Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-26 / 13. szám

egyedül ne tegye, hanem mindég a presbyterium befolyásával eszközölje; annak utána pedig, további intézkedés s végleges eldöntés végett, az egész gyülekezet elébe terjessze. A hol a választás így megy, ott a megütközésnek helye aztán nincs, nem is lehet. Még egy kérdés van hátra, tudniillik: mire való a presbyterium ? — S azt felelem arra, hogy az egyháznak, ugy anyagi, valamint szellemi javát is tőle kitelhetőleg mozdítsa elő. Nem elég tehát, hogy a presbyterium csupán csak egyházi adó-kivetéssel, lajstromok és számadások készítésével foglalkozzék, nem — sőt a presbyterium a tiszta tan és erkölcs felett is ügyelni, s annálfogva mind azt, a mi azzal csak legkisebb összeütközésbe jő, idejekorán, annak rendje szerint igazítani köteles, mit ha nem cselekszik, bárha egyház képviselője, azért az egyháznak legszentebb érdekeit voltaképen mégsem képviseli. A presbyteriumnak hatása tehát az egyháznak mind kül-, mind beléletére kiterjed; épen azért is az egyházi ügyekben ő az első fórum. Ennyi a presbyterium felől. Horváth Sámuel, ev. lelkész. A szentírás magyar ázásáról. II. (Folytatás.) Azon nagyszerű áldásokat pedig, melyeket a szentírás magyarázásával való komoly és buzgó foglalkozás, magának a prédikátornak tudományos műveltségére, hitére, lelkületére a egész valójára áraszt, váljon kicsoda beszélhetné ki ? A nyelvészet, régiségtan, világtörténet, népismeret, bölcselet és más tudományok dicső tájékai nyilnak itt fel a szentírást tanulmányozó lelkész előtt; míveltségi látköre könnyen és mintegy észrevétlenül tisztul és szélesbtil, és lelke lépésről lépésre a tudománynak ujabb meg ujabb gyöngyeivel gazdagul. Valamint kétségtelen tény az, ha az egyetemes irodalom és míveltség fejlődésére tekintünk, hogy több rendbeli tudományok egyenesen a protestáns egyház irásmagyarázatának köszönhetik újjászületésüket a magaa fejlettségre jutásukat: ugy bizonynyal, a felett sem kételkedketik senkisem, hogy a lelkészi foglalkozások között egyetlenegy sincs, mely valódi ismeretek szerzésére annyi ösztönt és alkalmat nyújtana , mint az Írásmagyarázás. De ennél még sokkal felségesebb és boldogítóbb azon lelki élvezet és magasztosultság, mely reánk a szentírás tanulmányából hárul. — Ha a nagy természet szépségeit a az isteni bölcs gondviselésnek mindenütt feltűnő nyomait szemléled ezekben; ha az élet hamar elmúló a gyarló voltának bús érzése mint sötét felhő borítja lelkedet: egyesítsd szived érzelmeit, háláját vagy fájdalmaa panaszát a zsoltáriróéval! Ha hazád és nemzeted közerkölcsiségének elhanyatlása feletti fájdalom, mint éles tőr járja át szived: ülj le éa airj együtt Jeremiással a múltak romjai felett, és szólj fájdalmat, de magaa és vigasztaló sejtelmeket is Ézsaiás nyelvén, melyet seráfok ületének és oldának fel az oltár tüzével. Ha az emberi nemzet váltságának nagy titka felett mereng a te lelked: szállj le a nagybölcseségü apostol Pállal a mélységnek örvényéig, vagy ülj vele együtt Ilyés tüzes szekerébe, hogy elragadtassál a harmadik égig. Ha lelkedet a minden költészetnél szentebb éa dicsőbb emelkedésnek vágya szállja meg: vonulj a megváltó kebelében nyugvó tanítványnak Jánosnak sasröptü szárnyai alá, kiről egyszerűen és mégis oly szépen mondja a régi keresztyén versezet: Yolat avis sine meta, Qua nec vates, nec propheta Evolavit altius. Éa ha a azentirókkali ily társalgás közben, tanulószobád csendes rejtekében megerednek könnyeid: hidd el, hogy e könnyeknek hullása nagyobb bizonysága Isten éa lelkiismereted előtt a te papi képességednek, mint kitűnő lelkészi okleveled; hidd el, bogy az öröm éa elragadó lelkesedés e könnyei igazabb gyöngyei a te boldogságodnak a világi szónokok és tudósok minden dicsőségénél. Itt tűnik fel dicső méltóságában a mi hivatalunk; — itt lesz valóban tiszteletefisé, még az inség és nyomor keresztje alatt is a lelkeknek pásztora. III. A szentírás gyülekezet előtti magyarázásának módjáról akarván szólni, mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy itt nem azon magyarázati tanmódszerről és elvekről lesz emlékezet, melyeket az úgynevezett exegetica theologia tauszerüen szokott előadni, hanem csupán oly gyakorlati utasításokról s illetőleg tájékozásokról, melyeket a dolog természete s a tapasztalás nyújt, a melyeket, reménylem , nem veendenek rosz néven azok, kik a szentírás gyülekezet előtti magyarázásával ez ideig nem foglalkozónak. Ugy látszik, hogy e ponton is minden, vagy legalább nagyon sok attól függ: milyen érzülettel, hittel a meggyőződéssel lép a prédikátor a bibliához. Örök igazság az, hogy npectus est quod disertos focit* és „cm lecta protenter erit res : ncc facundia deseret hunc, nec lucidus 07'd0.u

Ha a tárgyat, melyről irni vagy szólni akarsz a néphez, híven áttanultad, igazán átértetted és átérzetted, egy szóval: mintegy meghódítottad : akkor ne félj, mert szódnak oly ékességet éa hatást ád a benső erő, melyet az ékesszólás művészeitől aoha semmi áron meg nem vehetnél. Ellenben, ha nem érted éa nem érzed tárgyadnak mivoltát, vagy ha épen ellenkező meggyőződésed van azzal, mit nyilván hirdetsz : akkor szedjed bár magadra az ékesszólás ragyogó pávatollait, nem egyéb vagy hitvány álarcosnál a az örök igazaág és önnön lelkedismérete előtt a szégyenben meg kell semmisülnöd. Mindezekben korántsem akarok feltétlen kárhoztatást mondani az ékesszólás felett, — melynek becsét, ha a tiszta igazság a meggyőződés szolgálatában áll, mindenkor tisztelettel elismerem; — hanem csak azt akartam lehető súlylyal emlékezetbe hozni, sőt elvül kitűzni, hogy a szentírás magyarázására nézve is „a lélek az, a mely megelevenít. " Ha a prédikátor a gymnasiumi s theologiai tanfolyam bői a szent könyveknek nemcsak történelmi a bírálati ismeretét, hanem azon hitet ia hozta ki, hogy az ige, melynek hirdetését átvenni készül, valóban az isteni bölcaeség és szeretet szüleménye, az üdv után ohajtozó azegény emberi nemzet javára; ha pályája kezdetén, latén és az ő népe előtt, képmutatás nélkül erős meggyőződéssel ily vallást tehet magáról a nagy apostollal: v

én nem szégyenlem a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az, minden hivönek idvességéreakkor nagyon kevés szükség van a módszeri utaaításokra, mert az Írásnak szent azerelmétöl áthatott és azzal megteljesedett lélek, mint a csendes patak, megtalálja a maga terméazetea útját, a ha netalán olykor-olykor a lelkesedés záporától megáradva s medrét Kevés időre elhagyva nagy zúgással a pusztítva azáguld szét a mezőkön: teszi ezt ama feusőbb utasításból: „gyomlálj, ronts, vezess, torju

; — hogy a romok helyén uj életet „építs és plántáljA hit, vagyis „ama diadalom, mely meggyőzi e világot," tette az igének igen egyszerű a minden ékesség nélküli fegyverét, az apostolok kezében oly erőssé, hogy az elhatott a velőknek megoszlásáig és a ta*