Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-05-03 / 18. szám

De mily könnyen meghódíthatóvá lenne e kezdetbeli nehézség egyházi dualistikus elnökséglink buzgóságának e gyakorlati téren való eminens próbatétele által. Egyházaink világi elnökei — a fennevezett pártfogók nemes példájára — egyszerre mindenkorra néhány mérő élettel megindítanák a hívek adakozási buzgalmát. Mi, papok és tanítók az e vidéken buzakölesönöknél divatozó y3

rész ráfizetés szerint eljárva, a hiveknél kintlévő terménybeli fizetéseinketa takarékmagtárból kölcsönadottaknak nyilvánítanék és beszolgáltatás alkalmával l

/3 rész ráfizetést évenként, a míg csak adósaink lesznek, a takarékmagtár javára hagynók, lévén elég egyházi hivatalnok, kinek a hivek 100—300 véka élettel tartoznak évenként. A nép pedig szintén bármily csekély szemes életbeli adománynyal szaporítaná — egyszerre mindenkorra — az alaptökét. w^cfWin, a ViAlyi körülmények mutatják ki leginkább a takarékmagtári szabályzatot. Vázlatosan azonban mégis bátorkodunk nebány ideszóló gondolatot előadni. A tőkeszaporítás mennyiségének mértékéül pl. az itt divatozó y3

ráfizetés megállapíttatik. A tőke kamatostól nyomtatás bevégeztével okvetlen behozandó. A magtár kezelése egy többtagú választmányra és az egyházi elnökségre bizatik. Az évi szaporulat % egyházi célokra, 2

/3

az alaptőke növelésére fordítandó. Szolgáljon fesztelen előadásom felhivásul, hogy ezen egyháztagjaink egyik szép erényét fejleszteni és egyházaink anyagi állását támogatni hivatott, leendő intézeteink érdekében mások is néhány biztató szót szóljanak. Láng Adolf, tápio-sz.-mártoni ev. lelkész. KÖNYVISMEETETÉS és ISKOLAÜGY. II. Kótet. Erkölcsi és vallásos olvasókönyv. Népiskolák számára. Népiskolai könyvtár. II. kötet. Harmadik kiadás. Sárospatak. A főiskola betűivel és költségén. 1857. Mint a cimből látható, e könyvecskének annyira fontos iránya van, hogy elmondhatjuk, miszerint a népiskola teendői között alig van valami más, melyre oly nagy lelki erővel kellene munkálnunk , mint az erkölesi és vallási jó irány fejlesztésére. És ugy hisszük, hogy mindaddig, az erre való munkásság el nem vesztheti a nevelési tárgyak között fő és első helyét, míg a vallásra és erkölcsre az emberi szív és lélek legtöbbet gondolni meg nem szűnik. Mindenkitől, a ki csak a nevelés terén munkálkodik, megvárjuk, hogy a vallás iránti érzelmet folytonosan fejlessze és szünetlenül melengesse, hogy így az erkölcsi utat egyengetve, az életet kellemessé a nagy társaságot pedig, — melyben élünk, —• szorosabbá, vonzóbbá tegye. Mindenesetre eszközök kellenek, melyek a nagy munkát kivinni segéljenek, és ezek : a jó példa, helyes oktatás és e célra készült olvasókönyvecskék. Célszerűen szerkesztett olvasókönyv, melynek a nép szokásaihoz, erkölcséhez , viszonyaihoz mért beszélykéi vannak; melynek előadása könynyen felfogható ; a gyermeki szív és érzéshez alkalmazottak szavai; s melynek minden sorából meleg érzés tükröződik vissza, — mindenek között a legfontosabb és legnagyobb hatással birhat. — A nép kezébe adott olvasókönyv beszélyeinek olyanoknak kell lenni, hogy az olvasó a kellemes hatást; az szivére és lelkére tett benyomást; — ha nem is tudná megmagyarázni magának vagy másnak; de 1 azért mégis érezze, s ennek következtében akaratlanul is hajlandó legyen tenni a jót, kerülni a roszat. Az olvasókönyvben foglalt képek, alakok, leirások, ne lankadtak, ne bádgyadtak, de elevenek, s olyanok legyenek, hogy legyen a gyermek szivében meghatva, s mintegy önkénytelenül adja magát az erény és erkölcs útjára, —-• hogy az olvasó gyermek belássa a jóság, erényesség, szépség, igazság boldogító eredményeit, tanulja ezeket követni; ellenben lássa a bün utálatosságát is, s igyekezzék kerülni. Ha ily, — s csak kevés szavakban elmondott, — irányú olvasókönyvet adunk gyermekeink kezébe, nincs miért, ahhoz még azután hosszas magyarázatokat vagy egész özönét adni a kérdé seknek, avagy alábigyeszteni valami száraz és erőszakolt következtetéseket. Mert ugy hisszük, hogy a fentebb elmondott formában tett leirások után, akármelyiket tennők, nagyot rontanánk a hatáson. Hogy pedig még nagyobb legyen a hatás, szükség, hogy maga a tanító is mutasson megindulást a gyermekek előtt, mert mindenek felett a jó példa a legjobb, s ez teremheti meg a legjobb gyümölcsöt még a legügyesebben szerkesztett olvasókönyv mellett is. A mit mi itt eddigelé elmondottunk, azt hisszük oly vélekedések, melyben t. olvasóink közül sokan osztozhatnak, s kezet fognának velünk még akkor is, ha valami tekintélyes külföldi atyafi mást dictálna elébök: és azt mondanák velünk , hogy oly olvasókönyv, mely száraz és hideg, mely az elevenséget egymásra rohanó eseményekben mutatja és keresi, mely hihetetlenségeket tár a gyermek elébe, elveszti hatását, el hitelét, s ott lehet utána fontszámra is az erőltetett következtetés, még csak legkisebb I megindulásra sem fog ragadni senkit. — Elkedvetleníti a gyermeket, mert nem talál benne szépet, nem olyat, mely lelkét felemelje, mely szivének gyönyört szerezzen. Ezen olvasókönyvecske, melyet jelenleg birálat alá vevénk, — sajnos! de ki kell mondanunk, —T

hogy a legközelebbi sorokban felhozott hibák mindenikében sínlik.— A milyen nagy örömmel vettük kezünkbe, épen oly keservesen kellett tapasztalnunk a nem várt csalódást; mert lapozgatásában mennél odább és odább haladtunk, veszett reménységünk, hogy e könyvecskével a homlokra tűzött nagy cél érésére annyira hathassunk, a mennyire kívánatos volna. Nem teheti pedig azért, mert nyelvezete rosz, képei, módja és szerkezete igen hiányos. — És mindezeket akkor vettük észre, midőn lapozgatásánál és olvasgatásánál bennünket bizonyos idegenszerűség lepett meg; valami szokatlan hangmenet; a kimondhatlan döcögösség ; a magyarnyelv természetes menetének kiforgatottsága, és gyanakodni kezdénk ezen eredetinek hitt magyar olvasókönyv eredetiségén. És gyanúnk azonnal el volt oszolva, mihelyt Scherr Tamás munkája II. kötetében a 252-ik laptól a 268. lapig, és ismét a 300-ik laptól a 331-ik lapig szétpillantottunk. Eloszolván gyanúnk, mindennek megtaláltuk okát, s meggyőződhettünk, hogy a munka nem eredeti; hanem egy idegen könyvnek betűszerinti átfordítása; nem változtatva legkisebbet sem, sem az alakokon, sem a cselekvényeken, sőt a neveken is csak itt-ott. E felfedezésen elszomorodtunk, hogy annyira hátra vagyunk, miszerint népiskolába szánt, jó magyarsággal irott olvasókönyvecskét sem vagyunk képesek önerőnkön kiállítani. — Hanem i egy idegennek, idegen szokásokhoz, körülményekhez alkalmazott nem valami különös jóságú olvasókönyvét szóról szóra lefordítva, — még az imádságokat sem véve ki,— kell a közönség kezébe adni. Talán vannak egyének, kik kétkednek állításainkban? A kételkedőket utasítjuk a fentebb megnevezett könyv kijegyzett lapjaira és ajánljuk, hogy kezökbe vévén a magyar olvasókönyvet tegyenek bármely felkapott példával próbát, s azonnal meggyőződhetnek állításaink igazságáról. Mi is ezt tettük, s azon tudatra jöttünk, hogy ezen olvasókönyv, melynek pedig nyelvünket illetőleg helyesen kellene szerkesztve lenni, — nyelvünk ts népünk rovására, nem tesz és nem tehet egyebet a rontásnál, s