Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-17 / 20. szám

porát is leverni lábaimról s távozni, bár nyilas nem vala, s nem hely, hova fejemet lehajthatám. A szétoszlatott gyűlés, kint még soká tanakodva távozott haza, én meg másnap reggel gyűlésre. Komolyan el voltam határozva : mert valóban méltatlannak tartám magamat a hivatalra, melynek egy egész év teljesen kimerített erőfeszítésével sem tudtam annyi hatályt szerezni, hogy az első legszükségesebb lépést, a továbbhaladás w-ját megtehettem volna. Kiki elgondolhatja tehát örömömet, midőn délután két gyülekezeti küldött, azon jelentéssel jő hozzám, hogy reggel hon gyülekezeti összejövetelt tartva, elhatározák az én, gyülekezetök gyengeségét tekintetbe vevő nézetem szerint megalapítani az iskolatanítói díjt, ha én s tanítójuk megmaradunk. — Az iskolatanítói hivatal tehát — segédi minőségben — mintegy 100 pfrtra menő évi díjjal, II dik évre már megállapítva lön. A vasárnapi iskolát a köznapival állítók föl, s az olvasás- és Íráson kezdve, a vallás- és számtanon vezettük, eredmény nyel. Az urasztalától — nehogy kárhozatot vegyenek ott önmagokhoz — szinte az első évben, a házasságban élt férfiak- s nőkön kivlil — kiket már csak a hallásból merítendő hit erejére bíztam — az ifjakat s leányokat mind visszatartóztatám. Nemcsak vasárnap, de hétköznap is ta nitván nekik könyvből, majd kik olvasni nem tudtak élőszóval, valamennyinek minden oldalú magyarázattal az agendát: 5 izbeli confirmatió után odajuték, hogy az összes létező ifjúság, a legszükségesebb ismereteket nem nélkülözve járulhatott a váltság üdvének vételéhez. Szintez idő alatt, ama rendetlenséget, mely elődömmel a kerítést tüzelteté föl, ugy orvosoltam, hogy a díjlap szerinti „elegendő" tűzifa helyett 12 öl famennyiséget állapítottunk meg kölcsönösen, s erősíttettünk meg fensöbbileg. A lelkészi félteleknek a gyülekezet által teljesíteni tartozott rosz, soha nem idejébeni s szaggatottan létesített műveléséből származott anyagi kár vagy pedig lelkész s hívei közti folytonos zsurlódás mételyét ismét gabna általi munkaváltság kölcsönös helybenhagyásával hárítok el. — Általában az első évben oda vittük a dolgot, hogy lelkész— valamint tanító diját, minden részletében, a gondnok szedje be : s igy kenyerökért hivatalnokoknak híveikkel, nem ritkán tekintélyöket s hivatali müködésök hatását devalváló közük ne legyen. A mindjárt beléptemkor alakított presbyterium gyá molitásával így rendezve egyházi ügyeinket, orvosolva bajainkat, megalapítva az iskolát: eljöttnek láttam az időt, a második évben már egy, az Isten dicsőségéhez méltóbb templom újból építésére fordítani a figyelmet, hívni föl az erőt, lelkesíteni az életre ébredni kezdő szent buzgalmat. A legbuzgóbbak is kételkedtek a sikeren, s alig volt tán egy is, ki több hitet tanúsított volna Tamásnál, miután kivált ujjainkat 21 vkrnyi gyülekezeti Összegnél többre, beléptemkor még nem helyezhetők. De én — tudva, hogy az első helyes lépés után kell következni a második, harmadik , s igy a többinek is — egy pillanatra sem kétel kedém! Egyesekre s az egyetemre, egyházi beszédeimben, mint köznapi érintkezések alkalmával folyvást kitűzött cél szerint hatván, miután az első év gyülekezetünk hasznára vállalt aratási közmunkájából néhány száz forintot; a közlegelőből 10 hold gyülekezetileg müveit s elvetett föld terményét, s a lelkészdíjon fölül bejőni szokott, azelőtt többnyire elkallódott mintegy 20 mérő gabona árát egy csomóban felmutathatám : azon célból, hogy ne csak a presbyterium tagjai, hanem az összes gyülekezet is láthassa az eredményt s meggyőződhessék, hogy keresménye lélekismeretesen s célszerűen kezeltetvén, nem hiában fáradoz; s igy máskor is örömmel buzduljon uj munkára, főleg pedig — magam előtt bevallva — azon tekintetből, hogy a mindig nehéz kezdet meg legyen téve : a somogymegyei építészeti hivatalnál működött, jelenleg már a minisztériumnál alkalmazott, a mily jeles építész s mérnök, ép oly nemeslelkü emberbarát, t. Brecska ur által nem hit sorsos létére is , szegény gyülekezetünk iránti tekintetből inkább, mint személyes barátságból ingyen készített, sokféle, végre egyik teljesen helybenhagyott tervrajzhoz mértten, egy nemtávoli erdöirtásnál ajándék-olcsón kieszközöltem a szükséges épületfát; lefoglaltuk, miután arra, hogy magunk égettessünk téglát, a 4 órányi s hegyvölgyes helyről — bár ingyen — kieszközölt tégla, fa, utterhei miatt a a legnagyobb erőfeszítéssel sem bírhattam rá a gyülekezetet, a szükségelt mennyiségű téglát helyére szállíttatni; s miután az épületi anyagokat hazaszállítottuk, előbbi omlatag belsőségünket, — hogy evangyéliomi bolond építők ne legyünk — hitrokon egykori földesurunk, ns. Nádasly Sárközy Albert ur keresztyéni nagylelkűségéből, szép egyenes 4 holdnyi belsőségével örökidökre fölcseréltük, s a fönebbi összeghez aratás és közlegelöi vetés s fönmaradt gabonából az előbbi év keresményénél kétszerte többet szereztünk : a harmadik egyházi év elején, m. évi jun. hó 1-sö napján a bennünket ennyire segített mennyei jóság segélyül hívásával, néhány melegen érdeklett ügybarátunk, hitbuzgó rokonunk jelenlétében s az összes gyülekezet fohásza közben letette vala ns. N. Sárközy A. ur az alapkövet, melyre a közbeesett juliusi hónapot, mint aratási időszakot, melyben dacára annak, hogy országos közmunkájának terhe alól, avagy csak elhalasztólag is fölnem oldatott, s egész éven át folyvást építkezési munkával, mely több mint háromszáz igás, s háromezer kézi napszámot vett igénybe, volt elfoglalva a nép, mintegy 120 holdat aratott le gyülekezete részére —- kivéve, négy hó alatt egy 5° széles, 8° hosszú, 31

// magos, félkörben végződő hajója fenekén szószékkel, szemben ülöszékek- s karzattal, 8" magos bádoggal fedett toronynyal, cseréptetővel ellátott byzanti stylu csinos épület emelteték. Miből ? .. . Feleljen meg reá az, ki ismeri a hit erejét! s ki m. évi advent első vasárnapján — mint egyházi évkezdeten — számos lelkész, énekkart alakított iskolatanítók, tekintélyes hitrokon értelmiség, több r. katholikusok, nagyszámmal összesereglett szomszédgyülekezeti hitsorsosok jeleniétök ben tartott templomszentelési ünnepély alkalmával Ján. IV. 24. alapján, tűzzel és lélekkel mindnyájunkat sz. lángra gerjesztőleg szónokolt főtisztelendő Széky Béla egyházkerületi főjegyző, egyházmegyei esperes és esokonyai illetőleg elválasztott pápai lelkész szavaival jól tudja, hogy mily „csudálatos működései vannak a hitbuzgalomnak!"... Valóban a kisasszondi ev. reform, gyülekezet ez uj templomát méltán ugy is tekinthetjük, mint a hitbuzgalom ujabbkori csudamüvét : mert mintegy 24 pfrtnyi gyüjtemé nyével az egyházmegye s egyházkerület; 6 épen kellő nagyságú teljesen használhatott ablak adományozásával, kiskorpádi leánygyülekezeti tag t. Kocsi Horváth Béla ur; egy pár díszes s épen alkalmazhatott tölgyajtónak némi napszámért átengedésével a r. kath. egyházból múlt tavaszán áttért müveit s jeles birtokú szintén kiskorpádi 1. egyházi tag t. Stotz József ur; 3000 db tégla adományozásával, helybeli ns. N. S. A. ur, Nagy Bajomban lakó fia t. N. Sárközy Dénes ur téglahordásbani segélyökkel közreműködött kiskorpádi leányegyház s egy szomszéd m.-szomajomi hitrokon; különösen pedig meleg vallásos érdeklettségét, mind építkezésünk közben minden felhivás nél kül, tehát igazán benső nemesb érzettől indítottan küldött 40 pfrtnyi kegyadományával, mind templomszentcléskor az énnekkar tagjainak urilag megvendéglésökkcl tanúsított ugyancsak k.-korpádi 1. gyülekezeti tag t. özv. Huszár Aatalnö, szül. N. Sárközy Juliánná asszonyság ; ép a napokban pedig fönebb is említett ns. N. Sárközy Albert ur egyházmegyénk jelenlegi gondnoka, Somogymegye egykori országgyűlési követe, közelismerést kivívott országgyűlési jegyző, majd megyei al- s főispány — azonkívül, hogy az