Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-20 / 46. szám

elöli a gyermek szellemét. — Ha vari jogunk vallás iránti közönyösségről panaszkodni, keressük azt az értelmetlen bemagolásban. E magolás többet ártott az emberiség előhaladásának, mint egy száz éves háborúskodás. 10. A káté, mint a gyermeki felfogást felülhaladó tankönyv, nem kis gyermek kezébe való. A mi az érett ember előtt világos, mit ő könnyűnek tart, az még nem világos, nem is könnyít a gyermeknek. 11. Azon állítás, hogy nem árt a gyermekkel olyast is tanultatni, mit meg nem ért, (mint pl. némely szentirásbeli helyet vagy szent éneket), azon oknál fogva, mert j ö h e t idő, melyben azt magától is meg fogja valamikép érthetni, csak olyan állítás, mintha azt mondanók, hogy a szegény ember, kinek a jelen szükségesekre sincs elég pénze, vegyen olyat is, mi neki nem szükséges, mert meglehet, valamikor szüksége lesz reá. 12. A tizenkilencedik század és a paedagogia gyalázatjára mai nap is akadnak emberek, kik vak Intőkben, pro majorem glóriám Dei, kárhozatos módon oda törekednek, hogy a gyermek szellemét, ily könyvnélküli tanulással elöljék. Ily emberek azt hiszik, hogy ezáltal elősegítették az emberek vallásosságát! Lehet-e ennél borzasztóbb vak hit ? 13. Ha a tanításnál nézletbol kell kiindulnunk, akkor különösen a vallástanításánál szükséges az. — A dogmatikai —• tehát nem fejtegető, hanem a gyermek elé tálaló — tanítás a népiskolából kiűzendő. Az oktatásnak coneret alapon kell nyr

ugodnia. E concret alap a vallástanításnál a bibliai történelem. 14. Váljon az ó-szövetségi ős történetek szorosan történeti igazságok-e vagy sem, az oktatásnál közönbös dolog, a fő itt az, hogy psychologikus igazságok legyenek. 15. Maga a történet, ne pedig a történet melletti peroratio hasson a gyermekre. Peroratio által oda lehet vinni a gyermeket, hogy a történetek mellett gondol ugyan valamit, hanem oda sohasem, hogy magát a történetet gondolja. 16. E szerint a vallásbani tanítás történelmi és csak történelmi legyen. A népiskola legfelsőbb osztályában — mely alatt én nem a negyedik, hanem a hetedik vagy nyolcadik iskolázási évet értem — használható a káté, vagy pedig, miután ez emberi mű s azért nálánál jobb könyv is szerkeszthető, más valamely keresztyén tankönyv, mely a keresztyén főigazságokat átnézetesen egybe állítja. 17. A tanító kötelessége a vallásos nézleteket, melyek a bibliai történelem concret alapján nyugszanak, fogalmakká alakíttatni, az erkölcsi s vallásos fogalmakat kifejteni s ott, hol lehet, a gyermekek életére alkalmazni. 18. A bibliai történetekben előforduló velős mondatok, valamint a gyermek felfogásához mért énekversek, sőt kisebb énekek is, kellő magyarázat után, könyv nélkül tanulandók. Főszabály azonban itt is; Mindent mérséklettel, meg ne erőtessük a gyermeket, alkalmazkodjunk az egyéniségekhez. Egyik többet bir meg, mint a másik. 19. Ujabb időben nálunk is, itt ott azon véleményben vannak, hogy a gyermeket a templomjárásra kényszeríteni kell. — Ez épenséggel nem protestáns gondolat. — A kegyesség parancs szót nem ismer s ha azt még is valaki i a gyermekre kényszerek által reá akarná erőszakolni, íitokteljes művet végezne, mert ez által a gyermeket szenteskedésre, tettetésre vezérlené. Ily gyer-I mektől hiába várunk azután kegyes s vallásoa életet, í erkölcsisége örökre meg van mérgezve. Még egyszer mondom, a kegyesség nem ismer kényszert, s protestantismus és kényszer egymással homlokegyenest ellenkeznek. 20. Azt hallottam továbbá, hogy a gyermeket I már csak azért is a templomjárásra kényszeríteni I kell, hogy szokjék a templomjáráshoz. Attól tartok, hogy épen e kényszerítés a templomjáráa| tói el fogja az embereket idegeníteni. Azonkívül • csak gondoljuk meg azt, liogy hol marad a cselekedet érdeme, ha az nem tiszta önelhatározásból, szabad akaratból, hanem inkább valami külső, idegen okból, mint pl. szokásból hajtatik végre? A königsbergi nagy bölcs érdemnélkülinek nyilvánítá az oly jó cselekedetet, mely szokásból, tehát félig medj dig öntudat, önelhatározás nélkül hajtatott végre. *) 21. Szeretném, ha a gyermek iskoláját is templomnak tekintené s tudom, hogy ha a jó iránti szeretetben, szőlők és tanítók iránti engedelmességben nevelve, istenfélő és jámbor életet él, élete kedves lészen Isten előtt, mert egész iskolai élete istenitisztelet. 22. Azon eset adhatja magát elő, hogy a lelkész vagy a tanító hitbeli meggyőződése, egyik másik pontban, eltér az egyházi tanítástól. Kérdés szabad-e ezen eltérő meggyőződést a tanítványokkal közölni? Meggyőződésem szerint nem szabad. Hitágozatot megbirálni, minden protestáns joga, azért az a lelkész és tanító joga is, de eltérő meggyőződést az Isten házában vagy az iskolában tanítani senkinek sem áll jogában, ha az a protestáns közönség beleegyezése nélkül történik. —- Mint magánszemélynek szabad nézeteit, javaslatait, irodalmilag közzétenni. „Nyilvánós tanítónak nem szabad azt tanítani, a mit akar, vagy a mi pillanatilag eszébe jut. Kötelessége azon tudományt vagy művészetet tanítani, melynek tanításával az államtól megbízatott. Mint magánszemélynek, minden gondolata szabad." (Herder: „Schulreden.") „A lelkész (tanító) köteles tanítványait s közönségét azon egyház symbolumai szerint oktatni, melynek szolgálatjában áll, mert ezen feltétellel választatott meg. De mint tudósnak (magánembernek) tökélyes szabadsága, sőt hivatása is van minden gondosan megvizsgált s jószándéku gondolatot a symbolum hibái felett, valamint javaslatokat a vallási s egyházi ügy javítására a közönséggel közölni." — (Kant: „Was ist Aufklarung?") *) Csak ne feledjük , hogy a nevelésnek egyik főfeladata az egyént a jóra ngy szoktatni, hogy máskép cselekedni nehezére essék. S z e r k,