Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-18 / 50. szám

1270 sé nem teszik, meg fogja engedni a t. szerző, ha a könyvismertetés száraz objectiy köréből egy pillanatra kilépve, épen a mti fontossága iránti tekintetből elmondom azt is, hogy abban, nézetem szerint — micsoda fő kivánni való maradt még fen, mi az, a mi nincs meg benne, pedig nagyon ott kellene lennie? s micsoda apróbb fogyatkozásokat observáltam abban. A theologiai subjectiv nézleteknek fent a tudományképzés régióiban lielyök, sőt szükségök van; azonban kátéban, mely a növendéknek épen valamely egyházfelekezet irányábani képeztetése végett adatik ki, a theol. subjectiv nézleteknek szerényen hátra kell vonulniok, hogy a symbólicus könyvekben létező objectiv nézleteknek helyet adjanak ; annyival inkább, mert a symbolicus könyveknek, bármily tágas szabadelviiséggel vélekedjünk is azokról, még a tudományképzés régióiban is meg van illő nyomatékuk s csak a lefolyt három évszázad alatt is nem egy tekiníólyeskedö subjectiv theologiai tanfogalmat éltek túl. Ugyanazért teljes joggal kívánható, miszerint a kezünk alatt levő konfirmációi káté is symbolicus tanfogalmaii knak híven visszaadó tüköré legyen. De ebben a mü a szigorú próbát nem a legfényesebbb eredménynyel állja ki s miért? legyen szabad nyiltan elmondanunk. Szerző — mint müvéből kitűnik — a váltságmunkát s m.igát Jézus személyét is túlnyomólag anthropolog i a i szempontból fogja fel s ez oka annak, hogy az egész müven — tán épen a nagy világosságra s érthetőségre törekvés miatt is, bizonyos száraz értelemszeriiség Ömlik t i. Ez különösen kitűnik a bünesetrőli cikkben (32—41. kére és), a Jézus által véghezvitt váltságnak sok helyütt (p. o. 205. k.) sajátságos felfogásában s a sakramentomróli (284. k.) tennézletben. Csak össze kell vetnünk e helyeket az azoknak megfelelő symbolikus könyvhelyekkel, azonnal láthatjuk a különbséget. — A bűnesetnél a kigyócsábitás történeti tényét, Jézus születésének a szentlélek általi fogantatást aligha kell vala mellőzni. A sakramentom meghatározása is egyoldalulag Zwingli nézetében van szerkesztve; holott nálunk a Kálvin nézlete elfogadott, mely szerint p. o. az úrvacsora nemcsak jegye, de pecsétje (biztositéka) is a hozzáköttetett kegyelemigéretnek s így abban nem csupa kegyelemigéret, depositiv kegyelemjó osztogattatik s vétetik a kellő receptivitással biró communicaosok által. A 39-dik feleletben a bűneset következményei közül ahalál kimaradt s tán tollhibából ezen kifejezésben : „miután ártatlanságukat elvesztették (t. i. első szülőink) hajlandóbbak lettek a roszra" comporativus használtatik posi- j tivus gradus helyett. A 205-ik feleletben az mondatik: „ hogy Krisztus megváltott minket a jóravaló tehetetlenségtől, ez alat; azt értem: az emberek aztképzelték magukról hogy nincs elég erejök arra, hogy jók legyenek. De Krisztus midőn magát minden bűntől eltartóztatta, megmutatta, hogy az embernek van ereje stb." Ez valóban meglepő magyarázat. — Nagyon kár, hogy a munkán keresztül ! uzódó vezérfonal gyanánt nem a váltságeszme van í -lvéve s a Jézusra vonatkozó váltságigéret históriai ténye (a protevangélium) s azon Ígéretnek folytonosan nagyobb erővel s határozottsággal megujulása annyira elmosódva van a műben (p. o. 41. k.); kár, hogy az ó testamentom nem ugy terjesztetik elő, mint aváltságeszmeelőkészítése, az ujtestamentom pedig mint azon váltságeszmevalósi t á s a, — akkor bizonyosan a zsidó vallásnak a keresztyénhezi viszonya is másként lesz fel fogva, mint a 77-dik kérdésben. A 93-dik kérdést: „hát józan okosságunk elfogadja-e a szentírásnak angyalokról való tanítását?", ugy szinte a 253-ikat: „miképen távozhatott el a ke r. egyház a Jézus tudományától ?" szeretném szelídebbenformuláztatni.„45. k. Min al a p u 1 az ó szövetségi kijelentés ? ft. a tiz parancson." Ezt hosszas gondolkozás után sem értettem meg. A Jézusnak elfogatása előtti cselekményei közt a lábmosás jobban kiemelve látszik lenni, mint az úrvacsora-szerzés. A 183-dik feleletben az mondatik: „az Isten egy; de az egy Isten három különböző személyben munkás mi körülöttünk" a mi körülöttünk" toldalékot elhagyandónak vélem, mért a három személyiség az Isten lényegéhez tartozó szükségképem momentum levén, nemcsak mikörülöttünk való és így kiható munkásságban nyilatkozik ugy, de olyan ö legbensőbb életében is. A 226-dik k. és f. helyébe inkább azt kellett volna tenni, hogy a szent lélek ajándékainak mik közlő csövei: ft. az ig s és sakramentom. Az apostoli hitformából (317. k.) e cikk: szállá poklokra kimaradt, — e kifejezéstől kár annyira visszaborzadni • a heidelbergi káté meghagyta, pedig bizonyosan annak irója sem volt azon cikk keletkezésének idejéről s körülményeiről feledékeny. — 102-dik k. „Mi adott nagy erőt Jézus tanításainak ? Ft. Az, hogy ő ugy élt, a mint tanított," Nézetem szerint inkább az, hogy ti Isten-ember volt. Vagy ha a feleletet meghagyni akarnók, akkor tán inkább ezen kérdés illenék elibe: mi tette Jézus tanítását oly nagy liatásuvá? Az 52- és 87-dik kérdések akerekdedség tekintetéből ki is hagyhatók. Az uri imádságot (149. k.) a clironologiai rend tekintetéből Jézus tanítói működésének cikkébe kell vala beilleszteni. A 238-dik feleletben, a hol az mondatik, micsoda névvel illették gúryból a Krisztus követőit, a Krisztus-féle szó mellé a Krisztián usz-t legalább zárjelbe oda lehetne tenni. Az 1-ső kérdésben nagyon határozatlan vonásokkal van kimutatva, hogy az e m b e r m e nnyiben állat. A 7-dik feleletben, e helyett „ezt a v a 1 amit léleknek nevezzük" csak ennyit tennék: „ezt léleknek nevezzük." A 18-dik feleletben a „mert az Isten kijelentette stb." a megelőző mondathoz képest pleonásmus és így kimaradhat. 180-dik ft. „a pünköst azért is nevezetes, mert ezen a napon kezdett terjedni Jézus tudománya" a helyett inkább azt tenném: mert ezen napon alapult megaker. a. sz. egyház. —A 251-dik feleletben Nagy-Konstantin megkereszteltetése 337-helyett 334. évre van téve. Azt sem hagyhatom megjegyzés nélkül, miszerint Luther 95 thesiseiben nem apápa ellen lépett fel nyilván (mint ez a 261. k. alá tett jegyzésben áll), hanem csak a pápai bűnbocsánat körüli visszaélés ellen. A 262-dik feleletben tán erősebb lesz így a kifejezés: „Lutlier is, Zwingli is abból indult ki, hogy a ker. vaílás igazságai a bibliában vannak m e g i r v a" (a szövegben: „meg vannak irva"). Végül bátor vagyok megjegyezni, hogy valamint az egészben Istennek váltságunk körüli csodás intézkedését határozottabb színekkel óhajtanám kiemeltetni: ugy Jézus tanítói működésében csodatételeiről, példázatokban! tanításairól, a 278-dik felelet végével összefüggőleg symbolicus könyveinkről, továbbá arról is szeretnék egypár szó említést, mi a babona? és hogy nálunk (a 289-dik feleletben) a bábák stb. nem keresztelhetnek. S most hosszura nyúlt könyvismertetésemet s némileges bírálati észrevételeimet azon édes meggyőződésben zárom be, hogy a t. szerző nem veendette észrevételeimet kákán is csomót keresni akaró akadékoskodásnak ; hanem egyenesen azon tiszta s jóakarat kifolyásának, melylyel becses szerzeményének egy ujabb kiadás alkalmával a mostaninál is tökéletesb minőségbeni megjelenlietését elősegítni kívántam. Tett megjegyzéseim közül lesznek tán olyanok, melyek a t. szerző nézetével is találkozandanak .... X. Mutatványok CzikeJános „Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imák templomi használatra" címíi munkájából. Elő ima. „Újévben, reggeli egyházi beszéd előtt." Örök Isten, világ Ura, mindenség teremtője! általad vette kezdetét az idő, létei és mozgás, de te megvoltál azért mielőtt semmi nem volt, meg is leszesz, ha minden idők elenyésznek ; lételednek kezdete nem volt, vége sem leszen soha: mi pedig kezdettünk lenni, végünk is leszen. Ami esztendeink kevesek és hamar elmúlók, napjaink megujul-