Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-16 / 16. szám

találom. De már az ellen, hogy az esperes, vagy az Ö képviselője akár kívánja azt az illető gyülekezet állapot}a, akár nem, minden lelkészbeállításnál közreműködjék : mind a zsinat-presbyteri egy­házalkotmány, s az egyes gyülekezetek ennek elvei szerinti Önálló­sága, mind kánonaink s ezeken alapuló gyakorlatunk, mind végre liturgiánk szempontjából alapos aggodalmak, hogy ne mondjam, ellenvetések merülnek fel.u Már erre vonatkozólag a felebb említett Szerencsi Nagy István ágendája a 158-ik iapon a legbővebb s következő utasítást adja: „Uj papnak az ekklézsiába való be­iktatásának módja." — Midőn valamely ekklézsiába uj pap hozattatik : a püspök vagy esperest kimegyen, vagy a traetusból megkülönböztetett, tudományu, kegyes­ségU pap rendeltetik, ki a felszenteltetett uj papot (akár legyen az már a parochiába beköltözött, akár nem) az ek­klézsiának bemutatja és ajánlja ily módon : ,,A közönséges istenitisztelet helyén és idején, linnep­avagy míves napon, a paroebiabeli gyülekezetnek jelen­létében előállván, beszédet (Allocutiot) teszen, melyben hirdeti az anyaszentegyház fejedelmének, az Ur Jézus Krisztusnak bölcseségét s kegyelmességét az anyaszent­egyház gyarapításában, ki adott pásztorokat, doktoro­kat a híveknek egy testbe való kötöztetésökre ; inti a hallgatókat háladatosságra, az Istennek ily jeles jótéte­ményiért. „Elöbeszéli a papi hivatalhoz való kötelességeket, minemüek : a buzgó könyörgések, az Isten beszédének hív­séges hirdetése, a sákramontomoknak kiszolgáltatása, a lelkek őrizete; a mennyország kulcsaival való élés, jó példaadás a kegyes életre. „Bemutatja az uj papot, jelenti a gyülekezetnek, hogy az minden ide tartozó kötelességeknek végbevitelére rendeltetett. Kéri és inti, hogy mint ama pásztorok nagy fejedelmének követét fogadják kedvesen; tanítását hallgassák figyelem­mel ; unszolásainak, feddéseinek engedelmeskedjenek stb. „Ezek után megszólítja az uj papot: Szerető atyámfia, szolgatársam! Tudhatod a papi szent hivatalnak mivoltát; ismerheted annak dicsőségét; értheted kötelességeit! Eze­ket ajánlom neked {nem felhatalmazlak) a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében: viselj gondot te magadról és a nyáj­ról, melyben az Isten vigyázóvá tett, prédikáljad a szent irást, mely Istentől ihlettetett, és hasznos a tanításra, a fed­désre, a menjobbításra, a fenyítésre; szolgáltasd ki a szent sákramentomokat híven, miképen vettük az Úrtól; élj a mennyország kulcsaival; légy jó példa a híveknek a be­szédben, a nyájasságban, a szeretetben stb." Tóth Ferenc liturgikájában pedig erre vonatkózólag ezeket olvassuk: „A mindjárt {A feljebb) leirt módszerint felszentelt prédikátort, azaz esperest, a kinek megyéjében van az az ekklézsia, melyben a felszenteltetett egyházi szolga meghivattatott (mert addig senkit sem is szentelnek fel, mint ez a régi ekklézsiában is így volt, míg valamely ekklézsiába rendes hivatala nincs, melyről az esperes és a meghivó gyülekezet küldött képviselői tesznek tanúbi­zonyságot), vagy ha az nem érkezik, az ő áltata kinevezte­tett tractualis assessor, vagy egyházi tanácsos beavatja, mely abból áll, hogy a felszentelést követő vasárnap vagy ahoz egy hétre a beavató esperest vagy assessor megjele­nik a felszentelt prédikátor ekklézsiájában. Az istenitiszte­letnek rendes regggeli óráján bemegy a templomba az ekklézsia felszentelt prédikátorával, kisértetvén az ekklé­zsia curátoritól, egyházfiaitól s az elöljáróktól és az ének­lés végbe menvén, felmegy a katedrába, s egy ezen alkal­matossághoz illő könyörgést és rövid beszédet predikátio formába tart az egyházi szolgának és hallgatóknak köte­lességeiről, az egyházi hivatal szükségességéről, a keresz­tyének boldogságáról, a hasznos tanítás gyümölcseiről. Ezen predikátio alkalmaztatásába ajánlja a már kirendelt (? — választott és megerősített) és felszentelt egyházi szol­gát az ekklézsiának, ennek pedig szinte ajánlja (nem pedig felhatalmazza) az ekklézsiának gondviselését s a hallgatók­nak tanítását és jobbítását. Ezzel ő lejövén a katedrából I és egypár verset a kántor énekelvén, felmegy az uj predi­: kátor, és tartja az ö legelső vagy beköszöntő predikátió­ját." — Megjegyzendőnak vélem, hogy 1810-ben, midőn e iiturgika kiadatott, talán még oly kevés káplán volt, hogy a felszentelés és hivatalba iktatás egy időben történhe tett. De most, midőn a káplánok száma annyira megsza­porodott, hogy például a dunamelléki egyházkerületben egy negyed részét leszi az egyházak számának, s közép­számítással 8—10 évig tart a káplánkodási időszak : e kö­rülmény lehetetlenné teszi, hogy a felszentelés és hivatalba iktatás egy időben történjék, — de nem teszi lehetetlenné l az esperes általi bevezetést, beiktatást, —- mi külföldön j szinte legtöbb helyen ekkép van szokásban: Végül szabad legyen erre vonatkozólag Révész urnák „ A protestáns egyházalkotmány alapelvei1 1 *) CÍmtt müvéből né­hány tételt idézni, s ezzel egyszersmind kimutatni, mily szorgalmasan olvasom s tanulságul használom az ő nagy­becsű müveit, ha szinte a lelkésziktatásra vonatkozólag ve­le egyet nem érthetek. „A voltaképeni egyháznak két jelleme van, t. i. az evangyéliomnak tiszta és józan tudománya, s a sákrameu­tomok helyes használata. És az egyház valódi egységére nézve, elég megegyezni az evangyéliomi tudományban s a sákrauientomok kiszolgáltatásában. S nem is szükséges, hogy mindenütt egyenlő emberi hagyományok s emberek­től rendelt szertartások legyenek, a mint Pál is tanít midőn ! így szól: egy Ur, egy hit, egy keresztség, egy Isten, ki mindenek atyja." Confessio Augustana stb. „Valamint nem ismerünk el az egyháznak más fejét mint Krisztust, ugy nem ismerünk el minden egyházat, mely magát igaznak lenni hánytatja, banem azon egyházat tanítjuk igaznak lenni, melyben feltaláltatnak az igaz egy­ház jelei, különösen pedig, az Isten igéjének törvényes vagy tiszta hirdetése." Confessio Helvetica. „Azon jegyek, melyeknél fogva a valódi egyház a hamistól megkülönböztettethetik, ezek : ha az evangyéliom tiszta hirdetését, a sákramentomoknak Krisztus szerzése szerinti eredeti kiszolgáltatását használja; ha az egyházi ; fegyelmet a bűnök megjobbítására helyesen gyakorolja, s ha végezetre (hogy egy szóval mindent összefoglaljunk) az Isten igéje szerint végez mindeneket, s mindazt, a mi azzal ellenkezik, visszaveti s Krisztust ismeri el egyetlen | fejének." Confessio Belgica. A puritánusok vallástétele azt állítja, hogy annál tisz­tább vagy tisztátalanabb az egyház, „mennél nagyobb vagy kisebb tisztasággal taníttatik s fogadtatik abban az evan­gyéliomi tudomány, szolgáltattatnak ki az isteni szerzések s tartatik a közönséges istenitisztelet." Az ángol püspöki egyház vallástételének 19-ik pontja így szól az egyházról: „A Krisztus látható egyháza, a hivők azon egyesülete, melyben az Isten igéje tisztán hirdettetik, cs a sákramentomok, — arra nézve a mi szükségesképen megkívántatik, — szerzés szerint helyesen szolgáltattat­nak ki." A vallástételek ezen nyilatkozatának utána teszem még, miszerint Melanchton az evangyéliom szabad hirdetését oly nagyfontosságú ténynek tekinti, hogy ezen feltétel alatt a pápa primátusát elismerhetönek nyilvánítja azok részéről, kik alatta vannak, midőn a smalkaldi cikkelyek aláírásánál neve után sajátkezüleg ezt jegyezte: „De Pon­tiíiee autem statuo, si Evangélium admitteret, posse ei propter pacam et cummunem tranqillitatem Christianorum, quijam sub ipso sunt, et in prosterumsub ipso erunt, supe­*) Révész urnák e jeles müve, valamint ennek kiegészítő részéül tekinthető : „ Vélemény a magyar protestáns egyliázalkot­mány főpontjai felett", —> tudtommal eddig ismertetve, bi­rálva nem volt. Pedig mint e nemben magyar nyelvünkön legelső kísérlet, valóban megérdemelné, már csak a zsinati előkészület szempontjából is, ha egy Tatai vagy Dobos mu­tatná ki szintúgy fénypontjait, mint — hiányait is, melyek nélkül, minden jelessége mellett is nem szűkölködik.

Next

/
Thumbnails
Contents