Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-11-27 / 47. szám
Valamint akármely községnek, ugy egyes egyházaknak vagy gyülekezeteknek ereje szempontjából főtényezökként szerepelnek annak földbirtoka vagy azon határ, melyen az meg van telepedve, ennek kisebb vagy nagyobb termékenysége és az egyház tagjainak, vagy mint mondani szoktuk: a lelkeknek száma, azoknak kevésbé vagy inkább iparos és szorgalmas volta. Ennélfogva ha megmondottuk, hogy a kúnhegyesi határ területe mintegy 25,000 köblöst, vagyis 21 /, négyszeg mérföldet tesz; a lelkek száma pedig a közelebb lefolyt 1857. évben minteg/ 7000-re ment, ugy látszik, hogy ezzel annak anyagi erejét alapvonalaiban eléggé körvonaloztuk. — Azonban szükség kissé a részletekbe is ereszkednünk. A földre nézve ugyanis megjegyzendő, hogy annak csak mintegy % része szántható, 2 /f t része pedig szikes lévén , részszerint kaszálónak van kiosztva, részszerint közös legelőnek van meghagyva. — A szántás alá való föld sem egyforma lévén, két külön tagra szakad.— A nagyobbik tag a határ keleti oldalán, közel a városhoz kezdődik és magasabb fekvésénél fogva alkalmatos arra, hogy rajta tanyai épületek tétessenek. — A másik kisebbik tag pedig a határ nyugoti oldalán, mintegy 3 /4 mérföldnyire kezdődvén a várostól, mint hajdani tófenék és rét alacsony fekvése miatt, a tavaszi hó vagy esőzés általi elborlttatásnak lévén kitétetve, nem Ítéltetett alkalmatosnak arra, hogy tanyaföldekül csztassék ki a birtokos lakosok között, a honnan itt csak függelékül kapott minden birtokos lakos tanyaföldjéhez aránylagos osztályrészt; e földeknek értéke vagy haszonbére is csak mintegy harmadrésznyi mint a tanyaföldeké. — A mi pedig általánoson a szántóföldek térmékenységét illeti, azt csak középszerűnek lehet mondani, a mi részben onnan is ered, mert itt tavaszszal a szárazság, nyárban a rettentő hévség uralkodó, a tél pedig a mellett, hogy sokszor igen hideg, igen korán köszönt be és igen későn búcsúzik el. A 7000 lakosnak csak fele földbirtokos vagy úgynevezett redemtus; a másik fele pedig és igy 3500 mint irredemtus sem a szántóföldből, sem a kaszálóból, sem a legelőből egy talpalatnyit sem bir. Legfelebb is egy kis háza van és még némelyeknek egy kis szőlője, minél fogva kézi mesterségből, iparból, szolgálatból, napszámból kéntelen fedezni magán- és közszükségeit, — és mégis a napszám, — a közel lévő, sőt határos puszták miatt, nyáron tartás mellett 20—30 krra, vagyis az uj számítás szerint 1 /3 és % forint közt ingadoz. A földbirtokosok vagy redemtusok közt a birtokra nézve oly nagy a különbség, hogy míg némelyeknek, ámbár keveseknek, csupán szántóföldjük is van 100—140 köblös : addig sokaknak 1 vagy 2 köblösnél is alig van több. — Itt ugyanis a birtokelaprózásnak semmi minimum nincs vetve határul, miből önként következik, hogy a szapora családban, míg a nagyatya elsőrangú földbirtokos volt, már az unokák a nagyon csekély birtokuak sorába sülyednek; a mi ha eddig is ugy történt, míg a földbirtokon csupán a finemti örökösök osztoztak: ezután midőn az ujabb törvények szerint a földöröklési jog a leányágra is kiterjesztetett, még sokkal gyorsabban be fog következni. — Kedvezőtlen körülmény itt a gazdálkodásra még az is, a mi úgyszólván , a határ különböző termékenységéből foly, minélfogva minden földbirtokosnak legalább négy, még pedig gyakran mind a várostól, mind egymástól távol fekvő darabban van kiadva illetősége — mind az, a mi az adásnak, vevésnek eddig divatozott rendszeréből következik, miszerint ha valaki csak ugy mondott egyforintos földet vett is (redemtionalis nevezet 1262 Döl szántóföldből és kaszálóból együtt; minek ez idő szerinti ára 70—80 pforint) már annak négy különböző helyen kellett kiszakasztatni az eladó földjéből, a honnan vannak földbirtokosok, kiknek szántó- és kaszálóföldjök 15 felé is van szétszórva a határban. A mi a közlegelöt illeti, az azon való legeltetési jog, birtokaránylag lőn az ujabb időkben meghatározva. Az eddig mondottakból is meglehetősen kitűnik, hogy a kúnhegyesi lakosokat általánosan tehetősöknek mondani nem lehet. — Innen a férfiak , mint jobbára főldmívelésből élők , igen egyszerűen táplálkoznak és ruházkodnak; de a nők, kivált az előkelőbbek nejei és leányai, annál telhetetlenebbek a fényűzésben és eifrálkodásban, a szegényebb sorsuak pedig mind a mellett is hogy cifrálkodni szeretnének, szolgálat .a állni szégyennek tartják, a honnan a cselédek, szolgák nagy része idegenekből jött-mentekből állanak. — Mind ezek , ugy látszik első tekintettel, hogy az egyház anyagi állását nem érdekli: holott pedig nagyon is érdeklik és ezek előleges tudása nélkül, a kúnhegyesi ref. egyház anyagi állásáról és erejéről, s a hívek vallásos buzgalmáról tiszta és helyes fogalmat szerezni nem lehet. A 7000 lélekről már jegyezzük meg, hogy ezek közül a fizetők csupán az önállásu személyek, kik is a múlt évben mintegy 3750 lélekre mentek, és így 1 5 /2 8 részére vagy felénél valamivel többre az összes lelkek számából. E 3750 lélekszámból volt 1625 házaspár és így 3250 lélek; 360 mindkét nembeli Özvegy ; 134 pedig nőtlen vagy hajadon. A házaspárok minden osztályozás nélkül, akár szegény, akár gazdag: fizetnek egyformán évenkint az egyház magtárába 1 véka búzát és egy véka árpát; az egyház pénztárába pedig 16 krt, régi ppénzben. De az ugy mondott búzára nézve fájdalommal kell megvallani, hogy az oly aljas természetű, milyet a felföldi ember a búzatermésről hires alföldön képzelni sem tudott volna. De nem is a föld ennek az oka: hanem a párbér adó gazdák és — kivált gazdaszszonyok. — A mindkét nemeu lévő özvegyek ezen párbérnek felét fizetik. — A nőtelenek és hajadonok pedig az egyház számára ez oldalról semmitsem adóznak. — De van még az egyház számára kinek kinek jövedelme vagy polgári adója után kivetett adó is, tudniilik minden pforint után 11 /2 pki*., a régi forint és kr. pénzmérték szerint, — mely adót mindenki fizet, akár házas, akár özvegy, akár nőtlen vagy hajadon, de önállásu személy. — Illő megjegyezni, hogy itt a legnagyobb jövedelmi adója, néhány keveseknek 230—240 pfrtra megy, minélfogva a ki legtöbbet fizet is, ezen cím alatt nem fizet többet 6 pfrtnál. Lévén pedig a polgári adó mintegy 20,OOOpforint: ezután az egyház pénztárába mintegy 556 pforint foly be. Hozzá tévén ehez a párbérből bejönni kellő 480 pfrtot, lesz az összeg 1136 pforint. — Ugyancsak a párbérfizetőktől kellene befolyni az egyház magtárába 450 köböl búzának és ugyanannyi árpának. Ennyi az, mit a helv. hitv. kúuhegyesi egyház ; 3750 tagjai pénzben és gabonanemüekben évenként az egyház szükségeinek fedezésére rendesen adnak — vagy adui , tartoznának.— Ámde azt is szükség megjegyeznünk, hogy 1856 /7 évről a pénznek mintegy 1 /w része, agabonanemüeknek pedig majd egyharmada még most is künn van az illetőknél, minek oka kis részben a fizetési tehetetlenségben is ugyan, de többekre nézve a fizetni nem szeretésben, né^ melyeknek pedig azon gőgjében is keresendő, hogy miután a consistorium azon hajdani szokásnak, miszerint mint a község pásztorai bérét, ugy egyház gabonabeli adót is, szekerek elindítása s házankénti megkeresés utján szokták beszedni, — mi által temérdek szekeres szolgálat és idő vesztegettetett el, — lévén kivált a jobbmódu gazdák és gazdasszonyok között olyanok, kik a nálok bekopogtatót azon ürügy alatt, hogy még nem készíték el a „papbérnek" valót, több ízben is elutasíták, — miután mondom, a presbyterium e régi szokás illetlen és terhes voltát átlátván, oly határozatot hozott, hogy ezentúl mindenki maga vigye vagy vitesse fel az egyház magtárához gabonabeli tartozását: azóta nem kevesen találtatnak még pedig az előkelőbbek között, kik évek óta csak azért sem küldik fel a gabonabeli párbért, mert ezt tenni méltóságok alatti dolognak tartják. A consistoriumnál pedig a nemfizetők ellen kényszerítő eszközökhöz nyúlni vagy az akarat, vagy a bátorság, vagy mind a kettő hiányzik. Hanem vannak az egyháznak más rendes jövedelmi forrásai is. — Ilyen az a mintegy 13 köblös föld, melyet némely kegyes hívek véghagyományoztak, s melynek évenkénti haszonbére köríilbelől 80—90 pforintra megy. Ilyen
