Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

Ugyanis, a kerületi stb. ülésekben is azért van kettős elnökség, mert egyházainkban az eluökség a hivatalhoz van kötve, azonegy hivatali polcra pedig az egyház két egyént rendelt: a superintendenst és főgondnokot, s illetőleg felügyelőt stb. Miért is a kettős elnökség egyáltalában nem logikai képtelenség, mint némelyek állítani szeretik ; hanem épen ellenkezően : logikai szükség a magyarországi prot. egyházakban. Egyházalkotmányunk szellemében ezek szerint, a zsinati elnökségnek is valamint kettősnek, ugy hivatalbólinak is kell lenni. És mivel négy kerületi közös főhivatalnokaik az egyházaknak (kivévén az ág. hitv. főfelügyelőt) nincsenek, a zsinati elnökségnek a hivatalbóli idősbséget kell illetni. Zsinati elnökök volnának e szerint, az ág. hitvallásuaknál a főfelügyelő, és (a hivatalban) legidősb superintendens, a reformáltaknál pedig a legidősb superintendens és főgondnok. Mihelyt azt mondjuk, hogy a superintendensek , fő gondnokok és felügyelők hivatalból tagjai az egyetemes zsinatoknak, következetesen azt kell mondanunk , hogy az elnökségnek is hivatalbólinak kell lenni a zsinatokon. Ha az egyházkerületi jegyzők szintén hivatalból je len volnának a zsinatokon, ezen elv a jegyzőségre is állana. Az pedig nem történvén, a zsinati jegyzőségnek, a netalán követek gyanánt jelen levő egyházkerületi jegyzőkre való minden tekintet nélkül, teljesen szabad választhatásunak kell lenni. * * * Az eddig előadottak tartoznak a legfőbb vonású zsinati előkészületekhez a zsinatok alakítási módja körül; ezek az előzetes előkészületek anyagi része. Lássuk most a zsinatok által követendő legfőbb elveket : a szellemi részt. X. A zsinati legfőbb vonású előkészületeknek legfontosabb, legnevezetesebb része, véleményem szerint, abból áll, hogy bizonyos legfőbb elvek iránt, melyek a zsinatoknak, mint egyháztörvényhozási testületeknek mikép leendő eljárását illetik, előzetesen tisztában legyenek magokkal nem csupán a zsinati tagok, hanem az egész egyházkerületi közvélemény is. Nem azzal akarok én itt foglalkozni, mint már említém, hogy mit határozzon a zsinat közvetlenül, minő eszméket alakítson törvénynyé, hanem csupán az egésznek lelkével, szellemével. Szent érzéssel , komoly lelkiismerettel szólok a tárgyhoz. Ha valaha volt, ugy most van különösen nagy mértékben arra szükség, hogy a magyarországi prot. testvér egyházak, vagyis tulajdonképen: az egyházak tagjai, s illetőleg az összeülendő egyetemes zsinatok, a legnagyobb mértékben szemök előtt tartsák ama régi prot. ildomot, mely egyaránt híven megörzeni törekszik a jogokat befelé, és őszintén kerülni igyekszik az összeütközéseket kifelé. Teljes hűség befelé, és nagyon vigyázó okosság kifelé: ezek a legfőbb elvek, ezekre van jelenleg szükség inkább mint valaha. A legnevezetesebb, legfontosabb kérdés tehát ezen egész zsinati ügyben, hogy minő taktikát kövessenek a zsinatok az érintett elvek mellett. Különösnek tetszhetik ugyan egyelőre, hogy ily módon nyilvánosan szóljunk a taktikáról, mit minden tábor titok gyanánt szokott őrizni; de ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen taktika nem csupán magukra az összeülendő zsinatokra, hanem egyenlő közösséggel mindazokra, kik ezen zsinati ügyben befelé és kifelé érdekelve vannak ; bizonyosan egyaránt a legjobb és legcélszerűbb; miután fel kell tennünk, hogy az okosság mind jobbra, mind balra azt tanácsolja, hogy az összeütközések minél inkább lehető kikerülésére törekedjünk. Nem szükséges tehát, hogy titkot csináljunk a közösen szükséges és legcélszerűbb taktikából, sőt nagyon jó, mondhatnám: mellőzhetlen , hogy nyilvánosan szóljunk arról. XI. Az egyház kebelében sokan nem örvendenek a zsinatnak , nem is óhajtják azt, mert nem reménylenek attól semmi jó sikert — jelenleg. Nem reménylenek pedig attól jó sikert, mivel nem látják e célra kedvezőknek sem a kül-, sem a bel-körülményeket. A külkörtilményeket nem látják kedvezőknek, mert attól tartanak, hogy talán oly kívánságok törekedendnek ott érvényre emelkedni, melyekhez az egyháznak bajos dolog járulni; a belkörülményeket pedig annyiban nem tartják kedvezőknek, mivel, ámbár napjainkban az egyházias szellem emelkedésben van, még folyvást nem elég erős az, hogy szilárd alapul tekintethessék, hogy újításokra érezhetné magát jelenleg a,z egyház hivatva, és meglehet, hogy a zsinatok újításokra lesznek ragadtatva. És nem óhajtják továbbá sokan a zsinatot, mivel a zsinati teendők körűi sem vagyunk eléggé előkészülve. Nem szólva bővebben a kül körülményekről, e sorok irója is azt hiszi, mikép tekintve csupán a belkörülménye i ket, valóban azon helyzetben vagyunk, hogy meg kell val-I lanunk, mikép felettébb készületlenek vagyunk. Késztilet-i lenek vagyunk a teendők mikép leendő megoldása körül is. De ez még a kisebb baj. A zsinatok ugy sem ülhetnek öszj sze, — legalább veszélyes elhirtelenkedés nélkül, — azonnal ; több havi időnek kell eltelni, míg az egyházkerületek j és a conventek előzetes müködésöket bevégzik, s ezen idő alatt a teendők iránt a kellő előkészületek megtörténhetnek. Készületlenek vagyunk azonban különösen magasabb ! szempontból, nevezetesen, hogy nem csupán némi javitáso kat, hanem fontos újításokat is tehessünk. És e részben e sorok irója is határozottan egy véleményben van azokkal, ! kik azt tartják, hogy ámbár napjainkban az egyházias szel-I lem emelkedésben van, még folyvást nagyon távol van az attól, hogy szilárd alapul tekintethessék, hogy az egyház, a látható "egyház, vagyis annak mai többsége, szelleme hivatva érezhetné magát fontos újításokra. Csakhogy ebből nem azt következtetem, hogy tehát a zsinatok szükségtelenek, s mindenesetre nélkülözendők; mert épen magoktól a zsinatoktól várom és pedig főleg és nagy mértékben, hogy még nagyobb lendületet adjanak a keresztyéni, emelkedett szellem gyarapulásának az egyházban : hanem csupán azt, hogy a zsinatok tisztán ismerjék fel helyzetöket, azaz: hogy mire vannak ez idő szerint hivatva, — quid va leant humeri. Az egybeülendő egyetemes zsinatok tagjaira nézve legnagyobb mértékben szükséges tehát legelső taktikai alapelvöknek azt tekinteni, mit különben is minden higgadt, bölcs törvényhozásnak, különösen pedig a hosszú szünet után először egybehívottaknak, kiválóan felettébb szüntelenül szemök előtt kell tartani, hogy ne igyekezzenek szeríeletti hévvel, minden áron nagy dolgokat cselekedni ! Igen jól tudom én azt, hogy ezen elv teljes ellentétben áll sokak véleményével. Az emberi szenvedély a legtöbb emberben oly gyarló, és a tapasztalás által szentesített, imént előadott elv ellenében oly tapasztalatlan, hogy mindig nagy dolgokat kíván a törvényhozásoktól, különösen pedig épen a hosszú szünet után elvégre először összeült törvényhozásoktól. Hazánkban is nem kevesen vannak, miud az egyházban , mind pedig még azon kivül is, kik azon pár év óta, hogy a prot, egyetemes zsinatok közelebb leendő összeilléséről szó van, folytonosan valami rejtelmes nagy dolgokat várnak azoktól hazafiúi vérmes reményökben és szenvedélyökben. De a törvényhozások illő vezérfonala nem a szenvedély, nem a tapasztalatlanság, nem a felhevült vélemények hiúsága, hanem a bölcseség, tapintat. És e sorok írója azt | véli, hogy épen a hosszú szünet után először összeülő zsi