Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

Ezen egész mozgalomban két fontos tárgy volt az eldöntendő kérdés, nevezetesen: 1. mi viszonyban vannak a symbolicus könyvek a szentirathoz s a tanítói testület irányában mennyiben tekintendők kötelezőknek ? 2. Váljon a vallási dolgok lehetnek-e politicai kényszertör vények tárgyai s mennyire terjedhet a prot. fejedelmek joga s intézkedése az egyház körében ? Az első inkább dogmai, a 2-dik inkább egyházjogi kérdés. — A két kérdés azonban ily tisztán formulázva nem volt, belátható okoknál fogva. Az egyháztanácsosok nem bátorkodtak a fenforgott kérdés egyházjogi oldalával nyiltan előlépni; innen van az ő gyakori rejtélyekben szólásuk s egyszersmind a symbolicus könyvekről vitatott nézetüknek biztosan meg nem állható jelleme és ingadozó alapja. Igaz, hogy ők mindnyájan a rationalisták táborához tartozván, elvüknek, rendszerüknek érdekében állott ostromolni minden symbolumi megköttetést; de felszólalásuknak sajátképeni indító oka onnan származott, hogy a vallásparancsnak kiadása által az egyház elidegeníthetlen alap-jogait látták a világi felsőség részéről megtámadtatva s veszélyeztetve. De ezt így már csak egyháztanácsosi állásuknál fogva sem lett volna egészen bátorságos dolog kimondaniok! A tárgy dogmai kérdésénél a minisztereket tekinthetjük győzteseknek, csak annyiban nem lehetvén helyeselnünk azok nézetét, a mennyiben az egyszer megállapított symbolicus könyveket minden változtatás ellen mintegy petrificálni akarták; holott az egyház egyeteme (de nem egyes tanítók!) koronként nemcsak tehet, de kell is tennie tökéletesítő módosí— tásokat azokon; azonban a tárgy egyházjogi kérdésénél, bár ez tüzetes és nyilt vitatás alá nem vétetett is, a minisztereknek okvetlenül el kelle veszteniök a csatát, a mi az 1797-dik évvel — mint fönebb említve volt — az utókornak nagy tanulságára s intő például, be is következett. *) Filó Laj os. Kálvin nézetei az egyházi fegyelemre nézve. (Vége.) Következik, hogy szóljunk az egyházi fegyelem másik, vagy különös ágáról is, mely szorosan az egyházi személyekre vonatkozik. Az egyházi személyekre vagy lelkészekre nézve Kálvin egészen az ős apostoli egyház fegyelmi rendszerét fogadta el, s noha ez, mint ő mondja, felette szigorú volt, de megvolt az a haszna, hogy a lelkészek a szó teljes értelmében azok voltak, minek hivatásuknál fogva lenniök kellett , lelkek őrei, vezérei (directe euram animarum habuerunt), más, hivatásukkal ellenkező dolgokkal nem homályosították el papi jellemüket, (non alienis functionibus obscurarnnfc eharacterem functionis spirituális). Nevezetesen : a régi kánonok megtiltották a papoknak a vadászatot, szerencsejátékot, vendégeskedést, táncot, nyerészke-*) Lásd Giesel. Lehrb. der Kirch. Gesch. 4. Bd. 235—7 1.; HaseKirch. Gesch. 518. 1. Ex ara in. 585. 1. Kurz. Lehrb. der Kirch. Gesch. 594—5. F. L. dést, a papi szerénységet sértő közmulatságokat stb., szorosan parancsolták a bivek közti példás életet, azokkali békés együtt lakást, az egyszerű takarékos életmódot, az evangyéliom megelegyítés nélküli hirdetését, a népnek mindig, de különösen viszontagságos időkben közönséges s rendkívüli könyörgésekre, és bünbánattartásrai összehivásat, az alázatosságnak s kegyességnek másféle módokon való kifejezésére serkentését, melyeknek sem módja, sem ideje nem lévén megszabva a szentírásban, az egyházra s különösen a lelkészi bölcseségre vannak bizva; a betegek szorgalmatos látogatását, hogy azoknak a testi szenvedések és fájdalmak közt lelki vigasztalás adassék. Kálvin erre nézve különösen azt tartá, hogy a ki e téren híven eljár a maga tisztében, az az Istennek áldozik. 0 mindezekhez hozzájok kapcsolta még, a családok erkölcsiségérei szoros felügyelést, a presbyterekkel együtt gyakorlandó erkölcsbiróságot, s a gyermekek vallásos neveltetése feletti szigorú őrködést; — végre azon missioi szerepre is kötelezte őket, hogy a lelkészek olykorolykor kikelve egyházaikból , más egyházakban is hirdessék Isten igéjét, s szolgáltassák a szent sakramentomokat. — Ezeket irta kötelességül Kálvin a lelkészeknek. A mely lelkész ezen eleibe szabott kötelességek ellen vétett, azon kivül, hogy a közönséges egyházi fenyíték egyik vagy másik szabálya alá esett, hivatalátóli felfüggesztéssel, vagy elmozdíttatással büntettetett (animadversio severissima erat, ut deponeretur ab officio, qui peccaverat). Ezen különös fegyelem fentartása, s a fenyítő törvények pontos végrehajtása tekintetéből a lelkészek, felügyelők, püspökök figyelme s kormánya alatt voltak felosztva, hogy ezek azokat a meghatározott kánonok értelmében igazgassák. E célból évenként egyházlátogatások és synodusok tartattak, hogy a ki hivatalos körében rest, engedetlen, házsártos, a közönséges hitvalláshoz hütelen megintessék, s vétkeihez mért arányos büntetéssel érdekeltessék. A felügyelők, püspökök is fegyelem alatt állottak : a melyik túlszigorú, részrehajló, hatalomra vágyó volt, bevádoltatott a közgyűlés előtt, megintetett, a „primus inter pares" apostoli egyenlőség elvére utasíttatott, s ha hatalmával visszaélt, s a közszabályok iránt tiszteletlen volt, hivatalából kitétetett. A püspökök is megtartották a ma, gok kerületi zsinataikat évenkint kétszer, melyekből sohasem volt szabad addig eloszlani, míg mintegy közszemle nem tartatott az egyházi élet körében kifejlett közerkölcsiség, egyháziasság, s a lelkészi kar hivatalos eljárása s buzgósága felett. Hasonló történt a közönséges zsinatokon is ; — de a kerületi zsinatokról részletes tudósítás terjesztetett fel, a kerületekben történtekről. Kálvin az apostoli ős egyház fegyelmi rendszabályait, melyek t. i. életrevalók voltak egytül egyig alkalmazta, s nemcsak a hívők irányában volt szigorú, hanem a lelkészek irányában is, ugy azonban, hogy a lelkészek tekintélyének fentartására nagy súlyt fektetett, azért semmi vádat, mely egyik vagy másik lelkész ellen emeltetett, nyilvánosság eleibe addig nem kiváut bocsátani, míg azoknak alapos voltáról, előleges vizsgálat nyomán bizonyosságot nem szerzett, mert azt tartotta, hogy a mely lelkésznek jellemtisztasága egyszer a közvélemény előtt gyanú alá esett, — az többé sikerrel nem munkálkodhatik szent hivatala terén. Ezekben lehet összpontosítani Kálvin fegyelmi rendszabályait , melyeknek főbb elveit ugyan ő institutiojában rakta le, de melyeket számtalan alkalmi irataiban, leveleiben bővebben felvilágosított; s oly értelemben volt ezek felől, hogy míg ezek a magok épségében szigorún fentar tattak az egyházban, többet kivittek a lelkészek szóval, példával, befolyással, mint hatalommal. — Különösen azt jegyzi meg, a lelkészeket illető rendszabályokra, hogy míg a lelkészek azokat híven megtartották, míg szigorúbbak voltak ők maguk iránt, mint a nép iránt, addig nagyobb volt a tisztelet, s engedelmesség irántok és az evangyéliom iránt, több kegyelet uralkodott a népben, mint miután uralkodni kezdtek. — „Ideo sane ita decet ut hu ma-