Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

tana ezeken kivül aztán az egyház ugyanannyi követet is, a hány hivatalból megjelenő tag volná a zsinaton. De mint hogy ekképen például a helv. hitv. zsinat tagjainak összes száma meghaladná a 160 at, és ez sokak előtt igen nagy számnak tetszik, a következő módban , gondolom, sikerülhet az egyezmény. Választatnék minden egyházkerület által 24, felerészben lelkész, felerészben világi, azon kivül a theologiai karok által egy-egy tag. (Pest, Kecskemét, Debrecen, Patak, Pápa; — Pozson, Sopron, Eperjes.) E szerint volnának az ág. hitvallásuak zsinatának tagjai: a legfőbb vil. felügyelő, s a kerületi superintendensek és felügyelők, a kerületenkinti 24 taggal, és az iskolai tanárok küldötteivel, összesen 108 tag. A helv. hitv. zsinat tagjai pedig: a kerü leti főgondnokok és superintendensek, a kerületenkinti 24 taggal és a tanárokkal, összesen 109 tag. Eddig tart a conventek teendője. De a választások körül még az egyházkerületeknek is nyilik működési tér. Lássuk tehát azt. VIII. A conventek és fejedelem közötti egyezmény meghibtározandja, hogy hány tagnál több nem lehet jelen a zsinatokon ; azután pedig a conventek meghatározzák , hogy hány tagot küld mindenik egyházkerület; de hogy az egyházkerületek nevében választandó követek mikép választassanak ; nevezetesen : az egyházkerületi, egyházmegyei, avagy egyes gyülekezeti gyűlések által ? ezen kérdésnek eldöntése az egyházkerületek hatóságához tartozik. Mert valami állandó szabályt határozni meg a zsinati tagok választása iránt, mikép a Podmaniczky-Vay vélemény nagyon helyesen mondá: szorosan zsinati tárgy. És az 1791-ki zsinatok csakugyan rendelkeztek e tekintetben ; de nem levén ezen zsinatok kánonai életbe léptetve, a hazai prot. egyházak ismét azon helyzetben vannak e tekintetben , melyben 1791 ben voltak; azaz: teljesen az egyházkerületek hatósági körébe tartozik a zsinati tagok választása iránt rendelkezni. Hogy azonban minél célirányosabb véleményben állapodhassunk meg az iránt, mikép rendelkezzenek tehát e téren az egyházkerületek, lássuk az előzményeket. Az 1791-ki zsinatokra mindenik egyházkerület ugy választotta meg ^követeit, a mint magának tetszett. A dunamelléki ref. egyházkerületben a nyolc egyházmegye választott két-két tagot, s ezeken kivül az egyházkerületi ülés megbízta a superintendenst, főgondnokot, főjegyzőt, és még három lelkészt s ugyanannyi világi tagot választott. A budai (ref.) zsinat 27-dik kánonának 3-dik pontja szerint, a zsinati követeket az egyházkerületi gyűléseknek kellett vala azontúl választani. A pesti zsinat 30-dik kánonának 4 dik pontja szerint pedig, a zsinati követek az egyes gyülekezetek szavazatai szerint választandók, egyházmegyénkint. A budai zsinat említett rendelkezésének kötelező ereje ellen először is azon általános észrevételt lehet tenni, hogy az 1791-ki kánonok, köztudomás szerint, az 1791-ki 26 dik t. c. által kivánt ama kellékkel: a kir. megerősítéssel, nem birnak, és valósággal sincsenek életbe léptetve. De fel lehet továbbá különösen hozni azt is, hogy a budai zsinat az egyházkerületi gyűlések minőségét is meghatározta 15-dik kánonában. Tagoknak kellene e szerint lenni az egyházkerületi üléseken: a superintendensnek, főgondnoknak, két (lelkész és világi) jegyzőnek, a segédgondnokoknak és espereseknek, és egyházmegyénkint két-két küldöttnek. Holott például a Tiszántúl ily küldöttek nem is jelennek meg, és a Dunamellékeu megjelennek ugyan, de szavazattal nem birnak. kat betiltotta, az egyházi életben az vált szokássá, hogy az egyházkerületi stb. zsinatokat „consístoriumnak", „gyűlésnek", „eonventnek" kezdték nevezgetni, hogy ezek is valaraíképen a törvény szigora alá ne vonassanak. Részemről legjobbnak vélem a pesti zsinat azon elvét fogadni el, hogy a zsinati követek az egyes gyülekezetek által választassanak. Csakhogy ne egyházmegyénkint, hanem kerületenkint, mert: 1) nem lehet mindenütt egyenlően felosztani az egyházmegyék között például a 24 szá mot; már pedig a fölebb előadott elvek szerint, a kerületek követeinek egyenlő számúaknak kell lenni; mert 2) egyházkerületi hivatalnokaink is nem az egyházmegyék , hanem az egyes gyülekezetek által választatnak, s ennélfogva a zsinatok sem bírhatnak szűkebb alappal; és főleg mert: 3) a zsinatok különben is nem az egyházmegyékből, ha nem az egyházkerületekből alakítandók. Ekkép tehát a választások az egyes gyülekezetek ál tal, és egybázkerületenkint történnének. A mi lehetne ily módon: Minden egyes gyülekezet közgyűlése szavazna 12 lelkész és ugyanannyi világi tagra; és kik ezen szavazatok alapján, melyek az egyházmegyék által egyszerűen a kerületi gyűlésre tétetnének át, az egész kerületben általános többséget nyernének, lennének az egyházkerület zsinati képviselői. — Jó volna meghatározni, hogy a szavazás ugyan az egyes gyülekezeteknek mind joguk, mind erkölcsi kötelességük, de azért néhány egyház nem szavazása által a választás nem lesz érvénytelenné, ha a kerületi gyülekezetek általános többségét megnyert egyének vannak. És míg ilyenek nem volnának, a legtöbb szavazattal bírók ismételt választás alá lennének bocsátandó!?. Es ekkép az autonom egyházkerületekből és nem az általános képviseleten alakulván a zsinat, önkényt folyik a következtetés, hogy az egyházkerületek és követeik közötti összefüggést megszakasztani nem lehet; vagyis, 37. egyházkerületi zsinatok utasítási jogát megtiltani lehetleii Ki egyébiránt a politikai téren, parlamenti kormány mellett, az utasításokat képtelenségnek tartottam és tartom, nem kételkedem egyenesen azt mondani, hogy, igénytelen véleményem szerint, az egyházkerületeknek elvileg joggal kell birni, hogy egyetemes zsinati követeiket utasíthassák. És pedig birniok kell ezen joggal épen azért, mert nagyon kevés leend a hivatalbóli zsinati tagok száma. Ha a superintendenseken és gondnokokon, illetőleg felügyelőkön kivül, mint fönebb érintém , a főesperesek és egyházmegyei gondnokok , illetőleg felügyelők is hivatalból zsinati tagok volnának, az utasítások szüksége egészen más világításban állana. Kinövése volna azonban a körülmények szerinti szükséges elvnek, ha az utasítások minden apróságra kiterjednének. IX. A zsinati elnökségnek , igénytelen véleményem szerint, ámbár az 1791 ki zsinatokon egyes (világi) volt az, kettősnek kell lenni; mert ezt kívánja az egyház oékéje és érdeke. Szükséges, hogy az egyházi gyűlésekben szokásban levő kettős elnökség elve következetesen keresztül vitessék minden fokozaton. Nem is igen lehetne a legközelebbi alkalommal a kettős elnökséget mellőzni, mert ez felel meg a lelkészi és világi elemi, némelyek által oktalanul külön választott érdekeknek is; ebben lehet feltalálni az ohajtott teljes békét a két elem között. A kettős elnökség mezején az utóbbi időben megtámadott világiak ugyanis , a zsinati kettős elnökség felállításában, a kettős elnökség elvének végmegállapítását láthatnák. A lelkészi érdekeket oktalan hévvel különválasztani törekvők pedig, a kettős elnökség ezen végmegállapítása nélkül természetesen csak az eddigi vagyis utolsó gyakorlat maradhatván meg: kénytelenek volnának az egyes világi elnökben nyugodni meg. A zsinati kettős elnökség tehát, mint compromissum, mind a két félnek ajánlható. A zsinati kettős elnökség továbbá sem általában (mint 1791-ben hibásan történt,) sem csupán a superintendensek és főgondnokok közöl, nem lehet egyházalkotmányunk szellemében választható.