Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-11-27 / 47. szám
— Ámde liány fiatal ember, kinek tehetsége, hivatása is volna a papi vagy tanítói pályához, elfordul attól csak azért, mivel épen nem vonzó dolog oly hivatal utári fáradozni, melyben ha önnön jövendőjét némileg biztosítva is látja, leendő maradékait okvetlen az ínség martalékául esni tudja. E tekintetből a papi és tanítói özvegyek és árvák ügyéről gondoskodni szinte a összes egyházat illeti. II. Az egyház üdvözítő céljai létesítésére szolgáló eszközök közt első helyet foglal el a t u d omány. Maga a vallás, hogy a civilisatio tényezői közt az őt illető helyet elfoglalhassa s az öntudatra fejlődött emberiségre hatást gyakorolhasson, szükséges, hogy tudományos alakot öltsön. Az evangyéliomi egyház azért a tudomány mívelését kezdettől fogva első teendői közé sorozta. Igen, de a tudomány a társadalomnak valamint legslirgetősb, ugy legegyetemibb érdekei közé tartozik, a mellett időnkben már oly roppant kiterjedésre nőtt, hogy annak mívelési költsége csak egyesült erőtől telik. Ebből folyólag a tudományügyre nézve az öszszes egyház teendői lesznek: 1. Az egyházkerületi anyaiskolák, mint mind megannyi focusai a protestáns közhasznú míveltségnek az evangyéliomi egyháznak szemefényei, melyek, a mennyiben jelenlegi állapotjukban a tudomány terjesztésére célzó feladatuknak elegendő pénzerő hiában netalán teljesen megfelelni képesek nem volnának, mindenek előtt gyámolítandók. Minden oda mutat, hogy ha a tudománytönmagunk vesztére irányzott szellemben fejleszteni nem akarjuk, hanem fel kívánjuk tovább is a magyar protestáns szellemet tartani, kerületi iskoláinknak a régi seminariumi alakot kell újból fölvenniök, melyekben a 27-dik canon szerint „Rectoribus scholarum injungendum, ne quid adversus disciplinam, & regiminis formám, jam ab ecclesiis hungaricis communiter acceptam, juventuti publice vei privátim instiilent " Ámde akkor, ha intézeteinket a mellett a jelen társalmi igényeknek megfelelő színvonalra emelni akarjuk, azokat kettőztetett erővel szükséges, hogy gyámolítsuk. 2. Azon középtanodák, melyek az anyaiskolák mellett egyházkerületi közsegélyezésben nem részesülnek ; azonban helyzetüknél fogva mint a protestantismus és nemzeti míveltség végbástyái, azoknak fentartása és virágoztatása az egyházi közmíveltség tekintetéből nagyérdekü, minők szerintem: a csurgói, gyönki, losonci, lőcsei, mármaros-szigeti, szarvasi, verbászi stb. gymnasiumok; ezek szinte az összes egyház által gyámolítandók. 3. Az egyházkerületi anyaiskolák feladata a jövő nemzedéket a praktikus életre szükséges ismeretekkel ellátni, különösen az egyháztanítói hivatalra képes férfiakat nevelni. Azonban az összes egyház érdekében áll a tudománynak oly mívelőket is szerezni , kiknek a tudomány önmagában feladat. E szerint a hazai protestáns tudományosság kifejtése és virágoztatása, nemkülönben a középtanodák számára képzendő tanárok tekintetéből szükségünk van egy középponti országos főiskolára. Erre nézve ezúttal csak Luther a némethoni városok minden tanácsaihoz intézett intő leveléből vett ezen szókkal fordulok feleimhez: „Használjuk valahára már mi is eszünket, hogy lássa Isten az ő szent ajándoki iránt való háladatosságunkat ; s a külföld is meggyőződjék egyszer, hogy mi is derék férfiak vagyunk, kik készek minden üdvöst vagy ő tőle tanulni, vagy arra tanítani, hogy a világ általunk is javíttassák és míveltessék." 4. A protestáns egyház mind elejétől fogva a szentek közösségéből folyó kötelességének ismerte a tudományos világosságot véka alá nem rejteni, hanem hogy az evangyéliom s az evangyéliomi tudomány áldásait szegényre és gazdagra egyiránt kiáraszthassa, a szegény tanulókat anyagilag is gyámolítani, a minek következtében az egyház többnyire a szegényebb osztályból nyerte szellemi legjelesb oszlopembereit. A hazánkbeli összes egyháznak tehát szinte szent kötelessége, hogy a szegény tanulóknak a most megnehezedett időkhez képest a tanulást lehetővé tegye, minek tekintetéből szorgalomdijakról, alumneumokról, a külföldi egyetemekre menendők segélyezéséről stb. gondoskodjék. 5. A mennyiben az értelmi tőke gyarapítása korunkban az irodalom segítsége nélkül nem eszközölhető; egyházi irodalom fejlődésének pedig mint áthághatlan akadály útjában áll az, hogy a közönség mívelt része a komoly tudományos munkák olvasásához, a kevésbé mívelt köznép pedig egyáltalában az olvasáshoz szokva nem lévén, a netalán megjelenhető munkák is. csekély keletre számíthatván, csak nagy ár mellett bocsáttathatnak forgalomba, mi ismét azoknak nagyobb körükben terjedését gátolja. Ecirculus vitiosusból eredt nehézségnek, a mennyiben az egyházat illeti, elhárítása és mind tudományos, mind a népszerű irodalom anyagi gyámolítás által eszközlendő emelése szinte a közös egyház feladata. Ide tartozónak látnám aztán a falusi iskolák számára kiadandó kézikönyvekről való gondoskodást, valamint az intézkedést arról, hogy népünk valahogy bibliában szükséget ne lásson; más részről a tudomány érdekében javított bibliafordítás is volna eszközlendő. III. Bármennyire puritanus legyen is nézetünk az egyházi szolgák társadalmi állására nézve, bár igaz, hogy.az egyház lényegét tekintve, nem e világból való: mennyiben mégis mint látható intézet a testi világban létezik, hat és működik, anyagi segédeszközökre vun szüksége. — Nevezetesen nem várhatjuk okszerűen, hogy az egyház administratioja az ügymenet jelen, annyira megnehezült alakjában tovább is csak ugy Isten nevében ingyen vagy említést sem érdemlő csekély dijért végeztessék. A mennyiben tehát az egyháznak közös teendői vannak, annyiban szükségkép közös hivatalnokokkal, közgyűléssel (zsinattal), vagy ennek nem tarthatása esetében, közös tanácskozmányokkal is kell birnia. Mindezek életbeléptetéséhez pedig pénzerő