidéki népesség túlnyomó többségének, átadni méltóztatott. Iskolaügyünk ily állásában, múlt augusztus 30 kán egyliáz­közönség gyűlése tartatván S.-Szt-Györgyön egyházunk képvi­selői által, megajánlá, hogy fenálló népiskolájában a jelenben lé­tező tanítói erőt még egy szaktanítóval nevelni, azt mint rendes elemi iskolát saját költségén fentartani s egyházközönsógiink fel­ügyelete alá átadni kész leend ; de oly feltétel alatt : miszerint egyházközönségünk is vállalja el, hogy egy tanárt az intézet pénz­tárából évenként rendesen fizeiend. Egyliázközönségíink elfogad­ván e feltételt, határozatilag kimondotta a rendes négy osztályú elemi iskolának, mint felállítni szándékolt ipariskolával vegyes al­gymnasiumunk plántaiskolájának, —létezését egyszersmind elha­tározván, hogy az 1-sö gymuasialis osztály tanítása is még ez év­ben megkezdessék, e célból négy körünkben ismeretes, papi tan­folyamot végzett ifjat fel is ajánlott, a mélt. egyházi főtanácsnak, oly kéréssel, hogy azok közül egyet ideiglenes gymnasialis taní­tónak , 400 pforint évi fizetésre — míglen az iskolai pénzalap gyarapodása az évi dij emelését lehetővé teendi — kinevezni mél­tóztassék. Ez jelenleg iskolaügyünk állása; s reményünk van, Isten segélyével, hogy algymnasiumunk első osztálya is, a mélt. egy­házi főtanácshoz teendő feljelentés után, — hogy a nonnalisko-Iákban elemi tanítást végzett fiaknak pályatér nyíljék további képződésre, — folyó óv novemberében, életbe lépend. E nemzeti közügyben eddigi eljárásunkról legalább ennyit, rövid vázlat­ban, mintegy tájékozásul tudatni ügyfeleinkkel, szükségesnek látánk. De ez még csupán kezdete nagyszerű feladatunknak ; s csakis állhatatos küzdelem, erős akarat, és szilárd kitartás víhat­ják ki a diadalt, a teljes eredményt. Célzatunk szent; közvéle­mény, közohajtás és higgadt megfontolás kifolyása. — Egy ipar­iskola keMünkbeni felállítása, nemde, korunk s elszigetelt hely­zetünk legkiáltóbb szüksége? Mert e túl népes székelyföldünk erőteljes fiai az iparüzletek, kézmüvek különféle ágaiban tudo­mányosan kiképeztetve, nem lentiének akkor kénytelenek, kenyér­kereset végett, mint csupa napszámosok, Oláhországba kivándo­rolni, hanem mint tanult iparosok, honunkban hasznos szolgála­tokat tehetnének. — Egy gymnasiurn pedig nemcsak szellemi, de anyagi felvirágzásunknak is nélkülözhetleh feltétele. Mert szellemi mivelődés tényezője anyagi jólétnek; s csakis egy szel­lemileg kiképzett székely nemzedék lehet, a magyar nemzetiség és a polgárisodás keleti végbástyája. De azt mondják sokan : Van hitfelekezetünknek elég fen­álló gymnasiumaIgenis van ; de azok közül a legközelebbi is, a §56. : ud varhelyi, tőlünk, jövet ós menet, négy nap járó távolság­ra esik. Hát ha még fontolóra vesszük azon évenként ezerekre s tanodáink fenállása óta milliókra rugó pénzkiadások mennyi­ségét, melyek visszatérhetleniil kimentek és mennek e székely­földünk kebléből ! A szegény székely apa kiküldi tanuló fiát az udvarhelyi tanodába. Már fuvarbér 3 forint. Egy köböl lisztnek, melynek értéke gyakran nem több 6 forintnál, —- vi­telbére 3 forint. Vegyük fel csak ezen számítási kulcs szerint a rendes szünidők alkalmáváli hazajövetelek, visszamenetelek, és 6 köböl liszt vitelbérét r csak az ily mellékes egy évi kiadások­ban is az összeg 48 vforint. — De van itt még erkölcsi tekintet­ben is, s fájdalom, gyakran kipótolhatlan vesztés. Nagyon távol­levo kiskorú gyermekeiteket nem kisérhetitek szüléi vigyázó sze­meitekkel , s gyakran a rosz példa és társalgás leforrázzák az eróny csiráit, melyeket addig szüléi gyöngéd szeretettel ápol átok. Nagyon elfogultaknak kellene lennünk, ha el nem ismer­nök egy ipariskolával összekapcsolt gymnasiurn keblünkbem fel­állításának nélkülözhetlen szükséges voltát. Eldödeinket nem lehet e részben hanyagsággal vádolnunk. Ők mind e mellett, hogy a körülhordozott véres kard gyakran csatatérre szólítá, az örökös harcok viharai között is, a vallásos és szellemi élet élesz­lésére sok üdvöst tettek, minek gyümölcseit mi, kik a haladó je­lenkorban a nemzeti közjó előmozdítására még mitsem tettünk,— élvezzük. Tisztelt honfitársaink! most már rajtunk a sor. A kor szelleme int. Siessünk haladni a megkezdett nemes pályán. A megállapodási régi álomkorunkba visszaesés elöpostája, a visz­szalépés nemzet elleni vétség leendene. A haladó külföld, sőt a testvér Magyarhon, mint követendő példányképek, állnak előt­tünk. A m. kormány rendeletei naponként a népnevelés előmoz­dítására köteleznek, hivnak fel ; s lehetne-e legkisebb kétségünk is a nyilvánossági jog bármikori megnyerése iránt V Kendezzük, szervezzük bizton iskolaügyünket. Egyházi közönségünk gyűlése egy kbilevélmintát állított meg s nyomatott ki. Azokból egy-egy példányt oly tisztelettel­jes felkérés mellett küldünk az alapítványi ajánlatokat tett ma­gánosoknak, hogy annak tartalma szerint kötelezettségöket érvé­nyesít ni s azt 6 százalék előlegezett kamattal együtt az intézet péztárnoka kezéhez, ki is íiyugtatványt adand, — elküldeni szi­veskedjenek. — Az alapítványi ajánlatokat tett egyházi és köz­ségi testületeket is ezúttal hasonló tisztelettel találjuk meg az iránt : hogy tett ajánlataikról küldnének hiteles nyilatkozatokat — jegyzőkönyvi kivonatokat — Sepsi-Szent-Györgyre egyház­kozönségi elnök atyánkfiához; ki is azokat a mélt. egyházi fő­tanácshoz — ennek 208. szám alatti rendeletéhez képest — az adományozásra szükséges engedély felsőbb helyeni kieszközlése ! végett, feltörj esztendi. Egyszersmind küldünk kötlevélmintákat | is, oly felkérés mellett, hogy, miután a m. egyházi főtanács az adományozásra szükséges engedélyt kieszközlendette, azok sze­! rint, hasonlóiag mint a magános alapítók , — kötelezettségöket törvényszerű bélyegjegygyeli ellátás mellett, érvényessé tenni méltóztassanak. Végül tisztelettel felhívjuk minden körünkben vagy azon­j kivül lakó nemes érzelmű székely-honfitársunkat, hitsorsunkat, s : az egyházi és községi testületeket, hogy egy ily üdvös vallási és 1 nemzeti ügynek, mellyből felszáiníthatlan anyagi és szellemi ! haszon háromlik e székelyföldünkre, sőt az egész magyar nem­zetiségre, — felsegítésére, előmozdítására, akár tettleges egyszer ! mindenkorrai segélynyújtás, akár alapítvány által járulni, s ado­| mányozási nyilatkozatuk, ajánlatukról, közvetlen vagy illető es­: peresség utján, elnök atyánkfiát tudósítni kegyeskedjenek. Az i ellenőrködés és a nyilvánosságnak hirlapokbani átadása e tárgy­| ban nem fog hiányozni. Itt nincs szükség fellengős szózatokra. Már magában az ügy magánosokra, testületekre, nemzetiségre, sőt a késő nemze­dékre nézve is üdvhozó nagyszerűsége hatósan beszél a honfi­kebelekie. Teljes tisztelettel vagyunk a tisztelt honfitársaknak, bit­sorsosink s az egyházi és községi testületeknek alázatos szolgái Gödri Ferenc, elnök. / 7 Benedek Aron, jegyző. A Rikán belöli helvéthitüek egyházközönség gyűléséből. Bepsi-Szent Györgyön, augusztus 30-án 1858. A magyar reformált egyhási négyhangu éneklés felállításától. (Vége.) A második évben már több teendője van az énektanár­nak, mert az I. osztályú tagok képzésén kivül, a II. osz­tálynak tanítása is reá néz; — de az első évben szerzett gyakorlatnál fogva ez terhes munka nem leend. — A II. osztályt, mint láttuk, alkotják az ideiglenesen folrendelt ta­gok, tudniillik a 13, 14 éves kornak, — a 15, 16 évesek, minthogy c korban férfiaknál bizonyos változáson megy keresztül az éncklőhang, minek következtében a gyakori éneklés nem tanácsos — nem vétetnek fel; — amazok pe­dig, gyorsabb cSőhaladás tekintetéből alkalmaztatnak. — Az énektanár tehát, ha népes az egyház, s az c korúakból számos tagra van kilátás, csak a 14 éveseket, kik rendesen helyben lakék, az cgyháztanács közreműködésével egybe­szedi, s osztályozza a már fölemlített mód szerint. — Hogy ez küzdés nélkül mehessen véghez, célszerű lesz, ha a lel­kész, — kinek az ügy mellett mindég kalvinusi hajthatat-

Next

/
Thumbnails
Contents