Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-17 / 20. szám

száma pedig a helyiség minőségétől függ, mert néhol ez a túlnyomó osztály, másutt a íoldmívelőké; — a négyhangu éneklés ily helyen a fentebb említett III. osztály segítségével öt év alatt létre hozható. Ha az énektanár ehez hasonló számítását megtette, — miután egy ember csak egy ember marad, ha nincs kilátása arra, hogy a túlterhelő népesség miatt egyhamar célt érjen, az elöljáróság beleegyeztével azon gyülekezet énekvezérét, vagy alkalmasabb tanítóit segédlil hivja föl, inkább azon fizetést, mit még egy másik énektanárnak adna az egyház, ossza fel a segítő énekvezér és tanítók között. — Ezután az énektanár az ajánlkozókat a zenetanba vezesse be s a kiszemelt 50 khorált helyesen és alaposan tanítsa meg azoknak, — ha ez megtörtént, a III. osztályú tagok szervezését kezdje meg, és pedig a következő módon : Az első évben, ha alkalmas énektanoda van, akkor a népiskolai éneklést szüntesse meg, s oda tegye át. — Az I. éves mind fiu-, mind leánytanulók az egyházi énekléstől felmentetnek, csak kisdedóvodai módon apró dallamokat, hangsorokat, hangjegyek olvasását, s néhány énekgyakorlatot tanulmányoznak a rhytmus és helyes intonatio kedveért. — Ez az I. éveseket illető rendszer, — megjegyezvén, hogy nagykiterjedésű helyeken, hol az iskolák a város különböző részeiben vannak felállítva, a távolságot, rosz utakat, a növendékek gyenge voltát tekintve, az I. éveseket saját tanítójuk íogja képezni; — kiknek a mü- j ködés alatt figyelmöket mindég oda kell irányozni, hogy a képzésök alattiak énektehetségét, éneklőhangját fejtsék s előadásukat tökélyesítsék. —A II., III., IV., éves tanulók rendezése pedig a) a finövendékek részéről ez : — Mind a III. éveseket éneklőhangjukhoa képest ossza fel a tenor, diakánt és alt dallamok természete szerint háromfelé; — bas susról voltaképen itt szó sem lehet, — a beosztás ugy történjék, hogy mind a III csapatban legyenek a II., III., IV. éves tanulók közül választva; — pl. ha van 300 tanuló, akkor azok közül legyen egybe választva összesen 50 alt, 150 discant 100 tenor; — ez utóbbi kevesebb is lehet eleinte, mert a gyülekezet ezt különben is erősíteni fogja, — i s a szorosabb számarányt csak később kell megtartani a i növendékek beosztásánál. — Az osztályozáskor csak a tiszta hangúak vétessenek fel, elmellőzvén a durva, rikácsoló, s ki nem pallérozható hanguakat. — A beosztás után j az énektanár mind a három melódia osztályának határoz- < za meg a tanórát, s figyelmeztesse azokat a kitűzött időbeni pontos megjelenésre;— a tanórákat pedig ugy oszsza fel, hogy a tenorok naponként két, az alt és diskáutoknak egy-egy óra jusson ; — pl. a tenorok, minthogy még az istenitiszteleten jelen kell lenniök — tanuljanak mindég j istenitisztelet előtt egy óráig, — ekkor aztán az énekta- ; nodából a IV. évesek a templomba, a II., III. évesek pedig szép rendben iskolájukba mehetnek. — A IV. éveseknek már minden kiszemelt éneket kell tudniok, a II., III. évesek pedig míg IV. évesek lesznek, az énektanár felügyelete alatt egymás segítségével könnyen betanulhatják azokat; : — az alt és discantot éneklőknek, — minthogy némely ré.szök még a felvett khoralok tenorját is tudja — az első ; év lesz nehezebb, — már a többi években, minthogy közé- ! jök mindég csak az I. évesek osztódnak be, könnyebb leend a tanulás és tanítás is, — mivel a több éves tanuló a kisebbet mindég fogja vezetni a maga dallama szerint. — Az alt és discantisták tanórája lehet 11-től 12-ig; és 4—5, vagy 5—6-ig; — így hetenként egy khorál, éven át pedig mindaz 50 — alaposan és öntudatosan betanítható. 1 — Ha a növendékek, mindenik melodiafajt egymástól elkülönözve külön órán tanulják, annak az a haszna leend, hogy mindenik csak a maga dallamait lesz kéntelen tudni s azt is fogja énekelni mind végig bármily tömeg közt, szinte oly könnyűséggel és otthonossággal, imint a mostani éneklésnél a tenort. —b) A leány növendékek részéről ez : ezek éneklőhangjukhoz képest csak két osztályba soroztainak. — Nagynépességü s kiterjedésű helyen a leányoknak énektanodábani tanítása nagy feladat, különben kivihető, j ha másik énekterem és tanár is van. — Költségkímélés tekiutetéből azonban e bajon ugy segíthetni, — hogy a 1 szakértő tanítók, vagy az énekvezér közreműködése vétetik igénybe; — akárki legyen tehát a képző, de a tanítáa mind a két osztály egymástóli elkülönzésével s külön órán történjék; — pl. az altisták minden iskolában naponként ott maradnak 11-től 12-ig; — a tenorok délután 4—5, vagy j 5—6 ig. — Minden betanított ének egybealkalmazása, ha az énektanoda szűk volna az egész gyermekkar befogadására — megeshetik részletenként az iskolákban, kivált téli időszakban, — nyáron azonban okszerűbb, ha a templomban történik. — Az összeültetésnél arra kell vigyázni, hogy nem-szerint mindenik melodista külön egy-egy oldalon s egy tömegben foglaljon helyet. — A gyakorlat aláeső khoralok áténekléséuek mindég a legünnepiesebb komolysággal és elővigyázattal kell megtörténni, hogy így a gyermeki pajkosságnak s nyegleségnek még csak árnyéka se legyen. — Ezek szerint a régi iskolai éneklés megszűnvén — annak a közvizsgálatokról is el kell maradni, hanem a helyett általános énekvizsgálat jő létre, és pedig a gyű lekezet előtt. — E célból az illető lelkipásztor annak ide jében a szószékből értesíti a szülőket, s felhívja őket, hogy a kitűzött időben minél számosabban jelenjenek meg az uj éneklésmód meghallgatására. — Eljővén a rendelt idő, az énektanár az egész mindkét nemen lévő gyermek khórust berendeli a templomba, — a fitanulókat három-, a leányokat kétfelé ültetvén, maga, mint a gyakorlatok alatt, aszószékhez közel megállapodik oly helyen, honnan az egész gyermekkart beláthatja, s azok is az egyszerű időmérést szemmel kisérhetik. —• Bizonyosabb siker végett a képzők is jelen tartoznak lenni az előadásoknál.—Áténekeltetvén a khorálokat, meglepő s megható leend a gyülekezetre nézve a gyermekek éneklése, kivált ha a szokásos ordításszerü előadást, nyugodt, szelíd, ihletett és természetes váltandja föl; — ekkor az érdekelt szülék maguk megitélendik, hogy melyik tanmódszer helyesebb, a régi-e, vagy az uj, — a hallgatók pedig ez által mintegy figyelmessé tétetnek a bekövetkezendő énekreformra. Megtörténvén az énekvizsgálat, az énektanár egyetértve a lelkipásztorral, azon tanulókat, kik az iskolai pá lyáról lelépni akarnak, kiállítja a gyülekezet előtt az ő nemek szerint, s tudtokra adja, hogy a leendő uj éneklésmód gyakorlása végett minden iskolahagyott tanuló köteleztetik három évig vasárnaponként a templomban megjelenni. — Nagyobb súlyt adhat a lelkipásztor e felszólításnak ezen, vagy ilyforma nyilatkozata által : „hogy miután az egyháztanács, megértve a kor felhívó szózatát, a régi sülyedésnek indult egyházi éneklést egy izlésteljesebbel kivánja lassanként fölváltani, — kötelességeinek ismeri a szüléket annak pártolására fölkérni, s egyszersmind kivánja tudtára adni az illetőknek, hogy ezután minden iskolahagyott s ifjúi korba lépendő egyénnek szoros kötelessége lesz 16 éves koráig egy héten egyszer énekgyakorlatokon megjelenni, — hozzá tévén, hogy annak idejében csakis azok fognak egybeadatni házasságrai lépésük alkalmával, — kik a kikötött időbeni folytonos megjelenésről bizonyítványt fognak előmutatni, — ellenkező esetben pedig még akkor is kényszeríttetni fognak bizonyos ideig az énekek átgyakorlása végett énektanodába járni; hogy tehát ez ne történjék, jónak látta az egyháztanács, hogy minden iskolát elhagyni akaró gyermeket itt e szent helyen is a gyülekezet előtt irásilag kötelezzen az énekgyakorlatokra való járásra." — Ekkor több előre elkészített, s következő tartalmú ívet előttük felolvasván , — aláírat az illetőkkel. — „Mi NN. gyülekezet növendékei Isten és a szent gyülekezet előtt egy szívvel és szájjal valljuk, hogy mi a ref. ujéneklésnek mind halálig állandó hívei, terjesztői és f'entartói leszünk, melynek nagyobb bizonyságára ezennel kötelezzük magunkat, hogy a mai naptól számítandó három év elteltéig itt e szent helyen minden vasárnap énekgyakorlatra megjelenünk, —• mit ha nem teljesítenénk, az illető egyháztanácsnak szabadságot adunk arra, hogy annak idején