Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-24 / 21. szám

lan szilárd akarattal kell harcolni — egy alkalmi beszédet tart a gyülekezethez ; — s mintegy fölrázva a tespedt lelkiteket , egész alapossággal felvilágosítja azokat az egyházi éneklés rendeltetése s magasztos volta felöl. — A derék lelkész e tette nem marad sikeretlen,— inert a magyar ref. nép még nem oly részvétlen, s nem annyira elfásult keblű, hogy a nemes irányú buzdító beszédre ne hallgatna, s nem halt még ki szivéből a jóravaló hajlam, nem aludt ki kebléből az ihlettség tüze, csak az utat kell ismerni, melyen döntőleg lehessen hatni lelkére. — Sok szülék ön ként fogják ajánlani gyermekeiket, többek maguk fogják kérni a khórusbai felvételt;— a hidegeket, vagy a még veszedelmesebb lágymelegeket pedig az egyháztanács vagy a társulat feladata megnyerni. — Hol szép szó s jóakaratú kérelem nem használ, ott parancsnak van helye ; — ugyanazért a vonakodó szüléknek vagy kézműveseknek, kiknek talán szolgálatában volnának az ilykoruak némely része — hivatalosan kötelességükké kell tenni azoknak az éneklésben taníttatásukat. Ha az ős héberek és hellének, — kiknél az igaz, hogy az egyházi éneklésnek nemcsak az istenitiszteletre, hanem országos dolgokra is volt befolyása —törvények által pártolták az énekügyet, és azok által kényszerítették a szüléket gyermekeiknek az éneklésbeni taníttatására, — váljon a magyar ref. egyháztanácsnak, mikor a gyülekezet vallásosságát jó lélekkel előmozdítani törekszik, ily esetekben nem jogában áll-e -az illetők komoly felhívása? Szerintünk igen; — különben is azon idő, mely alatt a tanulmányozás végbe megy, igen csekély, az ügy pedig magasztos és nagyszerű. — Ha a jelentkező tagok elegendő számmal vannak, az énektanár egy bizonyos napon egybe hivja azokat az énektanodába, s rendezés után minden tagnak egy khorál könyvecskét ad, melybe beirja, hogy a tulajdonos hol, melyik nap s melyik órában tartozik megje lenni tanulás és gyakorlat végett; — a tanulási órát ugy kell felosztani, hogy egy héten minden tagnak két tan-, és egy gyakorlati óra jusson; — pl. a tenoristák tanuljanak hétfőn és csötörtökön, — az altisták kedden és pénteken, a discantok szerdán és szombaton, és pedig délelőtt a fi-, délután pedig a nötanulók. — Igy minden tagnak egy héten kétszer kell megjelenni az énektanodában, egyszer pedig a templomban, mi valóban csekély időáldozat. — A tanulás végetti megjelenésre legalkalmasabb jeladás a reggeli és esteli harangszó. — Ha hetenkint egy éneket tanulnak is meg, a cél el lesz érve. — A gyakorlat a templomban a többiekkel összeültetve történik vasárnaponként. — Bevégezvén az évet, a közvizsgálatot megadják oly móddal és szertartással, mint már láttuk. A harmadik évben ismét alá évesek rendeltetnek föl, kik a múlt évben 13 évesek voltak ; — az ezek körüli eljá rás minden tekintetben ugyanaz, mint a közelebbi sorokban leíratott. — Több évben már a 14 s 13 évesek ideiglenes felrendelése szükségtelen, mivel azok, mint már iskolások bevégezték az éneklés tanulását. — Most csak a vasárnapi gyakorlatokra kell kétszeres figyelmet fordítani az énektanárnak. — Ha valamely tagnak kötelezettségi ideje kitelt, annak a lelkész, egyháztanács és az énektanár aláírásával megerősített bizonyítvány adatik, melyet az illető egybekelése alkalmával előmutatand. E rendszer állandó lehet, azonban a helyzet- s körülményekhez képest szükség esetében változás alá jöhet, de az csak külsőleg s nem belsőleg hatván reá, lényegében ugyanaz marad. E kiindulási pont szerint a gyülekezetnek 8—16 éves növendékei három év alatt énekképzettekké lesznek. — A negyedik évben következik a III. osztályúak képzése, ezek azok, kik Önként ajánlkoznak. — Már ebbe leginkább a férfiak vétetnek föl, kik különösen a mélyhangra alkalmasok. — Ezek képzésénél a helyiséget figyelembe kell venni, mert ha valahol a kézművesi osztály túlnyomó, ott a tanítási időpont más leend, mint a tisztán földmívelőkkel biró egyházban; — mert amott a nyári, itt pedig a téli időszak legalkalmasabb e célra. — A mélyhanguak j képzésegyorsan történik, mert az emberekkel levén ügyünk, sok idő szükségtelen 50 khoral betanulására, — körtilbelöl elég egy fél év ugy is, ha hetenként 3 órát tanulnak. ! — Ha tehát 100 tag gyűl Össze, az énektanár oszsza két csapatra őket, s egyiket tanítsa a hét három első, a másikat pedig a három utolsó napján,— a gyakorlati óra szinte I vasárnap tartandó a többiekével együtt. — Ha az önként ajánlkozók száma oly csekély, hogy a már meglevő khórushoz gyenge volna éneklésük, azon esetben a középkorúak közül kell beválasztani a szükséges mennyiségig. Azonban három év alatt az énekügy annyira felvonva fogja tartani az illetők figyelmét, s annyi előnyt vív az ki magának, hogy a tanulásrai kényszerítés szükségtelen leend, mert minden évben kisebb-nagyobb mértékben lesznek ajánlkozók ; — a testvér testvérjét, fiu attyát, leány az ő anyját fogja erre serkenteni és buzdítani. — A mély hangot illetőleg szükségeskép is azon kell lenni az énektanárnak, hogy azt a lehetőségig erőssé tegye; — a honnan mélyhanguakat minden évben okvetetlen is kell képezni, — erre legalkalmasabbak lévén a téli hosszú esték. Mikor már a mély hang oly erős, hogy a többi hangokkal egyensúlyba tehetni, s a gyakorlat által is meglehetősen kipallérozódott : a khórus nyilvános előadásokat tehet a gyülekezet előtt, legjobb alkalom lévén erre az urvacsorája kiszolgáltatási ideje. — Ekkor a khórus, a templomban szokott helyét elfoglalja, s az énektanár időmérése, vagy ha orgona is van, annak hangmozgása szerint, nagy elővigyázatta] végezze teendőjét. — Itt az elöljáróságnak alkalma leend egybehasonlítani az uj éneklést a ré-i givel, s alkalma leend látni az uj nemzedéket, hogy mire ', haladt az négy év leforgása alatt, s mire mehet még ezu: tán lélekismeretes vezetés mellett! E rendszer szerint a khórus minden évben bizonyos mennyiséggel — mit a névtár legbiztosabban kimutat — 1 fog nevekedni; — a régi éneklők pedig mindég fogynak, í mígnem idővel egészen semmivé lesznek. Ha a khórus oly erős és gyakorlott, hogy többé verességtől tartani nem lehet, a négyhangu éneklést ünnepélyesen be lebet venni az ötödik évben; — hogy pedig a nép részéről valami előre nem is gondolt botrány elő ne adja magát : csak fokozatosan kell átmenni az ó éneklésből az újba. — A vásárnapi gyakorlatokat pedig mindég fel kell . használni a tagoknak a gyülekezetbőli szaporítására. — Előre lehet azt gondolni, hogy minden gyakorlaton, különösen nyári időben számos hallgatók fognak jelen lenni; ezek közül tehát, a kiket az énektanár szemre főre alkalmasnak lát, válaszsza ki, és ossza be a khórus tagjai közé, ; — pl. minden négy tagra vegyen be egyet, s lássa el rögtön khoral könyvvel, nevét pedig jegyezze fel. — Igy egy két nyáron tetemesen fog a khórus növekedni. — Mikor már a khórus oly tekintélyes számmal bir, hogy az egyház földszinti terének nagy részét elfoglalja, a régi s khórusba nem állt éneklök éneklése a khorust többé el nem nyomhatja, — mert lesznek elegen, kik az éneklésről önként lemondanak, kik nagyobb gyönyörrel fogják hallgatni a khórust, mintsem annak éneklését a magukéval elferdítenék. — A szépvegyületü harmóniai hangok különben is felvonják azok figyelmét, — a különböző hangalakok, a khoral rhythmicai mozgása, a tiszta, értelmes kiejtés és kellemes előadás, a hangvilág mind megannyi uj tüneményei meghatók lesznek az illetőkre nézve; a khórus a hangbirodalom változatosságokban gazdag vidékén s gyönyörű tagjain, mintegy magával ragadja, s ragadva viszi azok lelkét! Az ötödik évben tehát, mint említve volt, fokozatosan kell átmenni a régi éneklésből az újba. — Az énektanár e végből megnézi a khoristák számát a jegyzőkönyvből, s azokat elosztja általában hat osztályra, — mindenik osztályt ugy szerkesztvén egybe, hogy a tagok a dallamfajok szerint aránylag legyenek mindenik osztályban ; e megtörténvén, tudtára adja az illetőknek, hogy az istenitiszteleten ezután a négyhangu éneklés meg fog kezdődni, annál-