Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-17 / 20. szám

20. szám. •!__!_ UL.L—K?SKÜSH SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELOFIZETESI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 njkr. Előfizethetni minden es. kir. póstahivataluál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Egy gyülekezet életreserkenése. Jelige : Ha van valami dicsekedésünk , az Úrban vagyon s az ily dicsekedés (tán) szabados?! .. . A biterő. a vallásos buzgalom egy, tán nem jelentéktelen tényét akarom röviden bemutatni magyar evangyéliomi egyházunknak, vélve : — a kér. közösség alapján, — hogy veliink közvetlen érdeklettekkel együtt, midőn egy részről sz. örömre gerjed, más részről hálaimára magasztosul mindaz, kit egyházi életünknek gyülekezeteinkbem ébredése, vallásos életmunkásságra emelkedése érdekel. E tény a dunántúli ev. ref. egyházkerület b.-somogyi egyházmegyéjében létező kis-asszondi h. hitv. gyülekezet életreserkenése. Midőn 1856-dik év tavaszán, tehát ezelőtt három évvel a kisasszondi ev. ref. gyülekezet lelkészi állomását átvettem : oly gyülekezet lelki vezérlését vállalám magamra, mely a szépen haladó s ébredő egyházmegye önálló gyülekezetei közt, talán legkisebb, anyagilag legerőtlenebb, de kétségkívül lelkileg legelhagyatottabb vala. Kicsiny volta eléggé kézzelfogható lesz, ha megemlítem, hogy a maszülctett csecsemővel sem megy jelenleg is 200-ra a lelkek száma; anyagi erőtlensége, vagyontalansága eléggé bebizonyított, ha nyilvánítom, hogy e 200 lélek összes földbirtoka sem terjed több mint Il ik osztályba is felbecsléssel sorozott homokos 16 telekre, melyhez 7—7 hold vizhordásos, hegy völgyes kopár legelő, erdő pedig semmi sem tartozik; elhagyatottsága, lelki szegénysége kétségentúli, ha fájdalom s szégyen érzetével ugyan, de — tudva, hogy jó néha tükröt is tartani elénk — leplezetlen őszinteséggel bevallom, hogy miként omlatag vizhordásos helyen levő kcrítéstclen kertü lelkészi belsőségén, sövényből font s sárral tapasztott szalmafedeles számtalan bordájú s kajcsos talpú, szóval amolyan mcgdicsöitésre (tüz inkább mint vers által) méltó kelemériféle, még eddig majd minden benne lakott papnőt vagy nyomorulttá tett, vagy más jobb hajlékokba küldött egészségtelen lelkészi lakára, s hasonló anyagú összeomlással fenyegetett templomára, s rendezetlenül fekvő inkább mint álló, póklábakkal támogatott gazdasági epületeire tekinteni is kész nyomor volt, ugy ogy ily kvízetekben nyilatkozó gyülekezet benső lelki életére csak gondolni is, megrázkódtató siralom s szánakozás. A tanszoba hiányát 4—5 vízhordó gyermek számára, a lelkészi lak cselédszobája pótolá; — iskolatanító helyét pedig unalmából a lelkipásztor : minek következtében emberemlékezet óta közvizsga nem tartaték, konfirmatio soha sem volt. A gyülekezeti nép tehát, a mily tudatlan s érdekletlen, ép oly nyers, rendetlen, fejetlen, községi mint gyülekezeti hivatalnokai, még lclkészök irányában is sértöleg tiszteletlen, saját anyagi érdekeivel is keveset, gyülekezeti s lelki életével pedig mitsem törődő lelketlen tömeget képezett. Helyben lakó egykori földesuruknak meggyőződése volt, — hogy tiz óv alatt az egész község — levén majd mindnyájan adósságba merültek — kipusztul, a gyülekezet elenyészik! A gyülekezet e sülyedett b. zete, — mely végtelen leverőleg hatott kezdetben reá a, s határozott keserűbb perceimben, vagy arra, hogy hivatalomtól is vagy legalább e gyülekezettől megváljak, ösztönzött később leghathatósban, hogy az aclott talentom csekélységével megkísértsem a hit s kegyelem erejét megadandó, hogy az anyaszentegyház e leánya is „meghalt-e, avagy csak aluszik ? Nem soká kellc gondolkoznom az ébresztő eszközök, nem a leglényegesebb fölött. Tudva, hogy ha ily gyülekezet roppant teendőinek terheit — mint kell — föl akarja emelni s Krisztus igájaként hordozni a lelkipásztor; az iskolatanítóság súlya már nem fér föl vállaira ; dc meg hogy sikeres tanítással megkedveltetvén a tanügyet, a kézzelfogható jó eredmény önként rábeszélő példája által, rábírhassam a gyülekezetet — a jövendőt is biztosítandó — az iskolatanítói hivatalnak magával a gyülekezetteli állandósítására : segédtanítót hozaték a pápai praeparandiából első évre saját költségemen. Az onnét nyert lelkes s szorgalmas ifjú Berhiday Sándorral, rögtön megnépesitettük az iskolát. Á 4—5 gyermek helyét 40—50 tanuló tölté be. — Természetes, hogy kezdetben csak minden hatalmamban volt kül- s beleszközök, fegyverek szigorú alkalmazásával lehete boldogulni. — De miután a legelső nyári közvizsga minden szülők s az összes jelenvolt nép szívből fakadt, s a miénkkel összefolyt örömkönnyüivel ünnepeltetett : téliszakra készséggel jöttek még kötelezettségen már túlievők is. Megértnek hittem a gyülekezetet arra, hogy a segédtanítói hivatalt maga tartsa fön s állandósítsa : tehát megkezdettem harcomat. Keserűen csalódtam! Esperesi, jegyzői, szolgabírói gyámolítás mind nem vezetett célomhoz. Eszközeim máimind íolhasználvák, erőm kimerítve, s semmi eredmény. Annak azonban nem mondtak ellene, hogy — bár 50 vftra nem ment az általok nyújtott tanítói díj — én tartsak tanítót számukra továbbra is. — Tavaszi helyosztó gyűlés előtt végeredményt kisérlék. Ismét hiában! Láttam s nyilvánítottam tehát előttük, hogy Krisztus utasítását vetnem, s a tudományt bc nem vevő c gyülekezeti