Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-13 / 45. szám

kély tekintélylyel, súlylyal kell bírnia . . . mellettetek, felettetek . . . midőn mindenki azt látja, hogy ti valóban botrányosan elhanyagoljátok egyházatok bel életét! ? Mit ér az, ha talán bőven adakoztok is az egyház szükségeire, a templomok építésére stb.!? Nem adom én a ti alázatos templombajárástokat a nyilvános büszke áldozattételekért! Ha templomba jártok, akkor ugy is tudjuk, hogy semmi templom rozzantságában sem láthatunk aggasztó körülményt, mert bizonyosan előbbutóbb díszesen fel fog az épülni; de ha csupán felépítitek a templomot, és nem jártok abba: aggodalom fog el, hogy váljon a legközelebbi alkalommal nem fog-e a templomtól, magatokkal együtt, adakozástok is elmaradni , s hogy váljon a nyilvános áldozattétel dicsősége, a jövő alkalommal is csiklandoztatni fogja-e még Ínyeiteket? Az egyház buzgó hívei bizonyosan járulni fognak, tehetségükhöz képest. az egyház szükségeinek fedezéséhez is; és ezen járulás tartóssága iránt biztosítékot is bírunk a buzgóságban. De ki csupán a szükségek fedezéséhez járulását tünteti fel az egyházban, arról nem tudjuk: meddig tart ezen készsége. Reszkessetek a felelősségért, kik a hitet érzitek kebletekben, de a világi rosz szokások járma alatt görnyedeztek! Ti meggyalázzátok az egyházat hanyagságtokkal ellenség és jó barát előtt. Siralomra inditó módon sárba tapodjátok, sőt egyenesen sírba is döntitek azt. Eláruljátok ezen titeket kebelén ápolt anyátokat, meggyilkoljátok, és pedig oldalvást, orgyilkos módjára, ugy szólván, hátulról való megtámadással gyilkoljátok meg anyátokat, az egyházat , melyre szájjal oly büszkék vagytok! Gondoljátok meg tehát ezen csekélységnek látszó dolgot komolyan, mert ez valóban nélkülözhetlen föltétel és felettébb komoly dolog, ha ugyan egyházatokat köz gyalázatnak nem akarjátok kitenni. Kezdjétek a dolgot annak legelején, és járjatok templomba. Ne hódoljatok azon esztelen elvnek, hogy a felvilágosodással nem fér össze a vallásosság, avagy legalább a szorgalmatos templombajárás. Mi az angol jellem, az angol nagyság legvalódibb jellemvonása, alapja ? Az, hogy oly nagy vallásosságot oly nagy felvilágosodás mellett, minővel azon faj bir, még sohasem látott a világ. Más népek, ha némi fokára jutottak el a felvilágosodásnak, azonnal hanyatlani kezdettek a vallásban, minek folytán aztán összetartó kötelékeik is megtágultak, erkölcsi erejök meggyöngült, és mind az egyéni jellem, mind a nemzeti élet sülyedésbe indult. Láthatjátok tehát, hogy azUr hajlékának elhanyagolása egyenesen jellemtelenségbe is vezet! Járjatok templomba, ám egyedül jó szokások fölvétele végett. A jó szokások még valódi elvek hiányában is érnek valamit, és gyakran ezekké is alakulnak át. Vegyetek fel annakokáért legalább jó szokásokat, hogy másokat ne botránkoztassatok, és hogy ekképen magatokat is előkészíthessétek a javulásra. Es ha talán a prédikátor, ki nektek adatott, nem oly kenetteljes is, mint a minő a ti bűnös lelketek épületességére kivánatos volna; avagy ha talán különben is némi okotok van ellene: ti mindazonáltal ne az embert bírálgatni menjetek az Isten házába az igehirdetőnek személyében. Es ha bár csupán konyörgésének és imádságának csak egy részét hallgattátok is a magába szállott lélek komoly elhatározottságával, már jó uton vagytok. Fejtsetek ki anliakokáért erős akaratot, és könyörögjetek, hogy hitetlen, üres, vagy legalább elhajlott lelketekbe égi malaszt térjen. Hogy elaljasodásnak indult lelketek folemelkedhessék és ünnepélyes érzésre gerjedhessen. Hogy legyetek akaraterőben edzett, apostoli buzgóságu, vértanúi lelkesedésit, valódi élő hittel biró tagjai, oszlopemberei az egyháznak. Imádkozzatok, hogy adassék meg nektek a szent lepek veletek leendő közöltetésének kegyelme, hogy lndjetek; mélyen és erősen hidjetek. Hogy az egyház, melyhez büszkék vagytok tartozni , melynek legfőbb gyámolai gyanánt szeretitek magatokat feltüntetni, ne legyen kénytelen tulajdonképen miattatok pirulni; és ne legyen a ti példáitok nyomán: utolsó a fold kerekségén a protestáns egyházak között buzgóságban és virágzásban. Mert ez nemcsak piritó szégyen az egyházra, hanem roppant nagy veszély is, és pedig nemcsak az egyházra, hanem a nemzetre nézve is, mivel ez az erőtlenség kútfeje. Mivel a hitnek, vallásosságnak lankadása: az akaraterőnek, buzgóságnak, lelkesedésnek, kitartásnak lankadása minden cselekvésünkben. „Nem erősül meg az ember az istentelenséggel." (Péld. 12, 2.) A hit reménység is. Es ha az emberekben erős hittel párosult reménység van, bár nem érnek is azonnal célt, folytonosan megmaradván erőshitü reményökben, végre csakugyan diadalmaskodnak. Oh népem, és nevezetesen te uri osztály, vedd eszedbe tehát magadat, mert bizony, bizony semmivé fog lenni mind egyházad, mind nemzeted, ha továbbá is henye, földhöz tapadt bölcseséged mellett maradsz, és nem tekintesz meszebbre és magasabbra. Bolond az, ki át nem látja, hogy az idő is bűzgóságra int. Avagy gondoljátok meg csak ama minden oldalú eredményt, ha hazánkban a protestantismust alvásából fölébreszteni sikerül! ? „És valamit kérendetek könyörgéstekben, ha hiendetek, elveszitek." (Máté 21, 22.) „Az időben felemelem a Dávid leesett sátorát, és megépítem annak repedezésit, és felemelem annak romlásit, és megépítem azt, mint volt a régi időkben." (Ámós 9, 11.) Dunatiszai. *