Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

a pap házában van nyolc év óta. A parochia a az azoni szalmás fedelű rozzant lak, mely meszet sohasem látott, a földes uré, ki jelenleg Adamaki Vazul, ostora és átka ezen szegény falunak. Megkértem egész tisztelettel, hogy a templom bekertelésére egynehány vesszőt adjon a kálvinistáknak; meg is igérte, de hogy meg nem adja, erre is megesküdtek a szegény jobbágyok. Visonta, itt régebben magyar ref. templom volt, mi elpusztulván, a szegény nép nem birta felépíteni. Az utolsó pap Beder Bénjámin volt, ki innen Szászkutra költözött, hívei pedig katholizáltak. Ma egyedül Nyitó János képviseli családjával a régi ref. egyházat. — Öt gazda Bogdánban sokáig ragaszkodott ref. hitéhez ; de később ezek is katholikusokká lettek. Megérdemelné a fáradságot, hogy a Rikánbelőli négy reform, tractus elnöke, t. Jancsó Áron utóda, utána nézzen jegyzökönyvében ezen egyház történelmének , mert lehetetlen, hogy erről ottan, valami pro mememoria fel ne légyen jegyezve. Prála, előbb Visonta, később Szászkut filiája volt, de most csak özvegy Héjasfalvi Ferencné családjával maradott meg Márk Mózes mellett. Aknán és Bakóban is szokott ezelőtt Márk Mózes megfordulni, leginkább a lutheránusoknál, most Frank ur, a jászvásári lutheránus pap látogatja évenként egyszer őket. Galac és Brailában Sükei után még református pap nem fordult meg. Most a galaci lelkészt t. Neimeistert, a bukurestinek testvérét kértem meg, hogy addig is, mig egy magyar református hitkövet jöhetne 01ábország7< ba, legyen szives pártfogása alá venni hitsorsosinkat. 0 örömmel megígérte kész szolgálatát, sőt iskolájába is felveszi a gyermekeket, kiket nejével együtt tanít. Az itteni magyar ref. lakosok életmódj a stb. —• Mint az említett helyekben, ugy azok környékein főleg nyárban szétszórva dolgozó magyar reformátusok, állandólag letelepedett és költözködő lakosok. Az állandólag letelepedettek nagy részint mesteremberek, u. m. kovács, timár, asztalos, csizmadia stb., orvos, gyógyszerész, kereskedő és építész csak egy kettő van mindenik városban. Szorgalmuk s takarékos életmódjuk által egynehányan már fekvő birtokot is vásároltak. Miért tagadnám el, hogy találtatnak helyen-helyen kicsapongó életűek is, kik a magyar névre szégyent és gyalázatot hoznak, mit én, leginkább lelkész nemlétének tulajdonítok. A költözködők nagyobb számmal kőmívesek, vándorlegények, mezei munkások és cselédek. A kőmívesek kora tavaszszal Erdélyből jőnek át és késő Őszszel ismét családostól visszamennek, igy a mezei munkások, fövény- és téjUahordók stb. A vándorlegények rendesen itt letelepednek, s a leányokban válogatni nem nagy módjuk lévén, a szolgáló leányokkal szoktak összeházasodni, ezeket is többre becsülvén a gazdasszonyságban, mint a pénzes, jószágos, de a gazdasszonysághoz semmit sem értő s csak pompázni szerető oláh leányokat. Az ily nők azonban, kevés szellemi képzettséggel birván, a vallás és nemzetiségnek igen gyönge védelmezői, sőt a korcs magyar nyelv, s a vallás iránti közöny, épen általuk liarapódzik el a családokban, hogyha a férjek ki nem nyitják szemeiket. Nem egyszer történik meg itt Bukurestben is, hogy a mit a férfiak, mint világot látott emberek, a nyelv és vallás védelmére áldoznak, a csekély képzettségű anyák által, házi békétlenség és viszálkodás anyagául szokott felhasználtatni. A költözködőkben, a téleni honn tartózkodás által, a vallás és nyelv iránti buzgalom élénkebben fentartatván, ha alkalmuk nyilik, itt ben és szivesen áldoznak. Igy pl. a mit kora tavasztól késő őszig gyűjtögetnének, a közbe- j eső ünnepek miatt uti költségre áldozzák fel, csakhogy övéikkel itt Bukurestben vagy pedig Erdélyben ünnepelhessék a húsvéti és pünkösti szent napokat; midőn az állandólag letelepültek között nem egy van olyan, ki 10—12 év alatt se megy templomba, és nem él úrvacsorájával. — A szászkutiak földhöz ragadt nyomorú jobbágyok, valóságos rabjai földes uroknak, kiknek nyomorgattatását fájó szívvel hallgattam, főleg azért, mert tudom, hogy rajtok nem segíthetek. (Vége következik.) Révész Imre. Oroszországban a cár kegyessége által az oroszhoni evangy. egyháznak megengedtetett, hogy önkéntes gyűjtések által oly gyámoldai pénztárt alapíthasson, mely által a templomok, iskolák, paplakok építése könnyíttessék, a lelkészek és tanítók gyámolítása, ha ezek hivatalra képtelenekké lennének, vagy nyugdíjaztatnának, eszközöltessék. Stuttgart. A külföldi lapokban nagy zajt ütött és kivált Wurtembergben nagy mozgalmat okozott, azon badar, de mégis nagyon elterjedt hir, mintha a wíirtembergi — a pápával concordáló-király a r. kath. hitre kivánna áttérni. A király jónak látta ez irányban nemcsak a kamrák előtt cáfoló nyilatkozatot tétetni, hanem más lépéseket is tenni, melyek legjobban megitélhetők az itt közlendő levélből. A superintendensek egyenként a következő körlevelet bocsátották közre: „Ma délelőtt 10 órakor 0 Felsége a király a hat general-superintendenst és az udvari főpapot (Kapff praelatust) maga elébe hivatá, s megindult kedélylyel és nagy nehezteléssel nyilatkozott az ujabb időben az országban elterjedt azon hazug hír felett, mintha 0 Felsége a r. katholikus hitre tért volna át. Egyszersmind 0 Felsége felhatalmazott és megbízott bennünket egyházkerületeink espereseinek és általok az összes evangy. lelkészeknek és gyülekezeteknek, hogy 0 Felsége aggott korában s 42 évi uralkodása után ma is mint mindig, ugyanazon elhatározottsággal vallja az evangyéliomi hitet és vallandja azt egész élete végéig. Minél fogva felkérem az esperesi hivatalt, hogy ezt a lelkészekkel haladék nélkül közölje s őket bizza meg, hogy az imént érintett hirt teljes biztossággal cáfolja meg." — GT JRt « A t a b i ev. lelkészi hivataltól. Legykegyelmesebben uralkodó császárunk , királyunk atyáskodó szeretettel öleli keblére édes hazánkban minden hitvallású alattvalóit, s különbség és részrehajlás nélkül terjeszti ki evangyélmi szegény egyházaink felsegélésére és boldogítására a kegyelet adományát; a mint ezen páratlan kegyességének tettleges jeleit tanúsítják s hangosan hirdetik igénytelen soraim, melyeket lelki örömmel és hálával a t. szerkesztőséggel közleni szerencsém van. A cs. kir. vallás- és közoktatásügyi magas ministerium határtalan kegyességéből a torvaji ág. evang. 160 szegény lélekből álló fiók-egyházam újonnan épülő templomának felsegélésére, négy rendbeli tiltott fokozatú házassági dijakat 50—50 —- s így összesen 200 pfrtokban kegyelmesen adományozni kegyeskedett. Ezen összegek a dunántúli ág. vallású főt. superintendensi administratori hivatal utján, nt. B o r b é 1 y József esp. úrhoz utasíttatva , már hozzám megküldetvén, a kisded torvaji egyház híveinek kézbesíttettek. Kötelességemnek ismerem magam s ezen kisded fiók egyházam nevében e magas kormányi pártfogást s kegyeletet tanúsító könyöradományért legalázatosabb hálámat ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatni. Egyszersmind van szerencsém a tisztelt szerkesztőség előtt örömmel nyilatkoztatni, miszerint igénytelen folyamodványom következtében a magas cs. k. vallási és közoktatási ministerium, a torvaji leány-gyülekezetnek temploma fölépítésére , a könyöradomány gyűjtését Magyarország, Vojvodina és Temesi Bánát, mind a két felekezetű prot. gyülekezetekben kegyelmesen megengedni méltóztatott,— mely magas kibocsátványt, torvaji ev. fiókegyházam részéröli kérelemmel együtt bátor leendek a t c. szerkesztőséggel közleni.