Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-27 / 47. szám

Hiszen harminc, legfölebb hatvan évvel Írattak Krisztus után, hogyan halványulhatott volna regévé Jézus cselekedeteinek és tanainak története, vagy a költői képzelem, hogy alakíthatá tettekké az eszméket, holott e csekély időközben szüntelenül az evangyéliomnak később megállapított tartalma volt a szóbeli tanítás és elbeszélés tárgya; holott az első keresztyének között még oly sokan voltak Jézusunknak szemtanúi ? „Minél élénkebben és tisztábban lebegett az őskeresztyénség szelleme a keresztyénekben, annál nagyobb volt a szent borzalom, mely őket visszariasztá attól, hogy a szent történelemmel önkéntesen bánjanak. Kül és belső örökös küzdelmeik között függhettek volna-e annyira a phantasia puszta képein, vagy lehettek-e hajlandók, ezeknek életüket vérüket áldozni ? A való és költészet puszta vegyülete lerombolhatá-e a bálványok oltárait?" E szép és lelkes szavak után, melyekből a hivő theologus annyi magasztossággal tünki: Pálra emlékezik és emlékeztet, a ki a szemtanukat ismeré, és Lukácsra, a kiről fel nem tehetjük (I. Tim. 1, 1—4), hogy valótlanul, képzelemszerüleg irt volna. A mi a tények datumait illeti, ezek bizonyítására azt hozza fel szerző, hogy az ifjúkori benyomások bizonyára a legélénkebbek, s hogy a majdnem napontai elmondása e tények és történeti idejüknek, az apostoloknál folytonos élénk emlékezetben volt. Valóban remeknek mondhatjuk-e levélben, mily éles észszel s meleg szívvel van kitüntetve Krisztusnak a négy evangyéliomban előadott képének hasonlósága, ezek objectiv előadása, s kitüntetése annak, hogy az evangyéliomok, mily szépen tárgyalják a csodást a nélkül, hogy ez kalandszerüvé válnék. Mielőtt a negyedikés öt ödik levél tartalmát taglalnók jelen tudósításunk vegezetére idézzük mi is a szerző által oly igen ügyesen választott goethei mondatot: Vom Hímmel steigend, Jesus bracht des Evangeliums ew'ge Schrift; den Jüngern las er sie Tag und Nacht, — ein göttlich Werk, es wirkt, es trifffc. Er stieg zurück, nahm's wieder mit, sie aber hatten's gut gefúhlt, und jeder schrieb (o Schritt) vorSchritt wie er's in seinem Sinn gefíiblt, verschieden. Es hat nichts zu bedenken. Sie haltén nicht gleiche Fahigkeiten. Doch damit können sich die Christen bia zu dem jüngsten Tage fristen. G y a 11 a i. — BELFÖLD. Statistikai adatok egyes egyházak anyagi állásáról. Midőn becses lapjában a magyarhoni prot. összes egyház szellemi érdekei és korszerű életkérdései avatott kezek által elég terjedelmesen é3 kimerítőleg tárgyaltatnak, nekem ugy tetszik, hogy ugyanakkor egyes egyházak, azoknak anyagi ereje s áldozatkészsége, jövedelemforrásai s költségei, bevételei és kiadásai, a bennök szolgáló egyházi személyeknek, lelkészeknek , tanítóknak ellátása, az egyházi épületek mibenléte, s az ezek körül netalán felmerülő hiányok és fogyatkozások csak igen gyéren érintetnek, legalább nem oly mértékben hozatnak nyilvánosság eleibe, mint azt e dolgok fontos volta s az anyagi létnek a szellemivel való szoros kapcsolata megérdemlené, sőt múlhatatlanul megkívánná. — Történjék ez az illetők részéről akár álszerénységből, akár loszul értett kegyeletből, én e hallgatást semmiképen nem helyeselhetem. Ugyanis! Egyes egyházakból alakul az összes egyház, az egyházmegyék és egyházkerületek. Amazok a tagok, ezek a test. Ha a tagok egészségesek, akkor az e^ész test egészséges lesz ; de ha a tagokban valami fogyatkozás van, akkor lehetetlen, hogy azt az egész test is meg ne érezze. Múlhatatlanul szükséges tehát, — legalább néhány nagyobb és néhány kisebb egyházaink anyagi állapotával megismerkednünk, mert azon kivül, hogy ez a szellemi létre is némi következtetést hágy húznunk, miképen fedezhetjük a netalán létező fogyatkozásokat, rendetlenségeket, és ha nem fedeztük, miképen orvosolhatjuk meg azokat? Azokkal sem vagyok pedig egy véleményen, kik az egyházak anyagi állapotját feszegetni, azokról szólani illetlennek tartják, onnan indulván ki, hogy a Krisztus országa nem e világból való, és hogy a lelkésznek csak a lelkiekre kell gondjának lenni. Mert igaz ugyan, hogy a Krisztus országa nem e világból való: de az is igaz más felöl, hogy a világban van, és hogy nem angyalok, hanem emberek, még pedig sokféle szükségek alá rekesztetett gyarló emberek által és közt terjesztetik és tartatik fen. A Krisztus szolgáinak, az evangyéliom hirdetőinek és tanítóinak munkájok a milyen fontos, szintoly terhes akár gyermekek, akár meglett emberek körül forgolódjék az. Kedv, tűrés, kitartás kívántatik annak sikeres folytatásához. De hol vegyék ők ezen kedvet, ha kedélyök a sokféle anyagi szükségek és életgondok által leverettetik, söt ha mindennapi kenyér miatti aggódás által idejöknek nagy része is igénybe vétetik. A mellett — tagadhatatlan, — hogy annak, ki akár beszédei és tanítása, akár példája által hatni akar a tömegre:tekintélyre van szüksége.De miképen tarthassanak illő tekintély tazok kik, örökös szegénységgel küszködnek, kivált ha még azon csekély bér vagy jutalom is, melyet fáradságos munkájokkal érdemelnek, egyes hallgatóik által adatik be számokra, mint valamely falusi pásztoroknak. Öltöztesd a legnagyobb bölcset durva darócba, majd meg tapasztalod, mily csekély hatása lesz legüdvösebb beszédeinek is ! Adj ellenben bibort és bársonyt a bárgyúra, butára, jellemtelenre, meg fogod látni, hogy a nép legotrom bább beszédeire is ezt fogja kiáltani: Isten szava ez, nem emberé! Mind ezekkel csak annyit akarok mondani, hogy míg egyes egyházainkat anyagi, tekintetben ugy nem rendezzük, a mint illik és a mint kell, míg az egyházi személyek tisztességes ellátásáról nem gondoskodunk, mindaddig a vallásos szellemi élet emeléséről és virágoztatásáról szóló fényes elméleteink és terveink csak olyanok, mint a flist és a pára, — mindaddig nemcsak épülni nem fogunk a Krisztusban napról napra: de még azon az állásponton sem maradhatunk meg, a melyen állunk; inkább naponkint alább sülyedünk, — és félő, hogy az Urnák a protestánsok által épített temploma — legalább Magyarországon — és a helv. hitvallásuak közt hosszas rázkódásai és ingadozásai után, végre egészen romba dől. Setét sejtelmek az igaz! de épen azért szükség, hogy mig időnk van, igyekezzünk elejét venni a dicstelen enyészetnek, épen azért szükség, hogy bonckést vegyünk elő, ha mindjárt annak alkalmazása fájdalmat okozna is. Ezért kívántam nyilvánosság eleibe hozni a (Heves-Nagykúnsági egyházmegyében lévő kúnhegyesi egyház állapotját anyagi tekintetben. Lehet, hogy ebben, mint valamely tükörben, sok más népesebi? egyházaink is a magok képét fogják felismerni! Lehet, bogy ezzel alkalmat szolgáltatok némely hibák megigazitására, visszaélések megszüntetésére, s általában a prot. vallásos élet szebb fejlődésére, — mi valamint egyedüli szándékom volt: ugy egyedüli jutalmam is leend. Ha valamely egyes egyházban a vallásos érzelem és buzgalom mibenlétéről és mértékéről helyes fogalmat akarunk magunknak szerezni: ugy vélem, azért nem szükség a sziveket és veséket vizsgálnunk, melyek emberi szemek által különben sem láthatók. — Az ő gyümölcseikről megismeritek őket, azt mondja Krisztus Urunk. — Nekünk is tehát elég e végre annyit tudnunk : váljon micsoda anyagi ereje van egyes gyülekezetnek, s erejéből és tehetségéből mennyit és miképen fordít ö Isten dicsőségére, mily áldozatot tesz a vallásos nevelés oltárára. 47. sz.