Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-19 / 12. szám

ssa teszi értelmesekké s jártasokká a keresztyéneket az igében, és ez szülte hajdan a valódi derék keresztyén férfiakat, nőket és vértanukat, s ez szülheti azok a t mostise m i i d ő n k b e n.* Valóban nincs másként uraim! mert miként lehetne ott igazi érdekeltséget, kitartó hűséget és áldozatkészséget várni a néptől, a hol az üdv éltető forrása az ige, akár restség, akár tudatlanság miatt el van tőle zárva. És e pontnál korántse vessük, mert semmiképen nem is vethetjük reménységünket a mi őszi, tavaszi stb. egyházi beszédeinkbe, mintha t. i. azok a szentírás magyarázatának égre kiáltó hiányát pótolhatnák. Lehetnek, sőt vannak is a mi egyházi beszédeinkben csinos, körmönfont periodusok, meglepő vagy cifra hasonlatok, délibábszerü áradozások s más efféle mindenek, de bibliai lélek valóban minél kevesebb! E lélek dicsőségesebb, sok önküzdés s nehezebb munkával elérhető valami , mintsem hogy azt sajátunknak vélhetnők az által, ha a szentírásból ,unU8 et altér assuitur pannus" ; — magának az egész szentírásnak kellő készülettel való áttanulmányozása, átérzése teheti e lelket sajátunkká, De ehez is miképen lehetne reményünk, ha a szentírást a népnek nem magya rázzuk; mert ez adna legerősebb ösztönt és alkalmat arra, hogy forgassuk az írást éjjel és nappal. És ime, ebben van már azon indító ok, melynélfogva én a szentírás magyarázását egyházi beszédeink újjászületésének érdekéből is minél elébb visszaállítandónak tartom. Egyébiránt, emelkedjenek bár a tökélynek lehető fokáig a mi egyházi beszédeink, soha azok a szentírás magyarázását nélktilözhetővé nem tehetik , épen ugy, mint halvány mécsvilág a napnak fényét; és örökre igaz marad , mit ide vonatkozólag a nagy Herder mond; „a szentírás magyarázását tartom én a legjelesebb és legjobb prédikációnak, s vajha a p o 81 illa kifejezés emlékeztetne némely egyházi szónokot arra, hogy az ő ékesszólásának pávatollu cifrája, mennyire nem illőé helyhez és időhöz. Post illa verba Christi et apostolorum, valóban olyan az ő beszéde, mint a páva, a galamb, vagy mint egy nyegle dicsekvő ember, a szerény bölcs után. Ki Demosthenes vagy Uicero törvényszéki beszédeit tartja a mi prédikációink feltétlen példányainak, az sem az egyházi, sem a törvényszéki beszéd fogalmát és célját nem ismeri . . . Midőn a reformátioval az Isten igéje s a nemesebb izlés ismét felébredt : a hitvallók legott az Ős egyház nyomaiba léptek, homiliákat tartottak, magyarázták és alkalmazták az Isten igéjét; — ilyenek Luther, Chemniz, Bullinger és mások beszédei . . .Van nékünk isteni igénk, mit olvasnunk, értenünk, alkalmaznunk és másoknak magyaráznunk kell, ennek magyar ázására, tanítására ésalkalmazására vannak voltaképen hivaés rendelve a prédikátorok; s ezt tartanám én, különösen a mi időnkben, a lehető legjobbnak; s kivált az ifjú prédikátorokra nézve, ez lenne legbiztosabb kapu a jó egyházi beszédirás gyakorlatába.* *) Miként szükséges volta felett a szentírás magyarázásának , senki józanul és a szentlélek elleni bün nélkül nem kételkedhetik: ugy üdvös és áldásteljes hatását is annak, bizonynyal soha kétségbe nem vonhatja. — Iía az ige józanul és buzgón magyaráztatik: feltámad és élni fog a hit, mely hegyeket mozdít ki helyéből s meggyőzi e világot ; feltámad és élni fog mondom, mert nagy lélektani igazság az, mit az apostol Pál mond, hogy t.. i. „a hit hal*) Ilcrder, Von dem Studium der Theologie und dem christlichen Predigtamte. 38—40-ter Brief. Herder e nagy jelességü müvét, valamint 12 kötetre menő s igen olcsón (3—4 pfrt.) kapható theologiai munkáit is nem lehet eléggé ajánlani. A mi mostani theologiai műveltségűnk álláspontján, folyvást igen nagy haszonnal tanulmányozhatók azok. lásból vagyon, a hallás pedig Isten igéje által; mert mi módon hinnének az emberek abban, a ki felől nem halián danak , mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül.* Róm. X. 17, 14. Lesz hűség, érdekeltség és áldozatkész ség az egyház iránt, mely minden alkalomszerű fellármázások nélkül is, meghozza idejében a maga gyümölcsét, mint a viz mellett plántált élőfa. Egy szóval: az egyháznak holt massája, az igének tüzétől folyásnak indul, 8 csak a pásztorok és kormányzók bölcsesége kívántatik, hogy annak a kellő alak és irány megadassék. A vallás iránti közönyösség jég páncélja lehull a keblekről, s a csúfolók lármája elnémul és megszégyenül, midőn látják, hogy a keresztről való tudomány bátran és híven prédikáltatik, és ha kell, minden megtámadások ellen győzedelmesen védelmeztetik. (Folyt, követk.) Révész Imre. T. Révész Imre ur, és a szentesi lelkésziktatás. (Folytatás.) A komjáthi kánonok III. R. LIV., — és IV. R. V-dik kánonai rendelik : „hogy a papnak, valamint feleségének és leányainak nem szabad táncolni; ugy szinte a mestereknek és diákoknak sem, a szent rendnek nagy gyalázatára.* Végre minden kánonok a világiakat teljesen kizárják az egyházi igazgatásból , *) mit már ma egy értelmes *) Révész ur erre vonatkozólag így szól: „Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány főpontjai felett* című jeles müvében, az 52-dik lapon: „A Gelei Katona-féle XCIX. kánon, határozottan elfogadja elvileg a presbyteri igazgatást, s nemzetünk sajátságos körülményei s a világi rend miatt nem látja ezt oly mértékben élctbeléptethetönek, mint néhol külföldön van. Egyébiránt, hogy a nép a papválasztásban tényező részt vegyen, s hogy az egyházi tanáesba a tisztesb polgári férfiak rendesen behivassanak, egyáltalában nem tiltja. Még világosabban fejezi ki magát a szathmár- németlii zsinat Vl-ik végzése, mely így szól: g

Quoniam majores nostri divinitns exeitati, ecclesias hungaricas ac transilvanicas, ab abominationibus heroico pláne zelo repurgantes, presbyterium ipsum ob varia obstacula (quorum pleraque etiamnum supersunt) instituere non potuerunt, id nos ob multiplices ac insignes ejus in ecclesia usus, in gente quoque nostra, juxta normám institutionis Christi et apostolorum, praximque veteris ecclesiae, si modo commoditates, quae ad id necessario requiruntur, affulgerent, ac misera, servilisque plebis nostrae conditio, ac inhabilitas pateretur, si denique summus noster magistratus, ceterique ordines ac status orthodoxi astipulentur, instauratum, sano sensu, ac fausto eventu, animitusexoptarem u s.* Teljességgel nem áll tehát az, mint az ujabb időkben is, egyik tekintélyesebb külföldi tudós Lechler (Geschichte d. presbyt. und synodal Kirchenverfassung) állít, hogy t. i. hazánkban a XVI- és XVIl-ik század folyamán, csak a papok folytak volna be az egyházkor m á n y z a t, b a. Kétségen kivül van ugyanis , hogy minden önálló s szabadabb városokban, sőt még a kisebb mezővárosokban is, melyek tanácscsal bírtak, tényező' befolyása volt a polgári tanácsnak a gyülekezet egyházi ügyeibe is. Az ily városok pedig, sokkal nagyobb számmal voltak az említett századokban, mint az ember egyelőre gondolná. Az említett XCIX-dik kánon is azon szokást, hogy az egyházi tanácsba, a fegyelem gyakorlása végett, polgári férfiak is behivassanak, fenállottak és ezentúl is fentartandónak mondja. Igaz, hogy az espereseket és superintendenseket c»ak lelkipásztorok választották, s csak ök alkották rendszerint a zsinatokat is, egészen a XVIII-dik század vé-