Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

niore, et laxiore discip1ina plebs regatur; clerici autem interse acriores exerceant eensuras, m i n u s q u e longe s i b i, q u a m a 1 i i s i ndul gean t." Mennyi és milyen gyümölcsöket termettek Kálvin ezen intézményei? többen tesznek arról bizonyságot. Farel azt mondja erről: „Genfben nem rég voltam, sohasem tetszett ez a város nekem annyira, mint most; inkább lennék benne utolsó, mint másutt első." — Knox, Seotia reformátora , így ír e felöl : „Szivemből ohajtottam mindig, hogy az Urnák tetszése lenne, engem Genfbe vezérelni, hol az apostolok ideje óta, a keresztyén erkölcsiségnek legjobb iskolája van. Megvallom, hogy az igazi Krisztus másutt is hirdettetik, de sehol sem tapasztaltam, hogy a reformátio vallásos erkölcsi viszonyai oly tért foglaltak volna el, mint Genfben." Száz évvel később pedig az érdemes lelkész Delineourt, ki Kálvint Richelieu bibomok ellen védelmezte, csodálkozását e tárgy felett e szavakban fejezte ki: „Az a rend s fegyelem, mely most itt uralkodik, Kálvin idejében alapíttatott. Nem lehet látni szebb összhangzást állam és egyház közt, egyház és polgári hatalom közt, mint ez. — Szép látni, hogy — különféle esetek miatt — mikép gyűlnek össze a lelkészek éssynodusok Ítélni, s mintölelkődznek össze szeretettel; ez azért van, mert a kegyességet kedvellik, s elválhatlannak tartják ezt az állam jólététől: itt mondhatja már el az ember jogosan, hogy az igazság és szeretet összeölelkezve boldogítnak. Azonban Kálvin fegyelmi rendszere nemcsak Helvéciában talált viszhangra, hanem másutt is, Franciaországban és Pfalzban még életében elfogadtatott ez; sőt más vallásos felekezeteknél is nagy becsülésre talált, mint megteszik ama hires evang. theologusnak, Andreae Bálintnak szavaiból, ki igy nyilatkozik : „Midőn 1620-ban Genfben jártam, olyat tapasztaltam, melyet életemben soha el nem felejtek, s mely után mindig sóhajtani fogok. — Itt a szabad államnak tökéletes igazgatási formája mellett, van a városnak egy kincse, fegyelmi intézete az erkölesbÍróságban, mely a polgárok erkölcsére szigorún felvigyáz, mely a legkisebb kihágásokat is hetenként nyomozza, először a városi negyedes felügyelők által, azután a prebyterek által, végre a senatus által, ha az ügy igy kivánja. — Ne tartana csak vissza a valláskülönbség, —• az erkölcsök összhangzása ideesatolna engem örökre; életemben mindig törekedtem, és törekedni fogok valami ehez hasonlót létesíteni egyházunkban." Hossback Leb. Valent. Andreae. 10. 1. Ha már Kálvin egyházi fegyelemrendszerét figyelemmel átnézzük, s a felett komolyan gondolkodunk ; másrész-i öl átnézzük saját egyházi életünk múltját is, e kettős igazságra bukkanunk félreismerhetlentil, t. i. hogy ezen fegyelmi rendszabályok nagy részben megvoltak egyházi életünkben mindaddig, míg hívek valánk őseink hitéhez, — míg kivülröl valami álvilágosság nem tört be egyházunk falai közé, mely speculatioi által a régi boldogító hitnek becsét vesztette s a régi buzgóság, s egyházias jellem helyébe, a sokak által fenhangon emlegetett, de csak kevesek álíal jól értelmezett, még kevesebbek által, megfelelő értelmiséggel s jóakarattal igazolt prot. egyéni szabadság jogát ültette. És míg ez a fegyelmi rendszer élt köztünk, erősebb volt nálunk a vallásosság, tisztább a kegyelet a szent dolgok iránt; — lelkészek ugy, mint világiak több egyháziasságot fejtettek ki, — jobb volt a rend, kevesebb a baj az egyházban: most pedig töméntelen bajunk van, melyeknek forrása a rend s fegyelem hiányában keresendő. Elhagytuk a régi jó utat, uj ösvényre léptünk, melyen szabadabb mozgás, több külső életjelenség, de kevesebb intensiv ereje fejlődik az egyháznak. — Igen, ránk illik Kálvin ama feddő kifejezése , melylyel ő az apostoli egyházban uralkodott fegyelmi rendszer eltűnése felett feljajdul: „istud totam ut obsoleverit, nihil opus est referre, quum nihil hodiefingi queathoc ordine, magis effrene ac dissolutum: ac eo licentiaeprorupit,uttotus orbis vociferetur. Ne apud ipsos videatur prorsus sepnlta esse omnis antiquitas, — umbris quibusdam decipiunt simplicium oculos, sed quae ad vetustos móres nihilo proprius accedunt, quam simiae aemulatio ad id , quod ratione et consilio faciunt homines." Azért, ha akarjuk , hogy egyházunk siilyedésnek indúlt hajója megmentessék, a legközelebbi synodusnak főteendői közé fog tartozni az, hogy fegyelmi törvények alkotására is terjessze ki figyelmét. Keresse fel a múltak gyöngyeit e téren, melyek részvétlenség iszapjába nem azért tapodtattak el, nem azért estek ki a közéletből, mert túlélték magukat; hanem azért, mert ellenére voltak azon boldog apathiának, azon közönyösségben ringató kényelemnek, melybe lassankint sülyedt az egyház. A mostani improvisalt, s törvények által nem biztosított helyzetéből ki kell emelkednie egyházunknak, mely felette sok nehézséggel jár, mely minden tanácskozásnál majdnem uj térre állít bennünket, s rögtönzött határozatok tömkelegébe bonyolítja az egyházigazgatást. Ily állapotban csak pangás lenne egyházi életünk, de consolidált testületté soha nem lehetend a magyarországi prot. egyház. Sokan azt mondják erre: hogy a prot. egyház nem tűr megszorítást, ennek éltető eleme a szabad fejlődés. De kérdem: a rend s fegyelem körén kivül van-e inkább biztosítva a szabad fejlődés , vagy azoknak erős kővárán belől? Mikor leszünk erősebbek és szabadabbak, akkor-e, ha határozott törvényeink lesznek, melyeket büntetlenül senki át nem hághat ? vagy ha a befolyásosabb s lármásabb emberek irnak nekünk casualiter , s alkalmilag törvényt? tanácskozásaink színhelyeivé válnak a törvények hiányai ! miatt a cívódásnak, személyeskedésnek, s magán érdekeknek? Én azt tartom, — abban van szabadság, -— ha törvények Ítélnek , s szabályok igazgatnak, — mert ezek mindenki felett állnak a társaságban. Nem kell ott sok szó, sok beszéd, hol a törvény dönt s határoz; a törvény szavainak idézése elnémítja a jogbitorlót, a szájhőst, s felbátorítja jogai követelésére a félénket. — Csak akkor van garantiája minden határozatnak, mely a közjö érdekében hozatik, ha az törvényre van alapítva, s azon végrehajtó hatalomnak van tekintélye , mely ily határozatokat emelhet érvényre, ily végrehajtótól követelhetendö aztán a pontosság, a közigazgatási szigor, s jó rendtartás. Hogy egyházi életünkben is e cél felé kell törekednünk, — ugy hiszem, senki kétségbe nem vonja, — ki egyházi ügyeink mostani menetelét ismeri: mert csak azon számtalan határozatokra kell emlékezni, melyek mostani helyzetünkben végrehajtás nélkül papirosmalasztként hevernek, azon fegyelmetlenségre, mely az egyházakban uralkodik, mely sokszor felbátorítja az egyeseket is arra, hogy a közhatározatoknak ellenszegüljenek; a lelkészi karnak elvilágiasodására s a lelkészség messze ágadzó kötelességeinek majdnem csupán a szószéki tanításokra való szoríttatására, — ezekre kell, mondom, emlékezni, —• s az ezek nyomán divattá vált vallástalanságra s közönyösségre, — és mindenki meg fog győződni arról, hogy egyházunkban minél elébb törvényre, rendre s fegyelemre van szükség. Kún Bertalan.