Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-03 / 18. szám

hol oly cselekvény van felhozva a 11 éves Ottóról, melyet elhitetni bajos volna, még a leghiszelékenyebb gyermekkel is. — Ki hinné például, hogy egy 11 éves fiu egyetlen baltával kezében, egy rohanó farkassal szembe merjen szálni, hogy három gyermek-társát megmentse, és biztosan hidgye, hogy a farkas tőle megijedve tovább álljon. Megvalljuk az igazat, hogy ily csodás erőt még magunkban sem hiszünk létezni, 8 mennyivel inkább nem tudjuk elhinni egy 11 éves fiúról. A könyv beszélyeiben a képek és események elevenségét az egymásra rohanó tényekben keresik, melyek ha megtörtént dolgok volnának, csupa csodák gyanánt tűnnének fel, de minthogy nem történtek meg s nem is történhetnek, a mesék világába tartozuak s így a gyermek erkölcsét legkevésbé sem javíthatják. — A 20 ik beszélykében a család még jó egészségben van, nincs semmi bajuk, vígan beszélgetnek a föld más tájékán lakó emberekről; a 21-ikben már az anya „beteg lett, igen beteg" ; a gyermekek sirnak és Berta felszólítására imádkoznak : „Nagy Isten az égben! ne hagyd meghalni édes anyánkatMily hatásos egy kis ima, mennyi benső érzéssel van mondva s hinnünk kell, hogy ezen ima után bármelyik gyermek mélyen meg lesz hatva s hasonlót fog tenni. Kérdjük, van-e ilyforma rögtönzött felkiáltásokban csak egy szó is, mely a gyermek szivét és lelkét átjárja, meghassa s valami nemesebb érzésre ragadja. Mi nem hisszük. Azután bevezeté nagyanyjuk a hálószobába, (ugyan melyik falusi gyermek és aszszonynak van külön-külön hálószobája?). Ott azonban nem tudnak aludni. Azonban már reggel az atya örömmel és egész bizonyossággal mondja , hogy anyjok nem hal meg. Berta e hirre újra imádkozik, és utánna ezen száraz tanúság van téve : „Isten az ember életét elveheti, de meg is tarthatja. — A 22-ik beszélykében rögtön meghal a nagyanya és a gyermekek beszélgetnek olykor róla. — Ez mind, a könyv ugyanazon egy levelén jön elő rohanva és kergetve egymást. — Megvalljuk, hogy ez több hason társaival egyetemben nem annyira megható, mint hihetetlen. Fentebbi sorainkban említettük, hogy az olvasókönyv beszélykéi, a benfoglalt képek, legyenek elevenek, hatásosak, annyira, hogy az olvasó gyermek ne az utánnok ragasztott és igen erőszakolt következtetésekből lássa meg a tenni vagy kerülni valót, hanem magából az elbeszélésből fejtse meg magának. — Ha elevenek a képek, nincs szükség sem a tanítót utasítani ezer meg ezer kérdések tételére, — sem a beszélykék után raggatni valami hatástalan következtetéseket. — Tegyük bármelyiket, — mindegyikkel inkább rontunk, mint használunk. —- Mert ugyan neveljük-e egy száraz elbeszélés hatását a gyermekhez intézett kérdések özönével?—Avagy hiszi-e valaki , hogy nagyobb benyomást tesz a gyermeki szívre oly elbeszélés, — mely után holmi tanuságfélé van bigyesztve ? Mi ugy hisszük nem. — Jobb és célszerűbb, ha a gyermekkel azt, — mit olvastattunk, el is beszéltetjük, még pedig ugy, mint felfogta és azon benyomás szerint a mint az ráhatott. Eleinte igaz, hogy nem igen jól fog beszélni, de később bele jön s mindenkinek megelégedésére fogja tudni elbeszélni olvasott tárgyát. — Egy hires francia nevelő és tanító Barrau is, kinek „Du rőlle de la Famille dans 1' Education" című munkáját a párizsi tudományos akadémia 3500 franc cal jutalmazta, igen helytelennek tartja a németek kérdezösködési szenvedélyét és kárhoztatja az oly beszélyek olvastatását, melyek ilyforma kezdettel díszeskednek „Egy napon egy kisfiú ezt meg ezt tette."—• n

Egy napon egy kis leány ezt és ezt mondáMelyeket aztán természetesen, — de csak a németeknél, — a kérdések özöne követ s azon sok föltevések, milyenek : tegyük fel; hátha; képzeljük stb., melyek mind arra valók lennének, hogy a tanító biztosítsa magát arról, hogy váljon növendéke megértette e jól az olvasott beszély két. Valamint a nevezett egyén, ugy mi is megvagyunk győződve, hogy a megértetést így és ezen módon legkevésbé érhetni el azt hisszUk, hogy a temérdek kérdés által megzavai elfárasztjuk figyelmét s a végén is az lesz a dologból, hogy a gyermek nem lesz képes az olvasott beszélyke értelmét felfogni s minden kérdezősködésünk mellett is ott leszünk a hol voltunk. Mert célirányos lenne-e, ha a tanító, e könyvecske I—VII. lapjain tett utasítás nyomán indulva minden 17 soros beszélyke mellett legalább is 26 kérdéssel törekednék becsepegtetni a jó erkölcsöt növendékébe. Ez leginkább terhes volna oly tanítóra nézve, — kinek 50—60 vagy 100 növendéke van, kinek ha mindenikkel akarna egy óra alatt olvastatni, csupán az olvasásra nézve lehetetlenség, hogy kifutná ideje. De szó a mi szó, ez nem is lenne egyéb mint időrablás s valóban nagyon okosan tesz azon tanító, ki azon hosszasan leirt utasítást, —melyet a Scherr Tamás könyvében szinte meg lehet találni szóról szóra, — egészen félre teszi 8 csinálja azt, mit tapasztalá sa és természetes esze után indulva hasznosnak talált. A beszélykék után raggatott következtetések belbecséről, nyelvezetéről csak annyit mondunk, hogy biz azok igen szegények, és olyformán hangzanak, hogy a gyermek mihelyt egyik vagy másik beszélykét elolvasta, azonnal óriás fává növelje a szánalom, a becsületesség, az engedelmesség, a háladatosság csiráját; pedig ezt nem hogy követelni, de még várni is alig lehet. Mit mondjunk még a nevekről, melyek a beszélyekben előfordulnak. Ugyan magyar nép iskolába szánt könyvben miért foglalnak helyet e németes nevek : Emil, Berta, Ottó, Szidi, Ferdi, Bodog, Bernát stb., miért nem még Donát, Amanda, Wunnibald, Dietegen, Bruno. — Hiszen ezek is ott voltak a német eredetiben, jó lett volna már hűnek maradni ezekhez is, — ha már a többihez oly kiváló hűséggel volt a fordító, — hadd szerette volna meg népünk e neveket 8 annak idején mily szépen hangzott volna : Kovács Bruno, Szabó Wunnibald, Kocsis Dietegen stb. — Menynyivel jobb és helyesebb lett volna a meghagyott idegen neveket : István, Mihály, Sándor, András s más nép nevekkel kicserélni. A könyv legutolsó lapjain, az uri imádság, a reggeli és estveli versbe foglalt gyönyörű hangzású imákat különféle alkalmakra készült öt ima követi. S ki hinné? ezek is a németből vannak hiven fordítva, még pedig oly nagy hűséggel, hogy a német aeh is ah-val van hűségesen átültetve, holott a magyar imakönyvbe, —• mert mi egy jó rakást átforgatánk, — az ilyféle felkiáltások o/i-val vannak kitéve. Ennyi hiba felderítése után jó lesz közeledni bírálatunk végéhez 8 csak anynyit mondunk még hozzá, hogy ezen olvasókönyvben, nincs csak egyetlen beszélyke is, mely a nemzetiséggel és a hon gyönyörű képeivel foglalkoznék, nincs egy is melynek azon iránya volna, hogy a gyermekben felébresztené a hazaszeretetet. Pedig ugy hisszük, hogy a midőn a gyermeknek e képek kimondhatlan gyönyörűségére szolgálnának, erkölcsi érzetét is nem kevéssé emelné s hazát szeretni, szerintünk, a jó erkölcs egyik ágát teszi. E könyv bár háromszor került már ki a sajtó alól, minden kritika nélkül jött a napvilágra. — Hiába, egészen uj kellett, melyet még senki nem hallott, melyet még senki sem olvasott s a Scherr Tamás müve épen ilyen volt, ezt senki sem látta, seukisem olvasta, következésképen ebből legalkalmasabban lehetett ujat teremteni. — Pedig a Scherr beszélyeinél szebbnél szebb beszélykék fordultak meg már irodalmunk terén melyeket sokkal célszerűbben lehetett volna használni. — Ki nem ismerné a Kolozsvárt megjelent Gáspár János és Kovácsi Antal-féle olvasókönyvet, melynek jó nyelve, — habár szinte fordított is,— gyönyörű beszélykéi a gyermeki szivet gyönyörködtetik és meghatják. Mi néhány év óta kimondhatlan nagy gyönyörűséggel használjuk s a kezünk alatt volt növendékek is vágygyal és élvezettel olvasgatták és olvasgatják. A Jézus életét tárgyazó elbeszélések is mind Scherrből vannak véve s igen rosz magyarsággal fordítva, váljon nem lettek volna-e jobbak t. Dobos János bibliai történeté•tó vett elbeszélések, legalább magyarul vannak irva s a PÁPA