Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-12-18 / 50. szám

1257 1272 nak és elfogynak: Te Uram! végetlenségben élsz változatlanul és örökké; mi maiak és tegnapiak vagyunk: a te időid megszámlálhatlanok, mint a tengernek fövénye. Oh hova mennénk hát, kit keresnénk rajtad kivtil e megujult esztendőben? benned biztunk eleitől fogva: te vagy B leszesz bizalmunk s reményünk sziklavára ezután is; mint Atyánkat ismertünk eddig, oh légy Atyáuk ezután is! Szent beszéded édes vigasztalása megújította eddig a sorsüldözöttet, reményét vesztettet: oh njits meg minket is, njits meg testben, lélekben, hogy bölcsen járhassunk napjainkban lélektisztaságban, megszenteltetett akarattal folytathassuk életpályánkat, — és bár nyomor, inség sarcolásiban , vagy épen áldó kezed s atyai szereteted boldogító áldása élvezetében teljenek le napjaink: elcsüggedve vagy elbizakodva el ne felejtsünk téged, hanem mind derült, mind zivataros napjainkban, kedves vagy kedvetlen helyzetünkben , boldog vagy szerencsétlen állapotunkban te légy és maradj erős Istenünk, Atyánk és mindenünk. Cselekedjed, hogy miként most megujult esztendőnk : ugy ujuljunk meg az uj emberben, hogyha majd egykor lehanyatlik napunk, s mi sírba görbedünk: újéveinket-elkezdhessük amaz örökkévalóság romolhatatlan hajlékiban. Amen. U t ó i m a. Felemeljük ismét hozzád szivünk hálahangját, áldások atyja, felséges Isten! mert kihez buzognának ajkaink magasztaló szavakban kivüled : te vagy reményünk kősziklája, bizalmunk erős vára, paizsunk és védő bástyánk. Születésünk pillanatában mindenható figyelmed már fölöttünk őrködött, atyai gondviselésed irányunkban eddigelé nem fogyatkozott; éveinken át szereteted áldásival vontad be életpályánkat, öröm, béke , megelégedés tőled származott ránk, és ha bánat is ért, vagy komor gyász vonult szivünkre: te megvigasztaltál, megenyhitél bánatunkban , leleplezéd atyailag gyászát szivünknek ; vagy ha betegség ágyán hervadoztunk, fájdalmak éles nyilai alatt nyögtünk: te eljöttél az enyhítő balzsamszerekkel, parancsoltál a fájdalmaknak, és élettel, egészséggel megajándékoztál; biztattál ha csüggedtünk , felemeltél ha elestünk; fogyatkozásinkban gyámolunk, erőtlenségünkben bástyánk és biztos menhelyünk valál. Ki ilyen voltál eddig, miként lehetnél más ezután? hiszen te változás nélkül állsz öröktől fogva, hatalmadban van az idő, s te kormányozod azt változatlan törvényid szerint; te szabtál rendet az évszakaszoknak is, te hozod elő a telet, tavaszt, nyárt és őszt, te ujitod meg az esztendőt. Te vontad fel kárpitját ismét egy uj évnek, tederítéd föl napját ennek, melyen legelőször sercglcnk föl szent házadba imádni téged. Oh no vesd meg gyarló szolgáidnak erőtelcn rebegésit, mert ha erötclen is a test, de hozzád mindenkor kész a lélek. Mint az évet: ugy ujits meg minket is testben, lélekben: szenteld meg indulatinkat, áld meg együttlétünket. Áld meg különösen az ifjakat vallásos buzgósággal, hogy legyenek jóidején szolgái az Urnák s kereskedői a reájok bizott talentomoknak. Áld meg a középkoruakat szereteted áldásival, test és lélek erejével, hogy polgári s egyházi testületben hasznos szolgálatokat tegyenek s a közjó felvirágoztatásában erős oszlopok legyenek Ujitsd meg kegyelmed áldásait a hajlottidejü és öregeken, hogy legyenek világoskodó szövétnekek az egyházban, ti'ikörök és példák az erkölcsben, hogy másokat is vonjanak a szentség útjára. Újuljon meg áldásod szeretett hazánkon és nemzetünkön , áld nieg ennek nagyjait, oszlop-férfiait, hogy test és lélek együttes erejében munkálják ennek javát, anyagi és szellemi jólétét. Áld meg különösen az uralkodó Felséget hosszú élettel, boldog országlással, tegyed bölcscsé a kormányzásban, szeretett Atyánkká az uralkodásban , szenteld meg akaratát az ártatlanul szenvedők szabadításában. Áld meg az egész cs. kir. házat, a felsőbb és alsóbb rendii tisztviselőket, a klilső és belső elöljárókat. Áraszd lelki s testi kegyelmed áldásait egyházunkra, ennek minden egyes tagjaira, a nagyokra és kicsinyekre, árvákra és özvegyekre; — ujitsd meg a lankadozó betegeket, adj erőt a haldoklóknak, üdvöt a meghaltaknak. Áldj meg Uram mindnyájunkat, kik itt gyülekezve vagyunk, és ujits meg a szent lélek újonnan való bennünk születése által, hogy legyünk szent nép, Urunknak, a Jézus Krisztusnak örökösi. Amen. BELFÖLD. Statistikai adatok egyes egyházak anyagi állásáról. (Vége.) Látván az említettekben mind általánosságban, mind némi részletekben a helv. hitv. kúnhegyesi egyház anyagi állását, bevételeit és kiadásait, a gondolkozó ember fejé-1 ben önként merülnek fel ilyetén kérdések: 1. Váljon jó és helyeselhetö-e az, hogy nálunk magyarországi reformátusoknál és református magyaroknál még a 18—20,000 lélekből álló gyülekezet sem épít többet egy templomnál, minélfogva ezt vagy oly nagyra építi, hogy nem igen akad lelkészi hang, mely azt betölthetne, vagy oly kicsinyre, hogy az — kivált ünnepélyes alkalmakkal — nem képes az egész gyalekezetet befogadni ? Váljon nem volna-e lehetséges, sőt nem volna-e jobb és illendőbb, hogy minden népesebb gyülekezet annyi különálló gyülekezetre osztassék , a mennyiszer 3000 lélek benne találtatik? Váljon 3000 lélek nem birna-e tisztességesen fentartani egy egyh. zat? — Nem birna-e fentartani a dús alföldön , midőn látjuk, iiogy a természettől nem annyira megáldott máramaros-ugocsai egyházvidék, melynek egész népessége csak kétannyira megy, mint a kúnhegyesi egyházé, — annyira pedig nem megy, mint a mező-túrié, — csak ez maga mondom 31 gyülekezetet számlál és azonban ugyanannyi lelkésznek s 35 tanítónak ad kenyeret. 2. Váljon helyeselhetö-e, hogy egy templomban két lelkész működjék , egy gyülekezetben két egyenlő rangú pap létezzen? Váljon mind magokra a lelkészekre, mind a gyülekezetre nézve nem üdvösebb és épületesebb volna-e, hogy egy egyháznak csak egy lelkésze legyen: a mennyi kívántatnék, annyi segéddel. 3. Váljon jó volna-e, ha az egyházi személyeknek csupán egynemű dolgokban, vagy csupán pénzben, vagy csupán földben, vagy csak föld termékeiben adatnék ki szolgálat jok dija? Váljon nem sokkal jobban van-e az, hogy ők mindegyikféléböl kapjanak illendő részt, hogy cképen az egyik becsének stilyedését a másiknak emelkedése ellensúlyozván, ők se a szükség nyommasztő hatását annyira ne érezzék, se a bövség idején az irigység hatását fel ne költsék, hanem az középszerűségben maradhassanak. 4. Váljon illendő és igazságos dolog-e, hogy a földbirtokosok, legyenek azok akár vármegyeiek, akár királyi városiak, akár jász-kúnok , akár egész helység birtokosai, akár apró közbirtokosok: az Isten dicsőségére, az egyházi szolgálat fentartisára, a nevelés szent ügyére, földbirtokaikból semmit ne áldozzanak. Én ugy tanultam, hogy a pogány Romulus Róma városa határát három részre osztván, egyiket az isteni szolgálat fentartásájsi, a másikat a város közszükségeinek fedezésére rendelte és csak egyharmadát osztotta ki a lakosok között, mint magánbirtokot. Az észak amerikaiakról is azt olvasom, hogy midőn ők az indusoktól vett földöu valamely helységet akarnak telepíteni, először is az egyház és iskola számára tetemes mennyiségű földet szakasztanak ki. 50- sz.