Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-20 / 46. szám

magáról mondott kicsinyitő szavait; s aztán előadja : mint kell felednünk azokat, a melyek hátunk megett vannak. A felvett tárgy helyesen van megfejtve; szabadjon csak anynyit megemlítenem, hogy sokszor a részletezés nincs előnyére a műnek, mint ebben is néhol. 3. „Az evangyéliomi ifju." Mát. 19, 16—22, a. i. szerint Vadas Józseftől; jeles egyházi beszéd, ügyes szerkezettel, jó kidolgozással; van azonban néhol egy kis túlzás , mint pl. az élőbeszédben, hol Jézusról ez mondatik : „nem kivánta, hogy angyalok vagy Istenek legyünk", egyébiránt az ily merészebb kifejezések is ügyesen kiegyenlítvék. 4. „Jónás története." Nagy Pétertől. Dacára a tárgy ódonságának, itt elemezve Jónás története igen érdekessé válik előttünk, a mennyiben mi is utazók vagyunk e földön, mint Jónás volt a tengeren, — s épen ugy szeretünk menekülni kötelességeink terhe alól, mint Jónás futott az elébe rendelt kötelesség elől. Meglepő szép kitételekkel gazdag az egész beszéd, s az élet viszonyait és az emberek avatott ismeretét tanúsítja. 5. I. Kor. 4, 3. 4. a. i. szerint van egyházi beszéd II erepei Gergelytől. Az előbeszéd arról szól, ha váljon Isten vagy az emberek tetszését könnyebb-e megnyerni. Hogy az emberi tetszés mily nevetségesen változó, erre felhozatik pédául a mesebeli öreg ember, „ki fia társaságában útnak indult egy szamarával": ez igenelmé3, de megbocsát a nagyérdemű szerző, ba csekély belátásom szerint nem illő egyházi beszédbe. Egyébiránt helyes okokkal van megmutatva, hogy Isten tetszését kell keresnünk mindenek felett ; s bogv ezt az emberek helybenhagyásáért vagyis kegyök megnyeréseért feáldozni nem szabad. 6. Jer. 45 , 5. a. i. szerint He r epei Gergelytől van egyházi beszéd r

az emberi kívánságról." Első olvasásra ugy tetszik, mintha valami bizalmatlanság örnlenék el az egész beszéden az emberek iránt, kik jótetteinket kevésszer jutalmazzák jóval; de kibékit a magyarázat s szép mondás benne, hogy a jót, az erényt magáért kell tennünk s hogy kívánságainkat mindig az okosság és erény határai közé kell szólítanunk. 7. „A keresztyén élet bölcseség vagy politika." Mát. 10,16. a. i. szerint Vadas Józseftől, előadja: mint kell a keresztyén embernek viselni magát az élet társas viszonyai között, követve Krisztust, ki földi éltében a szelídség s józan okosság szabályaitól soha el nem térve, annyi nehéz körülmények, a farizeusok annyi kísértetei között is soha nem tévedt. Sok szép gondolattal teljes ügyes szerkezetű egyházi beszéd. 8. „Jézus vallásának lelke az igaz hitből, tiszta szívből és jó lelkiismeretből folyó szeretet." I. Tim. 1, 3—6. a.i. szerint Vadas Józseftől. Élőbeszédben Jézus intézete, a hit és erkölcsi vallás érdemesittetik; felosztás: mi a Jézus vallásának lelke? s mire kötelez? A felosztás jó, — szerintem a felvett alapige elsőbb verse kissé bővebb magyarázatot, s a II. rész szinte részletes!) kidolgozást kívánt volna. 9. Ezsa. 48, 10. a. i. szerint H e r e p e i G e r g e 1 ytöl. Az élőbeszédben előadatnak az élet nyomorúságai; felosztás: mi szempontból kell azokat nézni, s mire intenek azok? A kidolgozás jó, helylyel helylyel erős kitételekkel, melyek gyakori használata hatástalanná teszi a beszédet ; ámbár maga a prédikátor tudja legjobban, hogy hallgatóit kemény eledellel táplálja-e? vagy téjjel, mint Pál apostol a Korinthusbelieket (I. Kor. 3, 2). 10. „Az imádság ereje." Jak. 5,13. a.i. szerint Nagy Pétertől. Élőbeszédben az élet szenvedései hozatnak fel, melyet mint az ég könyüi a harmat s a komor felhőkből lehulló esőcseppek a földet, termékenynyé teszik a szivet az erény számára. Meg van mutatva továbbá a szenvedés szükségessége; rendes felosztása nincs, de az alapigéhez híven az imádság ereje tárgyaltatik egész az Ámenig. 11. „Urvacsoraosztáskor uj buzakenyérr e." II. Móz. 23, 16. a. i. szerint NagyPéter tői; jeles alkalmi beszéd, mely Isten iránt az aratás áldásáért halára készt, hálára indít. Ugy van, s ha hálával tölti el szivünket az Urnák jósága, hálás szivünk legyen egyszersmind jóságos, könyörülő, segélyre kész, mint az áldások osztogatója volt irányunkban; mert úgymond: ha örömmel teljesedett szivünk a mennyei atya kegyelméből, terjeszszünk mi is örömöt magunk körül. Legyünk egyszersmind alázatosak Isten iránt; ismerjük el, hogy ő tőle jő az áldás, melylyel takarékosan kell bánnunk, hogy a kévésből is sok jót tehessünk: s e mellett meg kell emlékeznünk ama nagy aratásról is, hol mint itt földi munkásságunknak, ott erényünknek jutalmát aratandjuk, — s ottani aratásunk az itt valónál biztosabb, semmi véletlen el nem ronthatja. Szívből jő az egész beszéd, meg is találja a szívhez az utat nemes érzelem, igaz keresztyéni buzgalom tündökölvén minden során. 12. Róm. 1,17. a. i. szerint „A hitről" Vadas Józseftől. Élőbeszédében a reményt érdemesítve, átmegyen némi kis ugrással a hitre. Felosztása: mi életforrásokat nyit fel a hit nekünk, s mire kötelez ? jó; a kidolgozás kisé darabos, nem oly folyékony, mint szerzőnek más prédikációja. 13. Luk. 11, 23. a. i. szerint Ilerepei Gergely egyházi beszéde van „A feiekezetességröl." Élőbeszéde az emberek közötti feiekezetességröl szól; felosztásában a keresztyéniség mibenléte adatik elő. Az egész beszéd a vallásosságban! hűségre buzdít, — csak egy megemlitni valóm van e prédikációnál: vajha az ördögöt, mely e beszédben is elöhozatik, valahára végkép számüznők kathedraink- s iratainkból! 14. Luk. 4, 8—10. a. i. szerint He repesi Gergely prédikációja, „Az Istenhezi közelítésről." Előbeszéd az emberi romlottságról s vallásos közönyösségről szól; — felosztás a szövegből önként folyó; s érdekesen adja elő, mint kell az embernek Istenhez közelgetni a szív tisztaságával és töredelmévél, jóságban é8 erényben, mi által lelke mintegy Istenben élve, mindenkor érezi Isten közellétét, jóságát és segedelmét. 15. „Egy akol és egy pásztor." Ján. 10, 16. a. i. szerint NagyPéter tői. Előbeszéd az egy akol Ígérete teljesedésének kívánásáról; felosztás : lehetséges-e ez, és miként ? a nehéz tárgy szépen van kifejtve; s az egész beszéd igen érdekes és tanúságos, főként az egy akol létesítése körüli túlbuzgólkodóknak. 16. Róm. 2,11. a. i. szerint II e r e p e i G e r g e 1 y t ö 1. „Isten előtt nincs személyválogatás", ez a felvett ige, — s a beszédben ezen igazság értelme magyaráztatik. Felosztása jó;— az egész egyházi beszéd Istennek az emberekhezi jóvoltát, s Ítéletének részrehajlatlanságát helyesen adja elö. 17. Róm. 12, 19—21. a. i. szerint „A boszuállásr ó 1" H e r e p e i Gergelytől. Szerző jelen beszédében előadja, mint kell a mások által rajtunk ejtett sebet, bántalmat elviselni, s azt megbőszülni. Igen kényes tárgy, de avatottan van kifejtve, — csupán annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy ellenségeinkkel nem azért kell mindig jót tenni, hogy megbőszüljük, s eleven szenet gyűjtsünk fejére, hanem keresztyéni — mindent megbocsátó, mindent megengedő szeretetből. Itt vége a füzetnek, a melyben foglalt egyházi beszédek némelyikéről a dicséret egész halmazát lehetne elősorolni. De sem a jeles szerzők, sem müveik dicséretre nem szorultak. A jó mü maga dicséri magát és szerzőjét. Dicséret és bókolás helyett azért felhívom a figyelmet ezen Üres képzelgéstől ment, keresztyéni buzgalommal teljes egyházi beszédgyiijteményre ; a tisztelt szerzőkhöz pedig a testvér Erdélybe kérelmünket küldjük: gazdagítsák minél több ily jeles füzetekkel egyházi irodalmuukat. C z e 1 d e r Márton. 46. sz.