Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

s községet elhagyhatod, s egy más helyen hallgathatod az evangyéliomot. Az evangyéliomnak nem kell valami város vagy kerület, hogy ott maradjon, annak a szívben kell s maga is ott akar lakozni." Az evangyéliomi szabadság s a polgári jog és béke ily szigorú s mind a humanismus, mind a keresztyénség elveivel egyezhető meghatározása mellett is, csak az igazságnak elcsavarni akarása s a másokat gyanúsító szándék vagy a körülményekkeli ismeretlenség s felszineskedő tudományosság teheti azt, hogy Luthert s munkáit mint pártütés, mint háború kiáltványait bélyegezze. Még tovább kell a nagy reformátort kisérnünk , látnunk kell őt Ítéletében, véleményében, ott a 12 pont fölött is, mikkel a fölszólalásunkra okot adott katechismusban különösen terheltetik. Válaszának — mely itt tanúbizonyságot tehet — címe: „A 12 pont megtorlása s intés a felsőbbséghez s földmívesekhez." Soraiban a kérdéses lelkészválasztási jogot s a lelkészfizetés iránti nehézséget a méltányosság és bölcseség legtisztább elvei szerint véleményezi: „ha a lelkészt nem a gyülekezet, hanem valamely felsőbbség fizeti, akkor nincs joga a gyülekezetnek ezen fizetést annak a részére követelni, kit ő választott, mert az fosztás rablás lenne. Hanem ha ő valamely lelkészt magának meg akar nyerni, kérje azt előbb alázatosan a felsöbbségtől, s ha tagadó választ nyer, akkor válasszon ő maga saját részére és fizesse saját tulajdonából. Ebből áll evan gyéliomilag s keresztyéni módon lelkészt választani s tartani; ki máskép cselekszik, az rabló és gonosz ember." Hogy Luther ily szigorú Ítéleteivel a reformátio terjedésének ártott, az bizonyos és hogy kebelében a jognak s az igazságszeretetnek gyökerei sokkal mélyebben hatottak, mint sem célja eléréséhez aljas eszközöket, p. o. pártütés, lázongás, vagyonfelosztás — használt volna, az is tagadhatatlan. A tized iránti véleménye is nem a pártoskodás s jogtörés szellemében, de a béke és igazság érdekében hangzik , az egész 3-dik pontot rablásnak, utonállásnak nevezi, „mert ök a tizedet, mely nem az övék, hanem a felsőbbségé, magukhoz szándékoznak ragadni, soda fordítani, hova akarják. Barátim, nem az ennek az értelme, hogy a felsőbbség felfűggesztetett? Akartok adni s jóttenni, adjatok s tegyetek a magatokéból. Ugy beszéltek ezen pont alatt, mintha már ti volnátok a vidék urai, hagyjátok el, hagyjátok el, nem fogjátok ti azt megérni." A 3-dik pont a keresztyéni szabadságra nézve, méltóságosan fejezi ki magát, hogy „a keresztyén szabadság nem érzékileg eszközöltetik , — a rabszolga is lehet jó keresztyén s élvezheti a keresztyén szabadságot; valamint keresztyén a fogoly s a beteg is, noha nem szabad." A többi potokat vitatás végett átengedé a jogtudósoknak. Ezen kivonatok, melyekkel eddig az olvasó türelmét fárasztottuk, minden elfogulatlan előtt elég érvénynyel bírhatnak, minő kebel kell aboz, hogy a reformátiót s annak egyik emberét, Luthert még napjainkban is mint zendülőt, mint pártütőt vádolhassuk a világ előtt; azt a reformátiót s azt a Luthert , ki így szól: „Népek ! az irás és a tapasztalás kiált ellenetek, hogy soha még egy forradalom nem ütött ki jól! Mivel azon jogtalánságot követitek el, hogy magatok ügyében Ítéltek és büntettek, hiába mondjátok magatokat keresztyéneknek, bizonyosak lehettek benne, hogy Isten haragjában vagytok. S ha mindjárt nyernétek is s minden felsőbbséget eltörülnétek is, utoljára magatokat gyilkolnátok le, mint a dühöngő vadak .... Más felől az lenne a veszteség, hogy Németország kipusztul, ha egyszer a vérontás megkezdődik, nehéz lesz azután annak elejét venni, elpusztul minden. Mert könnyű megkezdeni a háborút, de nem lesz azután hatalmunk megszüntetni, mikor akarjuk. Mit vétettek nektek azon sok ártatlan gyermekek, nők és öregek, kiket oktalanul ily nagy veszélybe sodortatok, az ország vérontás- s rablással van tele, hogy az özvegyek s árvák sokasodjanak." Bárcsak volnának napjainkban is mind alant, mind fön oly szabad és fölvilágosodott férfiak , kik a vallás érdekében mint fön mint alant így kimondanák, ekkor az evangyéliom hatása bizonyosan jobban meglátszanék a világon, s nem lenne alkalom, hogy a nép forrongásáért valamely főbb személyt meg kelljen inteni, mint meginté 1846-ban január 21-kén a pápai nuncius Bécsből a halmi püspököt, bogy alattvalói a világi hatalom ellen törekesznek. Kiss Gábor. Egyházi domestica. T. BiczóFerenc, büdösfai, s t. SzabóLajos, katádfai — ref. lelkész urak két két pfrtot küldtek az egyházi doniesticába, azon Ígérettel s kötelezéssel, hogy évenként — tiz évig — ily segedelemmel, — vagy ha körülményeik engedendik,— többel járulnak a domesticához, felajánlott járulékokat a pesti főisk. kívánván fordíttatni. Egy magát megneveztetni nem akaró tisztelt egyéniség hozzánk következő sorokat intézte: „Az egyházi domesticára fogadja t. szerk. ur az általam itt küldött 109,943. számú Eszterházi sorsjegyet — azon sorsjegyet, melynek magvát én , a kicsinyek Isten áldott kis telkein , végnap jaimra gyűjtögettem. Bizom Istenben, hogy azok a nagy ég áldotta kis telkek fognak még terményezui számomra egy kevés kétszerest — s életem alkonyán talán nem szorulandok a panasz gyászkenyerére?' KÖNYVISMERTETÉS. Protestáns ellenőr. Figyelmeztetésül a prot. egyh. és iskolai lapnak és lapra, irta S z e b e r é n y i Lajos, makai ág. h. ev. lelkész. Arad 1859. Ára 12 ujkr. Kis 8-rét, 18 lap. jj Nagy Frigyes porosz királyról beszélik, hogy egy íreggel palotája ablakán kitekintvén, látja, hogy az emberek az átelleni falon valamit nagy kíváncsisággal bámul-Inak. —- Mit néznek ott az emberek ?— kérdé a belépő ka marástól. — Felséged ellen van egy gúnyirat oda ragasztva, azt olvassák, — feleié a kamarás. — Menjen csak, vetesse le arról a magasságról s ragasztassa lejebb, hadd olvashassa mindenki kényelemmel, — mondá a király, s parancsa teljesítve lőn. Én nem vagyok ugyan porosz király, azt sem hiszem, hogy Sz. L. urnák ellenem gyártott gúnyiratát nagyon bámulnák , mégis , hogy kegyes olvasóimat az idő hasztalan vesztegetésétől s pénzüknek ürességért való kiszórásától megmentsem, ismertetni fogom Szeberényi Lajos urnák ellenem irt elmeművét, — legjobban ugy, hogy a vita keletkezésének történetét röviden elmondom. Újév előtt pár héttel Szeberényi Lajos urnák egy levele került keziinkbez, melyben bizonyos lopva tanyészö vádak hozatnak fel ellenem, mintha a lapban confessionalis szükkeblüséget és a testvér ág. hitv. egyház elleni érzelmeket ápolnék, mely tekintetből üdvös dolog lenne az egyházranézve, ha a Prot. Egyh. s Isk. lap szerkesztősége kezemből kivétetnék. Én elbámulva a koholt ráfogásokon, s az azokból vont következtetésen, azt kérdeztem önmagamtól : miért akarnak azok erőnek erejével dolgokat előidézni, melyekről mi nem is álmodtunk ? Miért festegetik az ördögöt a falra, hogy felidézzék? Ehezképest irtam Sz. L. urnák s fölkértem, jelölje ki nekem , melyek ama specifice lutheránus érdekek , melyeket a specifice kálvinista érdekekkel egyensúlyoznom kellene, hogy a békés egyetértés meg ne zavartassék. Mert én, részemről, miután lapunk eddigelé választanok dogmaticus fejtegetésébe nem ereszkedett, semmi olyat nem tudok, hol valaki a felhozott malitiát még ha akarná is, elkövetni birta volna. nősen R. cikkeit emelte ki, mint olyanokat, melyek az ág. Felkértem továbbá Sz. L. urat, hogy miután ő külö-