Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-17 / 20. szám

egybekelésünket mindaddig meg ne engedje, míg az énekek újonnan való átgyakorlása végett, az általuk meghatározott ideig énektanodába nem járunk," stb. Az aláirás után a lelkipásztor szívökre kötvén az énekügyet, s kötelezettségük pontos teljesítésére még egyszer figyelmeztetvén, elbocsátja azokat;— a többieket pedig buzdítja és serkenti a további tanulásra. — Ezen egyszerű, de az énekügyre nagy horderövel biró szertartásnak megleend a maga hatása a gyülekezetnél, mert az éneklést komolyabb és nagyobb fontosságú dolognak fogja tekinteni, mint eddig, — más részről pedig ez által csakugyan kényszerítve fogják érezni magukat a tanulók is kötelezettségük pontos teljesítésére. — Az iskolai pályát abban hagyott, s már az éneklésben is kiképzett növendékek nevei egy arra rendeltetett könyvbe bejegyeztetnek nemök és éneklési módjuk szerint; — igy az énektanár meg fogja tudni, hogy a khorus hány alaptaggal bir, mennyivel szaporodik évenként, továbbá, hogy kik és mennyit mulasztottak kötelezettségi idejükből. Ezek szerint az énektanár első évben megvetheti alapját az uj éneklésmódnak, a gyakorlat által pedig tanmodorát mindinkább tökélyesítheti, csak erős lélekkel és szorgalommal birjon. (Vége követk.) Ivánka Sámuel. KÖNYVISMERTETÉS, Sárospataki füzetek. Protestáns és tudományos folyóirat. Egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében, j Kiadják Hegedűs László, alsó-zempléni esperes, Sze- j remlei Gábor, hittanár. Szerkeszti Erdélyi János, böl- j csészét és nevelés tanára , a m. t. társaság r. tagja. Második folyam IX. Sárospatak, 1850. 811—012. I. A lelkipásztori orvostan történeti fejlődése dr. Macher nyomán közli Soltra Alajos; ráckevi rej» lelkész és orvos.w Értekező a lelkipásztori orvostan történeti fejlődése fonalát az emberiség őstörténelmének kiinduló pontjához kötvén, az egyiptomiakon, indusokon, a régi németek és celtákon, görögökön, rómaiakon, zsidókon keresztül hozza le a keresztyénségbe. A XVIII. században az orvostan a theologiától egészen kttlönválasztatott. A felvilágosodottabb theologusok és orvosok azonban a két tudománynak szoros összeköttetését felismerték s belátták, hogy a két tant egy- j mástól egészen elválasztani nem lehet : csak az egyesítés módja és foka felett nem tudtak megegyezni. „Dr. Mezler, Sigmaringenben, volt az első, ki a pas- j toralis medicina eszméjét legjobban felfogta és e tan alapját megvetette. Ö ezt mondja : a lelkész ne legyen gya- I korló orvos, hanem annyiban álljon csak orvosi eljárása, hogy tanácsoljon és figyelmeztessen, magát és gyülekezetét hasznos diaeteticai szabályok által a betegségek irányá- j ba (ellen) biztosítsa. Ha a lelkész az ember természetraj- • zát tudja, ha az állati erőket, a lélek erejét, eszmék, érzések, gondolkodás kutforrásait ismeri; ha az alvást, ébrenlétet, álmot, vérmérsékményt, indulatokat, a tébolyodást, elmegyengeséget, öngyilkosságot értelmezni tudja, ba az emberi test működései, törvényei előtte nem ismeretlenek ; ba az egészséges- és betegekre nézve célirányos életrendet alkalmazni képes; mindenütt és mindenben célirányosan és hasznosan működhetik, míg rendes orvos érkezhetnék, a kinek rendeleteit hasznos tanácsával, még annak távollétében is;

sikerrel pótolhatja." Ezután több e szakba tartozó munkák vannak rövid, jellemző vonásokban feltüntetve. A tér, melyre értekező lépett, náluuk még jóformán nem ismert, hisszük, hogy a kezünk alatti sorok irója bővebben megismerteti azt, a lelkipásztori orvostan jelen állásának leírásába részletesebben ereszkedvén. A legújabb theol. mozgalmak Németországban. Schwarz K. (Zur Geschichte der neuesten Theologie. Leipzig. 1851)., és A. Rtville (Histoire dumouvement theol. dans l. Allemagne contemporaine. Lien, 1851. évi folyam) után Imre Sándor. Ez érdekes rajzolat a Yll-dik füzetben kezdetik, a VlII-ikbau foly tattatik, a kezünk alatt lévőben bevégeztetik. Hogy a IX-dik füzet ide tartozó szakaszait annyival tisztábban felvehessük, vessünk egy pillantást a rajzolat megelőző füzetekben adott részeire is. Az uj vallásos szellemet Némethonban az Európára kihatott francia forradalmi rázkódások ébresztették fel. E szellem hozta viszont létre a legújabb theologiát. „Élén ennek két férfiú áll, kik az észt a szemlélkedésre akarták visszavinni, a tudományt a hittel kibékíteni." E két lángelmii férfin Hegel és Schleiennacher, mindenik különböző nézponton. Különösen Schleierm. az, ki az ujabbkori theologiának ujjásziilője. „Őtőle indulnak ki szintúgy a szelídebb orthodoxia emberei, mint a juste milieu, a bibliai elmélet és a Schleierm.-féle formulák vegyitöi, és a legroppantabb tudományosság képviselői." Majd a Schleierm. tanítványainak határozatlansága s tapogatódzása ellenében Hengstenberg s visszaható pártja lépett fel, s azt hirdetvén, hogy ha a hit épületéből csak egy szegecske is kivétetik, az egész épület összedől: a bölcsészet és eritiea kiirtásán, s a túlzó ortbodaxia megállapításán izzadott. „Így a régies rationalismus meghalva, a romantizmus megdöntve; az ujabb theologiaSchleterm.által alapítva, de utódainak habozása, erélytelensége által hatástalanná téve; a Hegel-féle bölcsészet letereltetéséhez közelítve, az orthodoxia előbb áhítató.^ kodási vallásos ébredés, majd hatalmas és terjedelmes politicai párt: ily körületek közt ütött le, mint meny dörgő bomba Strauszuak Jézus élete." Strausz uj dolgokat nem igen mondott, hanem az eddig mondott elszórva hevert ítéleteket szedte egy művészi egészet alkotó rendszerbe. „Istennek a világban való benléte, benfoglaltsága volt az eszme, — melyet már Hegel megállapított, — melyre ö fősúlyt helyezett. Istennak a világban munkálkodása őszerinte benső, folytonos és organicus volna; s nem hagyna tért semmi csodának. A csoda teljes és okvetlen lehetetlensége, ez azon szemlélkedési alap, melyre ő a priori okoskodását alapította," Strausz müve egész irodalmat hozott létre, mindenfelöl tódultak reá a cáfolok. Ezek közt kitünőbbek : Tholuk, Neander, TJllmann. Egyenként jellemeztetnek. A Strausz föllépése által előidézett jelenségek között nagynevezetességü a tiibiugai iskola, alapítója s máig is főnöke Baur. Kr. Ferdinánd. „Ezen iskola főbbjei tudományukat főkép ebben öszpontosítják, hogy a keresztyénséget ugy adják elő, mint nem csodásan és egyszerre a világnak kijelentett tudományt,- hit és cultusrendszert, hanem mint a megelőzők természetes logicai fejleményét. Az ős keresztyénség szerintök nem volt egyébb , mint egyszerű és tiszta ebionitismus, mely nem különbözött a judaismustól egyébben, mint ezen hittétel által: a názáreti Jézus a messiás. Pál volt az első, ki a keresztyénségből egyetemes vallást képezett, felsőbbet a judaismusnál, sőt azzal ellenkezőt. Innen makacs küzdés, gyökeres ellenkezés származott közte, és a tizenkettő között. Ezen küzdés folytatódik tanítványai között is, egészen a második század közepéig, sőt azontúl is." stb. A tübingcni iskola történelmi nyomozásaival a keresztyénség őskorszakában sok hézagot betöltött, sok érthetetlent megfejtett, sok homályost világba helyezett az élettc-