Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-02-04 / 5. szám

ezt teszi, nem kegyelmet oszt, hanem kötelességet ró le. Ismerem a helyzet töviseit, melyeknek kiteszem magamat e dolgok feszegetése által: sed incorruptam fidem professis, nee amore quisquam & sine odio dicendus est. S midőn én egyebet nem teszek, mint hogy szót kölcsönözök annak, a mi ezerek szivében él és forr: tán szabad mind a két félnek, ha nem is hálájára, de legalább jóakaratom elismerésére számolni. S e reménytől táplálva tovább megyek és megkísértem a módot is kimutatni, hogy lehetne közszükségeink fedezésére maradandó alapot szerezni és szomorító állapotainkon gyökeresen segíteni? Midőn Széchényi István egy hold után évenkénti egy garas telekdíj fizetése által egy országos investitionalis alaptőke előállítását indítványozá, Fényes számítása szerint e garasosadó évenként 3, 119.925 frot tett volna. Ha e számból kivesszük azt, a mi Horvát és Dalmátországra esik, mint a, mely tartományokban protestáns egyházak nem léteznek, és használjuk az ujabb statisticai adatokat, nyerünk 2,050729 frtot. Ez utóbbi számot vévén kiindulási pontul, miután tudjuk, hogy az oiszág összes lakosságának közel egy harmadát tevő mind kétfelekezetbeli protestanshit.üek vagyonosság és birtok tekintetéből előkelő helyet foglalnak el: a kitett sommának harmad része protestáns birtokra esik, és tesz fí83f>7ft frot. Ha mi már most ugyan ezen kulcs szerint magunkat öt egymásután következő éven át megadóztatnók: ez adna 5 év lefolyta után kamat és kamat kamatjai nélkül 3,417,880 frtot. Ha ezen felül a közel 400 000 kereskedő', kézműves, lelkész, tanár, tisztviselő, ügyvéd, orvos stb. mely öszvegbőlismét kerekszámmal 130,000 protestáns, jövedelmi arány szerint magát hasonlókép 5 egymásután következő éven át fejenként megadóztatná: o év múlva, a fentebbi öszveg kikerekedhetnék 5,000,000 ftra. Ennek 5% kamatja tenne éverikint 200000 pftot. Ez öszveg képezne aztán országos egyházi domesticát és szolgálna az egyház folyó szükségeinek fedezésére.—kezelési módja, mireforditásaés mi arányban való elosztása akár közvetlen a 8 superintendentiának egyetemes conferentiája, akár közvetve me«bizottai által határoztatván el. ö Nem ereszkedem e terv további részletezésébe; nem is állítom, hogy ez volna tán az egyetlen út, melyen indulva ki vergődhetnénk valahára azon, sem Isten sem embernek nem tetsző állapotunkból: csak azt mondom, ilyes valami egyetemes rendszabályhoz kell nyulnunk, hogy bajainkon gyökeresen segítve legyen. Elképzelem hány száj vonult gúnyra a fentebbi sorok olvasása alatt,—hogy szórták rám az ábrándos idealista, imprakticus tervkoholó stb. neveket: de gyáva volnék én, ha ilyesmik által magamat elriasztatnám és nem mondanám el azt, a mit helyesnek és kevés meggondolás és kis jóakaratú buzgóság mellett kivihetőnek is tartok — Avagy nem hasonló gúny érte-e annak idejében Széchényi garasos tervét is? S ime, kik akkor egy garas fizetését önjóakaratból bohóságnak hirdették: most garas helyett forintokat fizetnek és —- valljuk meg az igazat — él magyar, áll Buda még. Még van egy oldala a dolognak, mely az egyház számára a fentebb előadott módon önmagunk által hozandó áldozat súlyát szerfelett megkönnyítené és az előadott terv kivitelét nagy terheltetés nélkül lehetségessé tenné. Nagy pénzmennyiség lévén az. mely ily móddal egyázi alaptőkéül összesítletnék, erre nézve úgy rendelkezhetnék az egyház, hogy kölcsönpénzzel hitrokonaink segíthessenek; sőt a ki birtoka arányában nagyobb mennyiséggel tartoznék járulni a tőke szaporításához: az azt be nem fizetné, hanem csupán kötelezné magát és utódait az illető kamat mindenkori pontos befizetésére. Ha már most elgondolom, milyenek voltak azon áldozatok, melyeket hajdantan Telekiek, Jeszenákok, Hádaiak. Prónaiak, Vayak, Gyürkiek, Kenesseiek, Podmaniczkyak. Pázmándiak, Patakiak, Lónvaiak, v * 4 j Radvánszkiak stb. *) hoztak protestáns egves egyházak és iskolák megalapítására, fölsegél lésére: nem lehet foltennem, hogy utódaik az Összes magyar protestantismus javáért amaz adakozásokkal semmi arányban nem álló áldozattételtől idegenkedjenek. Tudómén, hogy az adakozás ezenneméhez nincs meg az a gyarlóságunkban gyökerező ösztön, mely ama nagyobbszerü áldozatokat, ha nem is szülte, de kisérte: hanem legyen szabad reméllnem, hogy protestáns előkelőbb]eink az előhaladt civiiisatió ama nézetét, mely a tettek dicsőségét egyedül a társadalomra azokból háromló anyagi vagy szellemi haszon szerint méri, elértették és azért az elkiilönzés utján szerezhető hiú fényen nem kapnak. A mi pedig a kisebb - módúakat illeti, azokra birtokuk csekélységéhez képest oly kis mennyiség esnék, hogy azt egy év leforgása alatt csak az által is meggazdálkodhatják. hogy mikor hiábavaló, vagy ^ tán épen nem keresztyéni célokra költeni kedvük kerekednék: az egyházra való gondolás által attól viszszatartoztatnának. Csak győződjünk meg kellőképen arról, hogy egyházunk és iskolánk jelen, arcpirulás nélkül nem szemlélhető állapotja tovább nem tartható és barátkozzunk meg aztán, vagy inkább kössünk újra szövetséget az elődök által pártolt amaz eszmékkel, hogy az egyház és a nép vallásos nevelése, mely nélkül e földön sincs boldogság, édes gyümölcsöket csak az önkény tes buzgóság ápoló karjai közt terem; hogy nem a világi hatalom kényszerének, hanem íjt egyház autonómiájának van azon szellemi hatálya, mely működésének kellő anyagi alapot is képes teremteni : akkor bizton reméllem és hiszem, hogy valamint nem valánakaz ősök. úgy az utódok sem lesznek idegenek áldozataikat. Istentől nyert tehetségök arányában, letenni az egyház és nevelés oltárára. —mit igémt faxit Deus! *) Óhajtva várjuk, hogy mindegyik fenálló nagyobb iskolánkról hiteles tudósításokat nyerhessünk, melyekben sia intézet legfőbb jótevői is megnevelve legyenek.