Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-20 / 46. szám

gondolják, sok időt elvévén a termékek kimérése, pénzváltás, a fizetésnek feljegyzése s néhol még a szokásos kis könyvekbe is beirása s általában ama keleties kényelmet szerető modor, mely fajunk ismeretes sajátsága. Gondoljuk ide, liogy a befizetések leginkább akkor történnek, mikor a napok legrövidebbek^ tisztában leszünk, liogy a belliivatálnok a 3—4 hóra terjedő befizetési időszakban alig fordíthat valami időt hivatása teljesítésére. S ha még körülményei is kedvezőtlenek, pl. szemei gyengék a lámpafényhez s családja minorennis tagjai zsibongásától nem tud hová elvonulni, lehetlen, hogy hátrányban ne maradjon öntudata előtt s a reábizottakról felemelt homlokkal számolhasson. Nem említem most a lelkész nehéz helyzetét, midőn —- hogy ugy szóljak — teremtenie kell az időt, melyben szokott tanulmányait végezhesse amaz ominosus napokban, midőn a világi hatóságok is legtöbb foglalkozással halmozzák el. Nem említem, hogy pro aris et focis harcolni ne mondassam, bár nem lehet nem sajnálnom némely pályatársamat ama szép órák elvesztéséért, midőn tüzes nyelvek lebegnek a gondolkozó fölött, a lelkesedés melege ömlik a kebelbe s a lélek a nemes és fenséges magas régióiba emelkedetten ama csodás erőt és ihlettséget sajátítja el, mely gyulaszt, éltetés nemesít ellcnállhatlanul,— e szép órákért, melyek oly ritkán jőnek, oly hirtelen elenyésznek el örökre s eredménytelenül. Nem szabad azonban elhallgatnom a kárt, mely a népnevelésre ez uton kiszármazik. A t a n í t ó legszívesebb igyekezet mellettisegésznap csak néhány óranegyedig lehet iskolájában az említett 3—4 hó alatt. Odavan tehát kényszerítve, hogy mellőzve az alaposságot, csak felületességre szorítkozzék, hogy a nevelésügyét figyelemmel kísérőket illusioba ringathassa s némi színi hatást mutasson fel a komoly valódiság hiányában. Ám de azért ritkán kerülheti el a szülék panaszát s a hanyagsági vádat felsőbbségétől, — a szomorú eredményt mindenki meglátja és elitéli, de ez eredményt magvában megsemmisíteni senki nem buzgólkodik. Tisztelettel kérem az illetők komoly figyelmét és mi hamarabbi sikeres intézkedését e tárgyban, és pedig annál sürgetőbben, mivel sok helyeken a gyermekek iskoláztatása a nyári mezei munka miatt egészen szokás kivüli lévén, az eredmény még gonoszabb^ siralmasabb, mint egyébütt. Es ha e veszélyes kórjelenség eltávolítását egyes egyháztanácsok indolentiájától várjuk, akkor hiában állítunk fel praeparandiákat, tanterveket, körlelkészi ellenőrködést, mert általok kevés lendületet nyer a népnevelés, megelőztetünk a világosságban másoktól s a tanítók hanyagsága ellen emelt vádak saját fejünkre hullanak vissza. *) Vitéz Mihály, lelkész. *) Az itt megpendített ügy oly matéria peccans egyházi életünkben f

mely megérdemli, hogy ahoz minél többen s Vallásosság és vallástanítás körüli nézetek. 1. A vallástan az egész embert képezze, mívelje, vagyis a vallástan a tanuló képzésének középpontját tegye. 2. Az ember vallásos képzésénél három mozzanat (momentum) megkülönböztetendő. — a) A vallásos mozzanat, szorosabb értelemben, az embernek Istenhezi viszonyára vonatkozik. Itt az igazság a főeszme. b) Az erkölcsi m o z z a n a t, az embernek emberhezi viszonyára vonatkozik. Ez, igazi vallásos míveltségnél az elsővel egybeesik. Itt a jó a foeszme. c) Az a e s t h e t i k a i mozzanat, aszéphezi szeretetre vonatkozik. Itt a szép a főeszme. 3. Ennélfogva az igazi vallásos nevelésnél az igaz, a jó, a szép a főeszmék. 4. A gyermek főleg az igazhoz vezetendő. A mi igaz, az jó, a mi jó az szép, s a mi szép, az igaz is. 5. Az igaz, jöjjön bár hol elő, isteni eredetű; ennélfogva minden igazság is isteni eredetű. Ki a gyermeket az igazsághoz vezeti, Istenhez vezeti. 6. Csak így lehet értelme azon divatos szójárásnak : „Minden óra vallásóra legyen." — Minden tantárgynál, melynél a gyermek az igazság kikeresésére megindíttatott, az igazság eszméje tiszteltetett. Az igazság eszméjének tisztelete, megbecsülése, szintén Isten tisztelete. — A ki nem tudná, hogy pl. a számvetés miként eszközöl erkölcsi míveltséget, az olvassa: A. W. Grube értekezését: „Wie wirkt der Unterricht sittliche Bildung?" 7. Azon fohászok, melyek sok olvasókönyvben szélyelszórva elétatáltatnak s melyeknek célja az lenne, hogy a gyermeket Isten megismerésére s dicsőítésére vezessék, nem egyebek — phrasisoknál. — Hasznukat átlátni bajos dolog: mert e phrasisokat a gyermek vagy elfelejti, — vagy pedig — mi sokkal roszabb, — szineskedo értelmetlen szójárásra s beszédmodorra szoktattatik. 8. Könyvekből, még pedig olvasókönyvekből Isten hatalmát kiolvasni a gyermeknek nehéz. — Annál könnyebb az a természetből. — Ki azonban a természetből is Isten nagyságát minden rábeszélés nélkül, nem képes Idolvasni, az a természet szavát nem ismeri s ki a múlt napokban azon gondolkodott, hogy bizonyos érzülettel kell a nagy üstököst szemlélnie, mert e tüneményből is Isten nagysága tűnik ki, ez az isteni érzülettől igen távol volt. Ezen érzületnek nem csináltnak, nem mesterkéltnek, hanem önkénytelennek, közvetlennek kell lennie. 9. A vallás nem a tudás s legkevésbé az emlékezet tárgya. Mi sem nyomja le a szellem szárnyait annyira, mint az emlékezet megterhelése. Sok, felette sok anyag könyvnélküli, betűszerinti megtanulása minél komolyabban hozzászóljanak. Mint tisztán gyakorlati kérdésnél, szükséges többeknek tapasztalatait együtt bírni, hogy igy gyakorlati uton a kérdés megfejtése minél sikeresebben eszközöltessék. Szerkesztő,