Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-13 / 45. szám

Világosodjatok fel tehát amaz igazi felvilágosodásra és bülcseségre. Mert: „Kicsoda az ti közületek, a ki akármely szorgalmatos gondolkodással megnevelhetné egy singgel nagyobbra az íj testének magasságát?" (Mát., 6>2

7

-) Salamon király példabeszédei szerint pedig: A bolcseségnek kezdete: az Urnák félelme. Csupán ez lehet erős és maradandó alapja mindennek, mert az Ur a kezdet és a végezet. A hitetlenségnek bölcsesége azonban: lidérc, mely posványba vezet. Nemde tehát a semmiségbe vesz el a hitetlenek utja! ? Es kik is vagytok ti legnagyobb részben, kik szemtelenül kérkedtek hitetlenségtekkel ? Felvilágosodottaknak tartjátok magatokat, de bölcsességeteknek arasznyi volta senki előtt sem titok. Es a világi eltévelyedett bölcseség leghirnevesebb hősei is, kik vérok élénkebb pezsgésének időszakában vakmerően szembeszállottak az Úrral, végre töredelmesen mind meghajtották előtte nyakukat, mert a lélek mélyében mindig van a hitnek némi gyökere, mely sohasem szárad ki teljesen. Mit akartok annak okáért ti, kik tnlajdonképen egyszerű tudatlanok vagytok, és csupán a felvilágosodás némi kül színét igyekeztek elsajátítani!? Szálljatok annálfogva magatokba, keressétek a valódi bölcseséget, térjetek meg, buzduljatok fel az Ur iránt! / > Ébredjetek, oh ébredjetek immár, mert valóban ideje van az ébredésnek! Álljatok az Ur engedelmességébe, és fohászkodjatok hozzá, liogy eddigi bolondságaitokat feledékenységbe vesse. Újítsátok meg vele atyáitok szövetségét; újuljatok meg lélek szerint, és öltözzétek fel amaz uj embert, ki teremtetett az igazságra. Es akkor az Ur is reátok fog tekinteni, és meghallgatja kiáltástokat, és • az ő kegyelmességének nagysága szerint, elváltoztatja az ő szándokát az időnek teljességében. „Most azért jobbítsátok meg a ti utaitokat és cselekedeteiteket; és fogadjátok az Urnák, a ti Istenieknek szavát, és az Ur elhagyja a nyomorúságot, melylyel fenyegetett titeket." (Jer. 26, 13.) Es tudjátok mi ennek utja, módja? Mi vezet a megtérésre, a buzgóság felgerjesztésére, a hit fölelevenítésére legegyszerűbben? Mi az első és közvetlen teendő és nélkülözhetlen föltétel, hogy a bel-missio gyakoroltathassák, hogy annak elfogadására képesekké lehessetek ? Nagyon csekélységnek látszó dolog, mert mint minden természetes és helyes megoldási mód: felettébb közei van; de ezen csekélységnek látszó domégis nélkiilözhetlen föltétel, mert elemi része a,z egésznek. És az ebből áll : Tartsátok meg az Ur Szombatát legalább templombajárással ! Járjatok a templomba szorgalmatosan. Vessétek ki kebletekből, legalább pár órára hetenkint a bálványokat, a felsőbb dolgokkali gondatlanság, vagy épen az egyenes elbizottság, anyagiság, mulatság, a határozatlan jellemű tunyaság és a rosz szokások iránti közönyös odaengedést. A templombajárás, a biblia magyarázatának hallgatása nélkül a bel-missio, melynek egyenes és közvetlen értelme és feladata egyszerűen abból áll, hogy magában az egyházban „belül" létező pogányok, bálványimádók, valamint a követelt felvilágosodottságukra igen gyakran büszke, de valósággal tudatlan hitetlenek téríttessenek meg, és általában a vallási buzgalom fokoztassék fel: semmire sem mehet. Kezdetben azonban talán ezen csekélység is nehéznek, alkalmatlannak fog tetszeni eddigi sülyedéstek, rosz szokásaitok folytán. Mivelhogy, — és ez a mi siralmunk, mert ez a mi gyöngeségünk, töredékenységünk, kongó ürességünk jele, -— oly időt éltünk meg, annyira siilyedtünk, hogy az egyháznak vajmi sok fia rendesen jelennemlétével szokott feltűnni az Ur hajlékában! Másutt a presbyterek legkitűnőbb tiszte abból áll, liogy a fegyelemnek szeretetteljes kezelésével, az egyházi élet élénkségét folyvást gerjesszék, és nevezetesen a híveket a templombajárásra serkentsék. Nálunk a népnek elöljárói: presbyterek. ülnökök, felügyelők, gondnokok, a látható egyház ügyeinek ékes szavú bajnokai, sot még tanárok, theol. intézeti tanárok is vannak, kik pedig legalább már csupán jó példaadásbeli kötelességöket is eszökbe tehetnék, kik magok volnának e részben az egyházi fegyelem legteljesebb szigora alá vonandók! Es nemde a nagyon rövid ész is átláthatja, liogy ; minő szilárdak lehetnek az oly egyház alapja és faj lai, melynek elöljárói ily semmittevéssel vétkeznek!? Vagyis átláthatja: liogy az ily elöljárók, az alap j és a falak szilárdságát rontják. Es hogy minő tekintélylyel, súlylyal birhat az i ily egyháznak, az ily ékes szavú elöljáróknak könyörgése, felszólalása, panaszkodása! ? Az Ur valóban nagyon megbüntetett titeket, mert vaksággal vert meg, hogy még ezt se lássátok! Nyilatkozzék meg annakokáért valahára a ti | szemetek, hogy lássatok! Hogy eszméljetek, mikép az elöljárói hivatal ilynemű viselése, annyi, mint az egyháznak : ellensége, megbuktatója, gyilkosa és nem kormánya lenni. Hiszen még van egy erős oldalatok, mely arra | mutat, hogy a jó alap nem hiányzik talán, hanem csak a világi rosz szokások tántoritottak meg titeket. Meg van ugyanis bennetek a protestantismus büszkesége. Bgyházias szellemetek ugyan felettébb ' elhalványult, de mégis büszkék vagytok arra, hogy i az egyházhoz tartoztok, melybe nem jártok. Fontoljátok meg azonban, hogyha ama világi rosz szokásokat, melyek titeket a buzgóság gyakorlásától elvonnak, le nem teszitek, azok elvégre ezen büszkeségieket is, mint a rozsda, megemésztik. Es nemde ezen büszkeségieknek is nagyon cse-