Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-03 / 18. szám

hogy e könyvecske nem egyéb, mint zsinóros frakkba öltöztetett magyarkönyv. Hosszas és száraz nyelvészeti elmélkedéseket szükségtelen volna Írnunk; elég lesz, ha magukat a tényeket hozzuk fel, melyek elegendő tanúságot fognak tenni a könyv magyartalanságáról. Felvesszük legelébb is a helyettesek unalomig való használatát, mely a német nyelvben természetes, de a magyarban fület sért és kellemetlen. Ilyenek például : A 9 ik lapon. Ezen gyermekek szerették atyjokat és anyjokat. ök szeretetet mutattak szüleik iránt. — 12. 1. Albert jótékonyan cselekedett. Ö jótékonyságot gyakorolt.—13. 1. Endre becsületesen cselekedett, ö becsületességet mutatott. — 14. 1. Pali szelíd maradt. Pali megengedett. Ö engedékeny volt. — Ugyanazon lapon : Berta szánakozó volt. Ö szánakozást mutatott a vak fiu iránt. — Ugorjunk át néhány lapon, nem azért, mintha talán hibátlanok volnának, de szándékunk csak a nevezetesebbeket tüntetni fel, s ennélfogva menjünk a 41-ik lapra : Bencze jó gyermek, ö nagylelkű ; ö Kálmánnal jót tett; a ki vele oly gonoszul bánt; ö a roszért jóval fizetett. Ö nagylelkűséget mutatott. — 47.1. Ferdi roszat cselekedett : Ő megbánta tettét : Ö megbánást mutatott: ő ilyet többé nem cselekedett : Ö javulásnak indult : o megjavult. —- 54. 1. —- De Bernát nem tett roszat; Ö legyőzé szíve vágyát; ö erős volt a jóban ; ö erényes volt. Azt hisszük, elég lesz az ö'fc-böl csak annyi példa is, mely világosan mutatja, hogy az, ki e könyvet irta, vagyis fordította, legkevésbé sem törődött a magyarnyelv természetével, hanem követte és irta híven azt, mit szeme látott. Nagyon kilátszik, hogy a fordító azon uj csapathoz tartozik, melynek nem levén magyarnyelv érzete, nemzeti nyelvünket halálosan töri és rontja. De nézzünk egy másikat, mely szinte gyötri az értelmes olvasó fülét, mely nem egyéb, mint a töméntelen azt, ezt, azok helyettesek kellemetlen használata. — A 8-ik laptól a 35-dik lapig szemünkbe tűnt nevezetesebb példák feljegyzésével ugy hisszük nem ártunk. — A 9-dik 1. kis hnga erre azt mondá; öcscse pedig ezt tevé hozzá. Ugyanazon 1. Ezek sovány kezeikbe vévén a barackot, jóizüen megevék azt, — 10. 1. Károly megizlelé az italt, de mivel azt keserűnek találta, elfordult és nem akarta kiinni. De anyja reáparancsolt, s Károly azonnal kezébe vevé a csészét és fenekig- kiürité azt. — 12. 1. Végre kettétöré azt, s a nagyobb darabot az ifjúnak adván, ezt mondá. Ugyanazon lapon. Megvizsgálta azt és örült. — 25-ik 1. Én neki megígértem, hogy azt senkinek fel nem fedezem. A fiuk megakarták azt tudni, és mivel én ki nem mondám, megakartak verni. Erre az atya azt mondá : helyesen cselekedted, a mit Ígértél, azt teljesítened kellett. Az itt felhozott nétrémy példa, szinte élénk tanúságot tehet szép nyelvünk elferdítéséről és rontásáról. Csak keveset hoztunk fel, de elégnek tartjuk bizonyítéknak. De továbbá mit mondjunk még a sok igen és igenis szavakra, melyek a német eredetiben előforduló ja, sehr, freilich szavak hű utánzásai akarnának lenni. — E szók épen ott, hol nem kellene, de nem is volna szabad, a fordítóra nézve, mint legkönnyebben kisegítő szók vannak használva, — melynek aztán lön azon szerencsétlen következése, hogy egy rövid beszélykében 5—6 igen szó fordul elö, mely a legkellemetlenebb hangzást adja a beszélykének, s melyet szépen ellehetett volna kerülni a nagyon vagy bizonyára, hogy ne, dehogy, ugy van igehatárzókkal. —- Nem lesz talán felesleges, ha ebből is szolgálunk pár példával. — Az 50. 1. Berta : Ugyan Kati szeretnél-e te oly szép ruhát viselni, mint az enyém ? — Kati : Igen, az nekem nagy örömet szerezne. (Magyarul : nagyon szeretnék). — Berta r Voltál-e már szobáinkban valamikor ? Kati : Igen, azok igen szépek és pompásak. — A 64. 1. A Farizeusok : Igaz-e, hogy gyermeksége óta vak volt ? — A szülék : Igenis ö gyermeksége óta vak volt. — E mondatokban helyesen állhatnának az igen szó helyett : „szeretnék, voltam, igaz" szavak , mert az oda tett igen-ok fülsértők. A nyelv értelmességének és eredetiségének kivetkeztetését mutatja az is, midőn megbontva a természetes rendet, a tett kérdésre egészen másként felelnek, mint a hogy nyelvünk természete hozná magával. Az 50-dik 1. Berta : Mond meg nekem, mit szoktatok ti enni? — Kati : van tejünk, burgonyánk, levesünk, főzelékünk, kenyerünk, néha ünnepeken husiink, aztán van gyümölcs és eper. — Itt a fordító a németnyelvben való járatlanságát árulja el, mert a „wir habén", nem mindég teszi a van nekünk-et : s kérdezzük, van-e feleletben valami olyan, mit természetesnek mondanak, melyet nem egy magyarul értő fordítónak, de egy egyszerű falusi gyermeknek is meg kellett volna tartani. Kérdezzünk meg bár egy falusi gyermeket azon kérdéssel, melyet felebb kiiránk, váljon így fog-e rá felelni : van tejünk, burgonyánk stb. ? Bizonyára nem. De azt fogja mondani : eszünk kenyeret, levest, hust, burgonyát (ha t. i. már a nép is így nevezné a krumplit), gyümölcsöt. — Továbbá kérdezzük, hogy Magyarhon melyik magyar vidékén tartják az epret ételnek ? Felelet : sehol, legalább mi nem tudjuk. Egyébiránt e könyvecskében nagyon sok helyt előfordul az eper, melynek pedig nálunk magyaroknál kivált az alföldön, még a gyermekek előtt is igen csekély jelentősége van, s nem igen szokták használni szív és erkölcs nemesítőiil. Az 50. 1. Berta : Szeretnél ily bútorzatot látni szobátokban ? — Kati : Az nem illenék a mi házunkba. Nálunk van loca, karszék, asztal és két szekrény : ez nekünk elég. —• Ime itt is egy példányocskája a rosz magyarságnak; mondja-e ezt egy igazi magyar ember „nálunk van lóca, karszék" stb., bizonyára nem; de mondja : „nálunk lóca, asztal, karszék és két szekrény" van, s elég az nekünk. — De továbbá helyes és magyaros kifejezéseknek tartsuk-e az ily kitételeket, mint a 18-dik lapon is : Hallod Gyula, te ma nem vagy derék fiu, te Farkasnak irigyled ezeket. — Ezt így kellett volna irni : te Farkastól irigyled a játékokat. — Ki látott valamikor gyöngyöt cérnaszálhoz fűzve, s ki epret zöld fűszálhoz ? senki! Pedig a 10. 1. ilyenforma ismeretet meríthet a gyermek, mikor ezeket olvassa : Mint a gyöngyöt, ugy fűzte azokat szép rendben zöld fűszálhoz. — Mi értelme lehet az 52.1. előforduló pontnak : Nem, lopni ocsmány vétek, odább, nem kell fige és tovább ment. — Mily száraz, mily értelemzavaró az 58-ik 1. e pontocska : Az igazságot egyszerűen mondjátok ki : ugy ugy, vagy nem nem. — Megvalljuk, hogy ezen mondat eleinte még bennünket is egy kis zavarba hozott, s váljon a gyermek megfogja-e ezt könnyen érteni. — Hát a szamóca és eper, mikor lett két különböző valami, mert mi ezt eddigelé nem tudtuk, s mind a Diószegi ftivészkönyve 304-ik lapján, mind a Gönczi növénytana 34., 137., 197-dik lapján ugy találtuk, hogy a szamóca és eper egy. E kis könyv 44. lapon ez áll : Szidi szedett szamócát és epret; az 54-ik lapján : Ily szép bogyót még soha sem láttam. Ez nem szeder, nem szamóca, nem is eper. No de legyen elég ennyi, részint nyelvtani, részint az értelemzavaró hibákból, ugy hisszük, hogy ennyi hiba is elléggé meggyőzhet akárkit is e kis könyvecskének rosz nyelvezetéről, s ha mégis volna valaki, ki kedvelné a hibák kutatását, nyissa ki kis könyvét, kaphat benne majd annyit, a hány sora van. — Most pedig térjünk át egy pár hihetetlenségre. Mindjárt a legelső beszélykében a szülék iránti szeretet oly hideg, száraz és hatástanul \an elébe tárva a gyermeknek, hogy az embernek valósággal szánakozni kell rajta. Mert ki hinné, hogy egy kötény, könyv, lepény és tej elég lenne az atya és anya jóságát elismertetni a gyermekekkel, és azok ennek elgondolása után azonnal szüleiket oly édes odaadással szeressék. Hiszen még a közéletben is undorodással fordulunk el azon szüléktől, kik az által akarják magokat szerettetni, hogy csemegéket s játékokat vesznek gyermekeik számára, hogy a ragaszkodást és szeretetet megnyerjék. — Elég-e a bátorságot ugy tüntetni fel, mint az a 27-dik beszélykében vaü,