Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-13 / 45. szám

sajnosan értett ingerültség okát, testverségünk magában nem érzi,— más felöl bajos kiszámítni előre a kedélyek összhangzó egységét, s így az egyházmegyék részéröli bárminemű fölterjesztést egyéni nézet a köztárgyalás elöl mindannyiszor háttérbe szoríthat — exempla docent!! — tehát jobb jövö biztosításául, összbangzó keblünkből ezen egyesült sóhaj lebbent el: „képviselet, jöjjön el országod!" s az ilyszerü eljárás most is, mint máskor, jegyzőkönyvileg nem helyeseltetett. 2. A köz -fő jegyzői választást illetőleg: testvérségiink méltányló tisztelettel ismerte el a közzsinaton elválasztott nt. köz-főjegyző urnák competens érdemét, fedhetetlen jellemét: de a g g o d a 1 m á t e 1 n e m t i t k o 1-h a t á a mennyiben ezen nagyfontosságú hivatal betöltésénél, nézetünk szerint, a közzsinat constituens tagjai *) nem annyira anyaszentegyházunk összes — egybázi és világi tagjai küzohajtását, nyilvánított akaratját teljesítették , mint inkább saját egyéni nézetöket érvényesíték ; az ekként előidézett eredmény máris érezhető némi hidegséget költött föl anyaszentegyházunk tagjaiban, — fájdalom! épen most, midőn a legmelegebb keblekre inkább mint valaha szükség van, egyeseket, mint egészet illetőleg! Az érintett mindkét esetnek láncolatában az ok ugyanazonossága fölttínöbb, hogysem újjmutatóra szükség volna! De hitünk erős , s reményünk nyugtató, hogy az el nem titkolt hidegség tartós nem leend; sőt ennek nyomán viruland föl állandó szeretetteljes testvéri egyetértés. Oh, mely fölfogva a kor intéseit,— melyben minden egy nagyobbszerii dicsőbb jövö elöérzetétől áthatva, annak megfelelő szilárd létet igyekszik magának teremteni, — testvér magyarhoni hitvéreink példájára, avatott kézzel, önérdektől tiszta kebellel, valódi protestáns szellemmel a bajnak gyökerét keresi föl, s egyházi alkotmányunkat, — hiányait pótolva, netalán létező kinövéseit gondos óvatossá gal letisztítva,— lehető legtökélyesb összbangzó egésszé, prot. elvek szerint: átalakítandja, hogy rendszeres egyházszerkezet nyomán, prot. anyaszentegyházunk közjavát egyesült közakarat, hitbuzgóság, közreható szeretet, és testvéries béke ápolja, védje, s ohajtott fölvirulásra emelje, mely az idők viharaival dacoljon, s mi nyugodt öntudattal mondhassuk : „megtettük mind, mivel csak tartozánk" — faxit Deus! — A ki jelenben is separatisticus elveken akarná építni prot. szentegyházunk boldog jövőjét: annak vagy i óramutatója hibás, vagy maga álomkóros Tanácskozás folytán, a népiskolák emelése ügyében, ! következő kebli intézkedés tétetett: minden őszön az isko- j lafelügyelö körlelkészek e gyűlésen választott körlelkész elnöklete alatt értekezletet tartsanak, melyben a lehető legcélszerűbb tanmód és tankönyvek megállíttatván , tanításbeli egység létesítessék, jövőben minden körlelkész a fölügyelete alatti tanítókat összebiva, az értekezleti megállapodást velők gyakorlati utasítás mellett közleni köteles. — Évenkénti tavaszi r. zsinat alkalmával pedig jövőben mindig általános iskolai értekezlet tartatik nt. esperes ur elnöklete alatt, minden lelkész és tanitó kötelezett jelenlétében ; itt az érintett iskolafélügyelők értekezletem jegyzőkönyvileg kimutatott megállapodás, s a téli iskolázás alatt nyert gyakorlati eredmény előterjesztetvén, ahozképest jövőre szükséges intézkedések tétetnek; — ugy szintén évről évre a tanitás valamely ágát érdeklő tárgy a tanítóknak kitüzetik, s az arra legjobb értekezést készítő, ha egyéb jutalmat nem lehetne eszközölni számára, jegyzőkönyvbe iktatandó közméltánylattal jutalmaztatik. — Kapcsolatban ezzel, az illető néptanítóknak gyakorlati utasítás általi folytonos képezése ezen évenkénti általános ér-Erdélyben a közzsinatot alkotják főt. superintendens ur elnöklete alatt a 15 egyházmegyékből az esperes és jegyző utasítás nélkül, — és a mélt. főconsistorium által kiküldött 12 világi képviselő. Közlök. tekezletnek fő-í'öteendöje leend, a tavaszi gyűlés első napja délutáni ideje kizárólag erre lévén szentelve. — Isten adja hogy legyen a korszerű határozat is egy homokszem — a •közértelmiség s vallásosan erkölcsös élet gyarapodására! Van egy, a jelenben még kisszerű egyházmegyei könyvtárunk; a mit az évenkénti részvény; a jelenleg Önkéntes : de jövőre, határozatilag kötelezett minden lelkész mint tagtárs által fizetendő és meleg részvét minden bizonynyal nagyra emelendnek. Egyik ülésünkön ily meleg részvét nyilvánult könyvtárunk irányában, midőn az egyházmegyei levéltár laistromozására, a munkálat bevégzésével meghatározandó illő dij mellett, kinevezett két ülnök lelkész ezen dijt könyvtárunk alapítására ajánlta fel, mit testvérségiink örömmel fogadva, azonnal meghatározta, hogy az említett munka dijjában előlegesen rögtön adássék ki az egyházmegye pénztárából könyvtárunk gyarapítására fordítandó 50 pfrint,— a pénztár állásához képest lehetőleg még 50 pfrint kölcsön cím alatt. Nt. esperes ur jelentést tesz arról, hogy egyik szeretve tisztelt egyházmegyei gondnokunk mltgos Lécfalvi Gyárfás Domokos ur, minthogy lakását körünktől távnl Sz. Kereszturra tette át, ennek utána ez okból ritkán veendhet részt tanácskozásunkban; tehát indítványozza, hogy a mélt. fő egyházi tanácshoz algondnokságra mltgs Wiski Ferenc ur gyülésileg ajánltassék fel: ezen mindnyájunk által tisztelt és kedves név említésére szűnni nem akaró éljenzésekben nyilvánult a közohajtás. — Az e tárgybani felterjesztés gyűlésünkről az illető helyre megtétetett. Az ezeken kivül tárgyalt kebli ügyek és válóperek a t. c. közönsegre nézve, mint kevésbé érdekesek , mellőztetnek. Ezek szerint tudósításunk végszavában magasztos belső örömmel mondhatjuk : Isten nem zavarta meg nyelvünket, a tanácskozásban egyetértő szeretet nyelvén megértettük egymást; — meg a kor intő szavát; nem önérdek — hanem a közjó iránti igaz buzgóság lelkesített mindnyájunkat tanácskozásunk folytán, és azt mélyen lelkünkbe zárva hoztuk el magunkkal. Áldás anyaszentegyházunkon!! M i n k. KÜLFÖLD. Részletes jelentés, a chmafejedelemségi magyar reformátusok ügyében. (Vége.) Esketés, keresztelés és temetés. - Nt. Síikéi előtt rendesen az oláh popák és kath. hitkövetek eskették és keresztelték a református gyermekeket. A temetést — nem levén eleinte még kath. hitkövet is annyi mint most, — ők magok végezték, mert az oláh popák, kiket nem ők kereszteltek, — mint nem keresztyéneket , — el nem temették. Hajmeresztő hallgatni a ploesti öregeket, midőn elbeszélik, hogy temették ők, Sükei előtt a B o 1 d e s k u trágyadombjába, s oda is csak lopva, a ref. és kath. hitbelieket. Most, hála Istennek! a városokban mindenütt van temetőjök a katbolikusoknak, lutberánoknak s reformátusoknak közösen, s a kath. hitkövetek el is temetik ma már, ha meghivatnak, minden szó nélkül a protestánsokat. Azt, hogy pl. Ploesten, mikor protestáns halottat temet, nem szokta felölteni szokott halotti diszöltönyét, én nem tartom oly igen lényeges dolognak. Temetéskor a reformátusok is gyertyákat gyújtanak s a halottat csak a papnak a halottasházhozi megérkezésekor teszik az udvar közepén a koporsóba, s négy égő gyertyát tűzvén a koporsóba, ugy viszik az utcákon, fedetlen, egészen a sírig, hol a gyertyákat kioltva, a templomnak ajándékozzák, a halott kötelékei pedig, egyről egyig feloldatván, a pap által beszenteltetik és ugy tétetik reá a 45. sz.