Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-03-05 / 10. szám

Második évfolyam. 10. szám. Pest, március 5-kén I85$f PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. IHRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Hogy azoknak , kik lapunkra eddigelé elő nem fizettek, annak járatását megkönnyítsük, jónak láttuk negyedévi előfizetést is nyitni. Az előfizetési dij április 1-től julius l-ig 1 frt. 83 kr. ujpénzben. Egyébiránt teljes példányok is kaphatók még. Az 1788-ki porosz vallásparancs. „Die Gewissensfreiheit ist die Bedin gung des ruhigen Besitzes und rechten Gebrauclis aller andern Freiheiten." Bunsen „Die Zeichen der Zeit." 1. k. 36.1. Azon fonák bölcseleti irány, mely a 17-dik század végén s a 18-iknak elején Angliában a deismus, Franciaországban pedig a natúralismus neve alatt az „uj világosság" örvendetes napja gyanánt üdvözöltetett, Németországba is korán behatott s ott a rationalismus simább kiadásában támadta meg a keresztyénség történeti alapját s annak azon nyugvó positiv tanait. Ezen irány a német íöldön annál könnyebben s biztosabban emelkedett népszerűségre ; mivelII.vagyNagyFrigyes(l740— 1786) porosz király is a francia encyclopaedisták szellemével levén saturalva, a rationalismus dulakodó rakoncátlanságait elnézte s általában a veszélyeztetett ortliodoxia ügyéből magára nézve valamely szoros lelkiismereti kérdést nem csinált. így történt az, hogy a mult század utóbbi felében a német s különösen a porosz prot. templomi szószékeken a dogmatisalást a száraz moralismus végkép kiszorítá helyéből ; sőt nem ritkán profanus gúny is űzetett a keresztyénség sarkalatos tényigazságaiból. Akadtak lelkészek , kik karácsonkor az istállózás hasznairól, húsvétkor a tetszhalál ismérvéiről, vagy épen a korán fölkelés szükséges voltáról tartottak templomi beszédeket. A vallási életnek ezen alásülyedési korában lépett II. Frigyes Vilmos (1786—1797) a porosz trónra azon komoly elhatározási! igyekezettel, hogy az eláradt indifíerentismusnak és hitetlenségnek véget vessen, és az egyházi orthodoxiát korábbi jogos állásába visszahelyezze. E célból 1788. jul. 9-kén vallásügyi minisztere, Wöllner által, ki azelőtt lelkész vala, egy vallásparancsot (Religionsedikt) adott ki, melyben a lelkészeknek és iskolatanítóknak hivataluk elvesztésének, sőt a körülményekhez képest még súlyosabbá is teendő büntetésnek terhe alatt szigorúan meghagyta, hogy tanításaikban ezentúl a symbolicus könyvekhez, vagyis a hitfelekezeti^orthodoxiához szabják magukat. Ámbár a porosz király az episcopale systemánál fogva a porosz prot. egyház felett püspöki hatalommal intézkedő; ámbár a porosz protestánsok a consistorialis igazgatásmód nyűgébe verve, a presbyteri igazgatásmódból folyó élénkebb autonomiai érzülettel épen nem vádolhatók s ámbár a kiadott vallásparancs egy tényleg létezett beteges egyházi állapot megorvoslására volt, még pedig jóhiszeműleg irányozva s nem is valamely uj codexet kivánt behozni, hanem csak az egyházilag elfogadott symbolami szabályzatotkivánta szigorúbb érvényre emelni : mégis roppant visszahatást szült a kiadott vallásparancs ; egymást érték az ellen a felszólalások és csípős röpiratok; a porosz protestánsok, mint fészkében megháborítot darázsraj , mindenfelé a legkomolyabb boszankodással zúdultak fel. Igaz, hogy voltak idők, a Nagy-Konstantint követett byzanti császárok korában, a midőn udvari parancsok kivánták az igaz hit ágazatát megszabni; de ha az ily beavatkozások az 5—7. századokban sem szolgáltak a kedélyek megnyugtatására, sőt rendesen csak növelték a lecsillapítani szándékolt zűrzavart : váljon lehetett volna-e méltányosan kivánni, hogy a 18-dik században békén elnézze a fejedelm* benyúlást saját vallási ügyeibe azon egyház, mely papismust is csak azért rázta le nyakáról, mivel af szentirattal megegyeztethetőnek nem tartá, hogy hit