Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-12 / 11. szám

ia rá szükség, hogy megtartassanak. — Nem maga az egész egyház teszi-e e szerint hallgatva hatályon kívülivé e kánonokat. A XCII-dik kánon rendeli: „hogy a püspök minden harmadik évben visitálja az ekklézsiákat> — Ezt az ujabb korban egy püspök sem tette. A XCV-dik kánon rendeli: „hogy azon tanulók, kik kegyes pátronusok által külföldi iskolákba segíttettek, ha onnan visszatérve, nem — mint ígérték papi, hanem világi hivatalra adják magokat, mint hálátlan védencek s igéretök megtagadói, bárhol találtatnak, szabadon letartóztassanak és bebörtönöztessenek.4

4 A XCVI-dik kánon rendeli: „hogy a diákoknak nem szabad rövid kabátot, kravátlit stb. viselni; s az engedet lenek megvesszőzés után az iskolából kiűzessenek." A XCIX-dik kánonban a presbyter-választási képességről oly tulajdonok adatnak elő, melyek sehol tekintetbe nem vétetnek, s az 1856 diki miniszteri törvény tervben kijelelve, mint a protestantismus szellemével meg nem egyezők, közgyülésileg megrovattak. (Folyt, követk.) Kármán Pál. KÖNYVISMERTETÉS és ISKOLAÜGY. Sárospataki népiskolai könyvtár. I—VII. kötet. Sárospatak, 1853 -1856. Ki nem tudja , ha ugyan valakinek emberi és polgári goDdjainak körén kívül nem esett az, mily szomorú, elhagyott és árva volt nálunk, honunk nagy részében ezelőtt esak egy pár évtizzel is a népnevelés és oktatás fontos ügye, — « mily parlagon, csaknem elhagyatva hevert annak irodalma , akár a paedagogiai müvek, akár az iskolai tan- és kézi könyvek mennyiségét és minőségét tekintsük; és viszont ki nem tapasztalta s vette észre beeső örömmel, a ki az emberiség tökélyesbülése s közelebbről hazája és nemzete erkölcsi és értelmi előhaladásának tényezőit szemmel tavtja, hogy e fontos ügy mostanában nálunk is mily örvendetes lendületet nyert s mintegy újjászületésének néz elébe az ujabb időben, miután nemcsak — mint azelőtt kirekeszttfleg — az egyház és tanítók ápolására van utalva, hanem ^y a magas kormány, mint általában az illető világiak i&agy része buzgó ügyeimének és részvétének komoly tárgya lett. A közfigyelemnek ezen fontos ügy felé való fordulásában, a felébredt közszellem élénk nyilvánulásában s azon részvét- és áldozatokban , melyek e téren oly örvendeztetőleg mutatkoznak, találjuk mi nemcsak az összes birodalom , hanem különösen hazánk és egyházunk külső és belső élete, morális és szellemi előiialadása biztos kifejléséj&ek és felvirágzásának egyedüli zálogát. Hanem midőn a népnevelés- és oktatásnak ily magasztos célja lebeg előttünk , ;s ödy nagy fontosságot helyezünk annak korszerű szervezése- és intézésébe, — nem csekélyebb súlyt tulajdonltunk azon orgánumok és eszközöknek is, melyek által azon eél megközelítése és lehető kivitele feltételeztetik. — Ki nem tudná, hogy ezen orgánumok és eszközök: az iskolatanító és taneszközök. Kem lehet célunk, de tárgyunkhoz sem tartozik ez úttal , hogy itt akár a népiskola feladata, akár a néptanítók teendőiről értekezést tartsunk, annyival kevésbé, minthogy e feét tárgy közelebbről, bárnem közvetlenül, épen egy, a négy superintendentia kebeléből küldött szakférfiak választmánya által vitatott meg, midőn az a négy egyházkerületben közösen alkalmazandó népiskolai szervezet és tanterv készítésével [foglalkozott. Hanem annál többet kellene szólanunk amaz utolsókról, & taneszközökről s különösen pedig az ezekhez tartozó iskolai könyvek két fajtájáról: a tanítók és növendékek aaémára írottakról; és ezeknek bel szerkezetök, tartalmuk s azokban a különböző tantárgyakfioz alkalmazandó didacticai és methodicai elvek felett annyival inkább kellene saját nézeteinket és felfogásunkat nyilvánítanunk, a mennyiben az által alapot és álláspontot nyernénk , a honnan mi az előttünk fekvő „Népiskolai könyvtár" egyes kötetei felett és egyúttal s tán még inkább azon eredeti müvek felett is kimondhatnók ítéletünket, melyekből a népisk. könyvtár tisztelt szerkesztői és kiadói említett müveiket, azon kis módosítással, hogy azok kypplszét máskép rendezték , kölcsönzők, vagy nagy részt^gyszeriien csak fordíták. Azonban midőn mi e bevallott kötelezettségnek az által is kellően megfelelni véljük, ha majd az egyes kötetek tárgyalásánál okadatolva kimondottuk: jó e az vagy nem a mi nézetünk szerint ? itt csak röviden érintjük azon elveket, melyek minket hasonló működésben, jelesül vezér-és kézi könyvek írásában vezérelnének :avezérkönyvnek lényegesen különböznie kell a növendék kézi könyvétől; amaz bizonyos korlátok között tartozik tárgyát kimerítnie és különösen ki kel mutatnia az ösvényt, melyen a tanító a paedagogia által kifejtett és megállapított, s legjobbaknak elismert alapelvek nyomán, az oktatás köriil biztosan kalauzoltatva haladhasson, — míg emez, t. i, a növendék kézi könyve, csak annyi és oly anyagot vehet fel magába hosszas magyarázatok nélkül, mennyi a gyermek ismeretköre- és felfogásához képest azon tanfolyamban kijelöltetett; továbbá egy másik és igen fontos feladatul tekintjük mi ugy a vezér-, mint bárminemű népiskolai könyvek készítésében, hogy azok különösen és kiválólag azon nép saját szükségeihez, helyi viszonyaihoz és körülményeihez legyenek alkalmazva, melynek számára irvák, — a honnan azok tartalmát, modorát és irányát csakis azon szellem határozhatja meg, melynek épen felébresztését legközelebbi feladatokul tűzték ki; és így szükséges, hogy a vezér- és kézi könyvek bizonyos zamatot és színezetet viseljenek magukon, ugy annyira, miszerint azonnal fölismerni legyünk képesek, hogy azok a mi általános és saját szükségeink helyes ismerete- és felfogásából vették eredetöket, s hogy azok a mi vérünk- cs csontunkból és csakis a mi számunkra valók, — röviden: a népiskoláink számára irott könyveknek legyen könnyen felismerhető otthonias, nemzeties, mondhatnók családias köntösük. Mert jól tudjuk azt, hogy valamint az egyes embernél annak saját egyéni természete és képessége szabja meg az utat és módot, mely szerint az ő nevelését irányozuunk kell; ugy a,z egyes népnek és nemzetnek is , mint olyannak , megkülönböztethetők lévén jel lemző sajátságai és vonásai, annak nevelését intézendők, az egyetemes népnevelési elvek és szabályokon kivül még bizonyos különváló és alkalmazkodó eljárást is kell követnünk , ha azt akarjuk, hogy törekvésünk kívánt sikert arasson. És végre mindezek után is van még egy szempont, melyet sem azoknak, kik népiskolák számára könyveket irnak, sem azoknak, kik azokat helyesen megítélni és méltányolni akarják, t'eledniök nem szabad, s e szempont annak meggondolásában áll, hogy a népiskola az úgynevezett nép nagy részének egyedüli nevelő- és tanintézete, s az ebben szerzett erkölcsi és értelmi képzettség leginkább azon szellemi készlet, mely azután a közélet terére lépendő nép fiának emberi és polgári értékét határozza meg, miuhogy azon készlethez későbbi időben rendesen vagy semmi, vagy igen kevés járul, sőt nagy szerencse, ha az csak épségben is megmaradhat; — a honnan a mondottakból az is önként következik, hogy az iskolai könyvektől, mint általában bármelyiktől, méltán követelhetjük, hogy azok megjelenésükkor azon álláspontot foglalják el, melyet a bennök foglalt tudományok fejlettsége és jelen állása igényel, s hogy azok azon önállósággal és benső értékkel lépjenek fel, milyet azok Íróinak méltósága és nevétől várunk. Ezek azon elvek, melyekből azoknak, kik népiskolák számára könyveket irnak, kiindulniok kell, s a melyek nyomán mi H az előttünk fekvőket bírálólag ismertetni