Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-20 / 46. szám

23. „Az istentiszteletek legszebbike az Isten előtti kedves élet." (Bunsen) „Istenileg élni, ime, ez az igazi istenitisztelet." Azért az gyalázatos, ha az emberek ordítozás, és templomjárás által égbe vélnek juthatni, és a mellett a szivet není tisztítják és javítják, hanem oda haza roszat cselekesznek. Templomaink nem fából és kőből építvék, hanem mi magunk vagyunk Istennek temploma (Luther). 24. „A vallástanítótanítványának a szabad nézetet őrizze meg, azon szabad nézetet, mely eretnekséget ott nem szagol, hol vallásos nézeteitőli eltérést lát, ki inkább legbensejébol az igazat keresi, választja smegengedi, hogy mások azonaz uton haladjanak, amelyen ők a legfőbbet s örökkévalót kivívhatni hiszik" (C. Sclimidt: „Gymnasialpaedagogik"). Tolerantia!! 25. „A német iskolákbani vallástanításnál jól szemügyre kell venni azt, hogy csak azon vallástanítás teremhet erkölcsi gyümölcsöt, mely a szabadság, humanitás s mindenek felett igazságosságon épiilt: ha a csalárd nyelvzavar ápoltatik, ha holt formulatum és asketikai tettszenteskedés kedély ébresztésnek hirdettetik, ha jesuitai alázatossági és engedelmességi tanok és gyáva resignatio keresztyén megadásnak kiáltatik, ez az igazi vallás halála, s a keresztyén iskolát megbecstelenítő — (Weber: „Revision des Schulwesens.") N o s z á g. Régi magyar reformált egyházi nyelvemlék. Köstönségesen tudva van, hogy a magyar tudós társaság, drága nemzeti nyelvünk múltjának minél alaposabb megismerhetése s jövőjének minél józanabb fejleszthetése végett, egyik fő rendeltetésének ismeri a régi magyar nyelvemlékek gyűjtését s közlését, és ezeknek korát kiterjeszti még a XVII-dik század elejére is. A reformált egyház e hazában, eleitől fogva a legtermészetesebb s legerősebb egybeköttctésben állott a magyar nemzeti nyelvvel és míveltséggel, elannyira, hogy valamint irodalmi nyelvvé való teljes kiképeztetését legnagyobb mértékben a reformationak köszönheti nemzeti nyelvünk : ugy azóta is egészen a jelen század elejeig, nem volt hazánkban egyetlenegy elv, eszme, érdek vagy intézmény sem, mely a kölcsönös hatásnak oly erős kapcsaival lett volna egybekötve a magyar nyelvvel, mint a mi reformált egyházi életünk , melynek története e szerint, sok részben története egyszersmind a magyar nemzeti nyelvnek és irodalomnak is. Ebből természetesen következik az, hogy ha csak az idők folyama, s az azon feltámadt pusztító viharok, egyházi múltunk minden emlékét végképen semmivé nem tették: múlhatlanul kell a levéltárak rejtekében lappangani oly irodalmi maradványoknak, melyek mind nemzeti nyelvünk, mind reformált egyházunk érdekéből egyiránt fontosak levén, mindkét mezőnek történetbuvárait egyenlőképen érdeklik. Egy ily nyelvemléket van szerencsém bemutatni a tisztelt közönségnek, Debrecen városa magán levéltárából. Adom a szavakat mindenütt a mai helyesírás szerint, de folytonos kimélő tekintettel az eredeti kimondásra. 1570. Oratio ante electionem judicis primarii, a c a 1 i o r u m civiumjuratorum. Kegyelmes, felséges, mindenható atya Ur Isten, mi Urunk Jézus Krisztusnak dicsőséges szent atyja, ki vagy minden állatoknak teremtője és megtartója, az te szent fijaddal, mi Urunk Jézus Krisztussal és az szent lélekkel, ki vagy igaz itélő, irgalmas, kegyelmes, bölcs hatalmas és erős Isten ; könyörgünk te szent felségednek, mint kegyelmes Urunknak és Istenünknek, tekincs meg minket le nyomorult híveidet, az te dicsőséges szent székedből, hallgasd meg az mi alázatos könyörgésünket, kik az te nevedben egybegyűltünk, légy mi velünk az mi gyülekezetünkben, botsásd meg az mi számtalan bűneinket, tisztíts meg minket az mi álűokságinknak vétkéből, birjad és igazgassad az mi szivünket lelkünket, mindenekben az te szent akaratodhoz, hogy minden cselekedetünk és életünk teneked kedvesek lehessenek, birj és igazgass minket az te szent lelkeddel, mert mi minden jóra mimagunktól igen erötelenek vagyunk; tarts meg az te nyomorult anyaszentegyházadat, és ezen te szegény nyomorult városodat, holott az te neved segejtségre hivattatik, tiszteltetik, és imádtatik. Ne pusz títs el Ur Isten, az mi vétkeinkért az te örökségedet, hogy itt ez helyen az te nevedet, hálaadással tisztelhessük, dicsérhessük, mindörökké. Külső szükségeinkben is tekints meg minket és válaszsz mi közülünk oly gondviselőket, és előttünk járókat, kiknek minden igyekezetek főszorgalmatosságok légyen az te tisztességednek dicsőségednek magasztalásának elővitelére, azután az te nyomorult népednek külső áliapotjának javára és megmaradására. Építs fel minket Ur Isten az te erős lelkeddel, mint régenten az te néped előtt járókat, kiket te választottál. Adj jó lelket, eszet, elmét, bölcseséget azoknak, a kiket te mielőttlink gondviselővé választottál, hogy az jó és gonosz közt tudjanak választást tenni, és az te népedet az te szent lelkednek vezérlése által tudják igazgatni és vezérleni minden jóra. Vedd ki Ur Isten mi közülünk az titkon és nyilvánvaló irigységet, és egymás ellen való gyűlölséget és az versengő lelket, hogy egyenlő lélekkel te szent felségedet dicsérhessük, magasztalhassuk, és egymást szeretettel becsülhessük, hogy az te népednek is jó példaadók lehessünk. Lásd meg Úristen, az környülöttünk való farkasoknak igyekezeteket, kik minden tanácsokkal szándékokkal azon vannak, hogy minket te szegény juhaidat megemészhessenek és ez földről eltörüljenek. Ne hagyj Ur Isten minket ezek miatt megemésztetnünk, hogy ne dicsekedhessenek az mi romlásunkban, és ne örülhessenek mirajtunk az kevélyek te ellened. Adj eszet, elmét, elégségest, ezen sokféle és nagy terheknek elviselésére, hogy ezután is mindez széles földön, minden népek csudálkozván, becsülhessék meg az te csodálatos rólunk való gondviselései det és hatalmadat, minden nemzetségek félelemmel tiszteljenek Tégedet és rettegéssel szolgáljanak Tenéked. Minden hitetlen kegyetlen népek esmerjék meg nyilván, hogy az te népednek, te kiváltképen való gondjok viselő és megtartó Istenek vagy és az méltatlan eröszak-cselekcdőknek erős megrontójok vagy. Az te szegény híveid tebenned vegyenek erős bátorságot, bizodalmat, hogy minden nyomorúságokban segítségek és kimentöjök vagy, és az te ke gyelmességedben mindenkoron bízhassanak. Tarts meg Ur Isteu mind végiglen miuket az te igaz ismeretedben, hogy örökké te kegyelmességednek edényi lehessünk. Engedd meg ezeket szent atyánk, az te áldott örökkévaló szent fiadért, az mi közbenjáró Urunk Jézus Krisztusért, ki te veled, szent lélek Istennel egyetemben egy istenségben él és uralkodik, mindörökkön örökké. Ügy légyen. Mi atyánk stb. Tudjuk, hogy 1570-ben Melius Péter és Gönci Fabricius György szolgáltak mint prédikátorok Debrecenben, s ismerve levén Meliusnak ó-szövetségi szerű vastag képletekben s hasonlatokban különös gyönyörködése: ugy vélem, hogy nem egészen alaptalan sejtelmet fejezünk ki, ha azt gyanítjuk, hogy e könyörgés Melius tollából származott. Szabad legyen végül, a legőszintébb hálával és elismeréssel nyilvánítanom, mtszerint azon szerencsét, hogy e ritka magyar reformált egyházi nyelvemléket a tisztelt