Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-04 / 5. szám

Önkénytes adakozás, persely, államsegély. A prot. egyh. s isk. lapok, első számában, mindjárt eló'l írói, nevéről közösen tisztelt Irinyi József ur nevével találkozunk; kit a második számban „lelkes dolgozótársul" mutat fel a szerkesztőség. Egy mivelt, tárgyavatott, lelkes protestáns ur előtt — mint a milyennek hiszem Irinyi József urat — nem mint „udvari mulattató," hanem komolyan, mint lelkipásztor, magasztos tisztelettel hajlok meg....».. Azonban „az egyház anyagi szükségeinek fedezéséről" irt cikkéhez, szabad legyen egy pár szóval hozzá szólanom: Említett cikk, az egyház felvirágzását, s ekkép az egyházi férfiak dotatióját, nem a közpénztárból nyújtott jutalék, egyházi adók, hanem az önkénytes adakozás , a persely alapjához köti. A vallás az állam nagyszem létegzetének főalkatrésze — s a lelkész a társadalomnak, a polgári jóllétnek egyik legfőbb tényezője: Mint ilyennek már kegy elemkenyeret adni kezébe— vagy családja jelenét s jövőjét a szerencsétlen persely filléreire bizni nem lehet, nem szabad. Ha az egyház közdolgairól, s épületeiről van szó; ha a szükség rémuralma kényszerit: nem tagadom, mindenkor biztos számítással hivatkozom s építek a hivek buzgóságára, a perselyre. De egy rendezett lelkészi testület folytonos anyagi életét — a vallás szolgáját, ki a fejedelem leghívebb trónőre, a fénylő aristocratia földi jóllétének fedező vértje, a nép hitvezére s örömben és fájdalomban osztozó társa — szóval a haza szent testének egyik leghatalmasb litere: csak pusztán ártatlan kegyeletre, s a persely nyomorú filléreire bizni akarni, több mint egyszerű megaláztatás! az Irinyi József ur szavai szerint annyi, mint „az egyház valódi benső életének halálos döfést adni." Pium desideriumok eldorádójában él s „sajnálatot érdemlő csalképzet"-től van fogulva tehát az, ki Magyarhonban „az egyház anyagi szükségeinek fedezetét" egyedül perselyből utalványozza.... Az a magasztos lélekkel emlegetett „benső missio, buzgóság kifejtése, hit felelevenítése," melynek ki nem fejtésével a lelkészek átalánosságban vádoltatnak : tessék meghinni, nem az apostoli buzgóság, sem a vértanúi lelkesedés hiányából ered, — mert a prot. lelkész bárhol is mind ugyanannyi apostol, vallása és hallgatói vértanuja; nem ís azon csalképzet kifolyása, mikép: „a lelkész, ha talán hittel bir is, néni bir elegendő tudományossággal a míveltebb emberek irányában megállani," hanem ered, és elárad azon magasabb pontokon fakadó forrásokból, melyekből többnyire álvallásossággal, s a hit dolgában fattyú felvilágosodással biró sok uraink merengetnek, kiktől az egyház népe eltanúl — s kik az anyagi kedvetlen helyzettől lesújtott, s ugy szólván egyedül önkéntes adakozásra s perselyre szorított lelkészben a vallást megvetik, kigúnyolják — az egyház hivatalnokai illetményöket elfogják —- azokat gúnyoros címekkel illetik stb. Vagy ha, ellenkező esetben, a lelkész az Ur kegyeit kiérdemelni tudta, mint Irinyi József ur állítja „udvari mulattatókká" alj ásítják Igen! minden bizony nyal a nagyobb vagyonosság , függetlenebb anyagi helyzet az, mi az evang. lelkészeknek nagyobb tekintélyt fogna szerezni, és nem a —- persely. Az elvilágiasodástól nincs mit félni, csak törvény ! és rend legyenek szentek és tiszteltek. De a nagyobb vagyonosság, függetlenebb anyagi helyzet kútfejét hol találjuk fel? . . . Urainknál-e. kik már csak azért, hogy vagyonosak', s függetlenek anyagi helyzetben: a lelkészt, mint vagyontalant és függő anyagi helyzetben lévőt, lenézik s sokszor szellemi fensősé^e dacára, megalázni törekesznek ?. . . . A népnél-e, melylyel a fizetés közvetlen szedése által, a legkedvetlenebb súrlódás fejlik ki. Nem! ezerszer nem!! Kétségkivül tehát a magas kormánynál: állam* segélyben!!! Ez egyenes, őszinte szónál sok szív megrebben. Az egyház talán Önkormányzati jogát látja romba dőlni V A gazdag fizetésű lelkész, talán jövedelmét látja bevallva? Egyik se féljen! .... a földi sorsokat intéző hatalom, mint jelenleg: ugy akkor is, Isten után a fejedelem kezében leend, — a most gazdag fizetésű lelkész jövedelme akkor is gazdag lesz, azon különbséggel, hogy fizetését pontosabban, és nem közvetlen a néptől kapja. A testület nagyobb része pedig mindenesetre nyerni fog. Nem vagyok én barátja jelen szervezetlen egyházi adónak; de ha még is van, s kell annak lenni, mindenesetre birtokaránylagos legyen az. Belátom én azt, mikép az adók polgári hatalommal történő szigorú behajtása, egyházunk szellemét öli meg: de hogy az egyház benső élete megelevemtésétől, alamizsnarendszertől feltételezzem egyházi hivatalnokaink fizetését, mondjunk igazat-—Baksaival „áldozatkészségünk kimerült már—- nem lehet többé!" Pat. füz. 203. 1 Az államsegélyre nagy horderovel bir Irinyi Józsefur azon állítása, mikép: „a ki pénzt ad, az előbb utóbb befolyást, hatalmat fog azért magának szerezni" s ezt csak mint másodrendű szempontot említi; én pedig egy nagy első rendű lélekzetet veszek ennél. Nekem bensőleg szeretett egyházam, valóban lelkipásztori büszkeségem, nem mert gazdag fizetést ad, hanem elevennek látom benne a benső életet Mint ker. fogházi lelkész, államsegélyben részesülök — a magas belügyministeriumtól 380 p. frt. utalványoztatván évenként számomra. Nem sok: de több egyházam fizetésénél, mert rendesen fizettetik, s kérni sem kell — s itt van a roppant túlsúly, a lélekemelő előny, a nagy szellemi nyeremény! Már kérem alázattal, ha igaz az., hogy „ a ki pénzt ad, előbb utóbb befolyást gyakorol ránk," az is igaz, mikép vallásunk, hitelveink, önkormányzatunk, nemzetiségünk biztosított fedezete mellett inkább függök