Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-08 / 2. szám

bölcs király: r

jobb a tökéletességben járó szegény, a gonosznyelvtl gazdagnál, a ki bolond." (Péld. 19,. 1.) Legyen erről elég ennyi; haladjunk tovább. (Vége következik.) E ö r i Sándor. A zsinati előkészületekről a legfőbb vonásokban. (Folytatás.) V. A zsinatok helyére nézve nagyon természetesen legjobb volna, ha mind a két felekezet azon egy városban, vagylegfölebb,mint 1791-ben, egyik Budán, másik Pesten tartaná azokat. Minthogy nagyon csodálatos ngyan, de ugy van, hogy igen sokan nem ismerik e tekintetben eléggé a jogkört, ezek számára nem lesz felesleg megjegyezni, hogy a magyarországi ágostai és helvét hitv. evangélikusoknak a szétválás óta közös egyetemes zsinatuk soha sem volt, és mind kánonaik, mind az 1791-ki 26-dik törvény csupán külön zsinatokat feltételeznek ; s ezért is van hazánkban tulajdonképen nem, mint némelyek kifejezni látszanak : „egy", hanem valóságos „két" külön egyháza az evangélikusoknak ; és nem is lehet arról szó, mint eléggé csodálatosan némelyek vélik, hogy a két egyház „közös" zsinatot tarthatná; de az 1791-ki zsinatok azon példáját, hogy minden tárgyat bizottmányilag dolgoztattak ki előre, s ezen bizottmányok a két zsinat által egyenlő számban kinevezett tagokból állottak, vagyis a bizottmányok közösen dolgoztak, azt vélem, igen sok tárgyban ezentúl is tanácsos lesz követni, s e végett szükséges mind a két zsinatot egy városban tartani. Es ez annyival inkább lehetne az ország középpontja: Pest, mert ezen város 1791 óta két egyházkerület rendes gyűlési helye, vagyis, mint az udv. cancellaria 1791-ben nem kellő szabatossággal kifejezte: kétszeresen „superin tendentialis" város lett. VI. Mi a tárgyalandó ügyeket illeti, azt gondolom, hogy miután a legapróbb részletekig nem lehet e tekintetben előre szabatosnak lenni, s legfelsőbb helyen ugy is teljes biztosítékot találhatnak a viszonyokban, a zsinat nyilvánosságában, és az 1791-ki 26-dik t. c. 4-dik pontja azon kijelentésében , hogy a zsinatokra biztost is lehet küldeni, minélfogva a zsinatok bizonyosan nem fognak nem tudom minő, például politikai tárgyakra kiterjeszkedni: e tekintetben teljesen kielégítő volna a conventek ezen felterjesztése: Tárgy: „Egyházi törvényhozás." Vagy, ha már csakugyan részletesebben kívántatnék a meghatározás, szólhatna ez talán így: „Egyházfegyelmi, házasságtörvényi és iskolai ügyek." VII. Mi pedig a harmadik pontot illeti azok közöl, me lyek iránt a fejedelem és felekezetek között előzetes egyez ménynek kell történni a zsinat összeillése előtt, — nevezetesen a tagok számát, erre nézve a következőkben vagyok bátor nyilvánítani igénytelen véleményemet. Legelőször is meg kell jegyeznem, hogy a zsinati tagoknak a lélekszámra alapítását elvileg kikeriilendönek vélem. A lélekszám szerinti képviselet: haszontalan, sivár, forradalmi elv, mely a történelmi alapon, hagyományokon, és létező viszonyokon alapuló testületi érdekeket és szellemet nemcsak szükségtelenül, hanem a társadalom legnagyobb veszélyezésére is, kiirtani törekszik; mert ha a testületeket, hatóságokat, az alakult viszonyokat ignoráljak avagy épen felbontjuk a társadalomban , ez által atomisáljuk a társadalmat, azaz: mind apró parányokra osztjuk azt fel, miáltal minden egyén elkiilönöztetik, s a tömör szellemű testületek, hatóságok helyett mindenütt csupa ma gára hagyott egyéni tehetetlenség áll, mely aztán könnyű zsákmánya leend a hatalom részéről működésbe tett Ügyes intézkedésnek. így látjuk például Franciaországban a közönséges szavazási jogot a nélkül, hogy a mellett az ország szabadsággal birna. A magyar autonom prot. egyházak ismét autonom hatóságokra vannak oszolva. Ez az alapja és lényeges jel lemvonása az egésznek. Ezen alapot, ezen jellemvonást ignorálni: mély forradalom volna az egyházban , s erre józan ember nem törekedhetik. Az egyes gyülekezetekből alakulnak az egyházmegyék, az egyházmegyékből az egyházkerületek. Ennélfogva, ha következetesek akarunk lenni, az egyházkerületek bői kell alakulni a zsinatnak is, és nem a lélekszám szerinti képviseleten. Ezen elvnek tekintetbevételével történt, hogy az 1791-ki helv. hitv. budai zsinat 27-dik kánonának 2-dik pontja azt rendeli, hogy minden egyházkerület egyenlő számú követeket küldjön. És épen ezen szavak vannak az 1791 ki ág. hitv. pesti zsinat 30-dik kánonának 2-dik pontjában is. Ezen felül pedig ezen utóbbi zsinat még azt is határozta , hogy szavazás esetében mindenik egyházkerület követei előbb magok között szavazzanak, s a mit többségűk akar, az legyen egyházkerületük szavazata, és így egyházkeiiiletileg történjék a zsinaton a szavazás. Az mindenesetre egész jelen egyházalkotmányunk szellemével s a dolog természetével ellenkezésben állana, ha a zsinaton egyik egyházkerület túlnyomó erővel birna a többiek felett. Legteljesebben meg van e tekintetben felelve a szükségnek, ha, mikép az ág. hitv. 1791-diki zsinat kivánta, a szavazások egyházkerületenkint történnek; s az egyházkerületeknek minden esetre csak azon föltétel alatt volna megengedhető, (ha ugyan megengedhető,) hogy egymástól különböző számú követeket küldhessenek, ha a szavazás mindig egyházkerületenkint történik. Ugy látszik azonban, hogy ha az egyházkerületek egyenlő számú követek által vannak a zsinaton képviselve, akkor szükségtelen előzetesen mindig a kerületenkinti szavazást rendelni meg; de minden esetre ekkor is fen kellene azt tartani a rendkívüli alkalmakra, ha azt például valamely egyházkerület követeinek többsége Írásban kivánná, mikép nevezetesen a titkos szavazás kivánhatása is több polg. törvényhozásban fen van tartva. A tagok számára nézve, a budai és pesti zsinatok egyenlően azt nyilatkoztatták, hogy az százuál több , hetvenkettőnél pedig kevesebb sohase legyen. Hogy ezen zsinatok a tagok számát nem kívánták minden esetre egyenlően határozottan megszabni, nem kevéssé meglepő, de hagyján! Maradjunk tehát a száz szám közelében. Mind a budai, mind a pesti zsinat kívánsága szerint a superintendensek és főgondnokok, illetőleg felügyelők hivatalból tagjai a zsinatnak. Nagyon bölcsen. Egyházaink hivatalnokai nem csupán szolgálják, hanem (különösen a ref. egyházban) főleg képviselik is az egyházat, s annál fogva az ily hivatalbóli zsinati képviselet, teljesen egyházalkotmányunk szellemében van. Részemről annyira helyesnek tartom ezen elvet, hogy legcélirányosabb zsinati képviseletnek vélném, ha a hivatalbóli megjelenés a főesperesekre és segéggondnokokra, illetőleg esperességi felügyelőkre is kiterjesztetnék; mert nagyon kívánatos, hogy az egyetemes zsinatok semmi esetre se nyerjenek valamely kalandos idegenszerű jellemet az egyházi közélet mezején, hanem minél inkább megtartsák a részletes zsinatok *) jellemvonásait. Válaszí *) „Zsinat," ez tulajdonképeni helyes neve mindennemű egyházi gyűlésnek, és ily általánosságban is volt. ezen szó hajdan szokásos Magyarországban (Erdélyben még most is); de miután az 1715-ki 31-dik hatalmaskodó törvény a zsinato-