Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-20 / 46. szám

á. többszöri ismétlés által még is van annak némi sikere. Azonban ily dolgokban nem is a mennyiség, hanem a minőség játsza a főszerepet. Kik oktatásnál amazt csigázzák, feledik, hogy ezt épen azon irányban törpítik. Továbbá főcél itt a gyermek egyháziasságra szoktatása. Melynél kedvezőbb alkalmat én nem képzelek. Jól esik ugyanis látni, mi örömmel mennek e kis hivők az Ur házába, hogy ott énekelhessenek, s az igét maguk nyelvén hallgathassák. — De nemcsak gyermekek vannak itt jelen. Az anya elkíséri leányát, a testvér kisebb testvérjét, s itt egymásra lélekben hatva, foglalkoznak a nemföldiekkel. Igy for- j rasztatik mintegy egygyé a templom a családdal, s lesz minden ház templom, hol Isten neve imádtatik és dicsőít- j tetik. 11—12 vagy 1—2 órakor tartassék-e a Kinderlehre? Ugy látszik, határozottan eldönteni nem lehet. Első esetben kell, hogy a reggeli istenitisztelet ideje előbbre tétes- i sék, mint az nálunk nagy részt szokás. Igy van a péld. Zürichben 8, Baselben 9 órakor. Az első ellen ugyan több panaszt volt alkalmam hallani a kivált vasárnap korán ki- ' készülni ritkán szokott nőnemtől, hogy t. i. a közistenitisztelettöl elmarad. Ennek szerintem nem lenne helye, ha nem Zürichiekkel 8, hanem a Baseliekkel 9 órakor pontban — a harangozás előbb történvén — kezdődnék az istenitisztelet, s 10-re elvégeztetvén, e közt, és a 11 órakor tartan- j dó Kinderlehre között még egy óra pihenési időt nyerne a lelkész, ki itt először is azon ellenvetés teszi, vagy is teheti, hogy neki két egyházi beszéd, és egy Kinderlehre tartása egy napra sok. Megvallom, ha mi ily esetben mindig mimagunkra hivatkozunk, s többnyire kibúvó ajtót kere- 1 sünk, célt — üdvöset t. i. bajosan érünk. Jó lenne a tani- : tót legalább e részben fölmenteni, kinek elég a kemény lecke megtartása: „hat napon munkálkodjál." Hiszen a délutáni egyházi beszédtartás, hol a lelkésznek segédje nincs, ugy is kevés helyen van már szokásban, s ugy látszik las- I san-lassan el is marad, biblia magyarázattá alakulván át, mely ha célszerűen kezeltetik, célját nem is téveszti. — (Itt mellesleg jegyzem meg, hogy jó lenne egy ily alkalommal használandó biblia magyarázatról gondoskodni. Az Ince és Herepei-féle ugy, mint van, nem szószékbe való. A jó régi Rambach, vagy a most Némethonban egy lelkész és tanító által sem nélkülözött Gerlach biblia magyarázata egyházi tudósaink figyelmét magára vonni megérdemelné.) I Vajha e nemcsak Schweizban, hanem Némethon más államaiban is szokásos Kinderlehre ne kerülné ki a népiskolákat szervező választmány figyelmét. *) Ez szerintem az egyháziasság megszilárdításának, talán emelésének is hathatós ténnyezője lenne. Mondatik, s mondassék, hogy a 6—12 éves gyermekek vallásoktatása az iskolában legyen a néptanító tiszte. De nem az urvacsorájáhozi előkészítés. Határoztassék meg, hogy a rendes iskoláztatás a gyermek 12 éves koráig tart. Ezelőtt a hitben erősítésnek történni nem lehet. Sőt célszerűbb, ha még akkor sem, hanem fölmentése után az iskolától még egy vagy két évig köteles a mindenesetre a 1 e 1 k é s z által, s a templomban — Kinderlehre alakúban — tartandó vallásoktatásban résztvenni, csak ennek — így életkora 13—14 ének elteltével részesülhet az urvacsorájában. (Ez talán kivihetöbb, mint péld. a Hannoverában szokásos eljárás, hol a gyermek 14 éves koráig rendes iskolás, ekkor történik a hitben erősítés, melynek megestével az ifju a tanulástól fölmentetik.) Ez által egy részt eleje lesz véve azon visszaélésnek. *) A népiskolákat szervező választmány más móddal ugyan, de erre kiterjesztette figyelmét, azonban a helyet, hol történjék a tanítás, ki nem jelelte, de mi lehetne helye&ebb választás, mint a templom ; annyival inkább, mivel tudtunkra az evangelicus lelkészek hazánkban is a Kinderlelirét a hívek nagy épülésére mindég a templomban tartják, söt Tolnában, Baran)ában sok ref. lelkész is fen tartotta e szép intézkedést, mely ha ismét közönségessé lesz, az egyháznak nagy áldására válhatik. Szerkesztő. mely a tanítók nem kis boszuságára, s az oktatás rovására elkövettetik, miszerint 10—11 éves gyermekek confirmáltatnak, kik aztán, mint már „kitanultak," hátat fordítanak az iskolának. Más részről, nem történik az, mit élő példák bizonyítanak, hogy 4—5 ezer lélek közül évenként 15—20 cqn firmái tátik , a többi minden előleges készülés nélkül — sőt talán a nélkül, hogy az iskolának csak ajtaját is benyitotta volna, lép a szent asztalhoz, s veszi az öt nem ismerő lelkész kezéből az „örök élet kenyerét és üdvösség vizét," a nélkül, hogy arról legkevesebb fogalma is lenne. Nem állítom én, hogy szóban lévő Kinderlehre a legjobb eljárás e nemben. Nem mondom, hogy ennek árnyoldalai nincsenek. Nem, hogy ennél szebbet elméletben felállítani nem lehet. De mit ér, ha a gyakorlat, a kivitel rendesen meghiusul. Bizony, bizony, a ki sokat markol, keveset szorít. Régi, s mégis mindig uj igazság az: „Minden kezdet nehéz," kivált hol a kivitel sokak akaratától függ, hát ha még ha ezek föl sem fogták kellőleg az indítványozó, vagy rendelkező akaratát, mint ez a népnél csaknem általános. Minden ujitás annál hosszabb tartamra számíthat, minél észrevétlenebbül, s kevesebb erőszakkal történt az. Az erőltetés ugy az anyagi, mint a szellemi világban mintegy sírásója a megszületett intézménynek. Lelkipásztor, Kinderlehre által legyen azon kapocs, mely családot, iskolát, és templomot egygyé forraszt, s a gyermeket az egyház kebelébe mintegy beplántálja, hol ez majd termendi a lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség stb. Igy az egyház, s ebben a lelkipásztori hivatal célját érendi. Zsindely István, segédlelkész. -KÖNYVISMERTETÉSEK. „Isten igéyje" a szószékből hirdetve a népnek, Herepei Gergely, Vadasjózsef és NagyPéter kolozsvári ev. ref. lelkészek által. I.füzet, 158 lap. Ara borítékba fűzve 1 frt. 20 pkr. Kolozsvártt, Stcin János bizománya, 1856. Magyar prot, egyházi irodalmunk közelebbi időtől fogva ujabb lendületet vévén: szükség a jelenségekre figyelmeznünk ; s a vallásos szellem koronkénti szüleményeit az irodalmi terén illő méltánylattal fogadnunk. En e részben csak tarlózgatok ; a mások figyelmét kikerült kalászokat szedegetem s mutatom fel, mint jelen alkalommal is. A füzet, mely előttünk fekszik, 17 egyházi beszédet tartalmaz, — lássuk rendre a prédikációkat. 1. „Kik boldogok?" Vadas Józseftől. Máté V. r. 3—16, a hegyi prédikáció legszebb versei szerint, értelmes és megható magyarázattal készített egyházi beszéd. Krisztus megmondja az evavgyélíoniban : kik legyenek boldogok ? s itt a mondott szent szavak fejtegettetnek, magyaráztatnak. Lássunk csak egyet: Boldogok a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Az Isten törvényeinek forró szerelmét és üdvözítő vallásunkhozi szent buzgóságot ajánlja nekünk Jézus ez igékben. í Ugy van, mert a szomjúhozó szarvas a forráshoz vágyik (Zsolt. 42, 1), s az éhező koldus a könyörülök ajtaját keresi fel mindennap; mi pedig keressük fel Jézust, és a mi üdvösségünk útját keressük fel nála; s valamint a templomban, ugy éjjeli imádságinkban, — s mint imádságunk, ugy minden egyéb munkáinkban, a magunk erkölcsi tökéletesítését tegyük minden igyekezetmk főtárgyává. A kiknek ilyen a vallásuk ; a kik így éhezik és szomjúhozzák az igazságot, azok megelégíttetnek, azok boldogok, azt mondja Jézus. 2. „Feledni." Fii. 3, 14 a. 1 szerint, Nagy Péí tértől. Jelesen oldja és magyarázza meg Pál apostolnak