Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

a pap házában van nyolc év óta. A parochia a az azoni szalmás fedelű rozzant lak, mely meszet sohasem látott, a földes uré, ki jelenleg Adamaki Vazul, ostora és átka ezen szegény falunak. Megkértem egész tisztelettel, hogy a tem­plom bekertelésére egynehány vesszőt adjon a kálvi­nistáknak; meg is igérte, de hogy meg nem adja, erre is megesküdtek a szegény jobbágyok. Visonta, itt régebben magyar ref. templom volt, mi elpusztulván, a szegény nép nem birta felépíteni. Az utolsó pap Beder Bénjámin volt, ki innen Szászkutra köl­tözött, hívei pedig katholizáltak. Ma egyedül Nyitó János képviseli családjával a régi ref. egyházat. — Öt gazda Bog­dánban sokáig ragaszkodott ref. hitéhez ; de később ezek is katholikusokká lettek. Megérdemelné a fáradságot, hogy a Rikánbelőli négy reform, tractus elnöke, t. Jancsó Áron utóda, utána nézzen jegyzökönyvében ezen egyház törté­nelmének , mert lehetetlen, hogy erről ottan, valami pro mememoria fel ne légyen jegyezve. Prála, előbb Visonta, később Szászkut filiája volt, de most csak özvegy Héjasfalvi Ferencné családjával ma­radott meg Márk Mózes mellett. Aknán és Bakóban is szokott ezelőtt Márk Mózes megfordulni, leginkább a lutheránusoknál, most Frank ur, a jászvásári lutheránus pap látogatja évenként egyszer őket. Galac és Brailában Sükei után még reformá­tus pap nem fordult meg. Most a galaci lelkészt t. Neimeis­tert, a bukurestinek testvérét kértem meg, hogy addig is, mig egy magyar református hitkövet jöhetne 01ábország7< ba, legyen szives pártfogása alá venni hitsorsosinkat. 0 örömmel megígérte kész szolgálatát, sőt iskolájába is fel­veszi a gyermekeket, kiket nejével együtt tanít. Az itteni magyar ref. lakosok életmód­j a stb. —• Mint az említett helyekben, ugy azok környé­kein főleg nyárban szétszórva dolgozó magyar reformátu­sok, állandólag letelepedett és költözködő lakosok. Az állandólag letelepedettek nagy részint mesterem­berek, u. m. kovács, timár, asztalos, csizmadia stb., orvos, gyógyszerész, kereskedő és építész csak egy kettő van mindenik városban. Szorgalmuk s takarékos életmódjuk által egynehányan már fekvő birtokot is vásároltak. Miért tagadnám el, hogy találtatnak helyen-helyen kicsapongó életűek is, kik a magyar névre szégyent és gyalázatot hoz­nak, mit én, leginkább lelkész nemlétének tulajdonítok. A költözködők nagyobb számmal kőmívesek, vándor­legények, mezei munkások és cselédek. A kőmívesek ko­ra tavaszszal Erdélyből jőnek át és késő Őszszel ismét csa­ládostól visszamennek, igy a mezei munkások, fövény- és téjUahordók stb. A vándorlegények rendesen itt leteleped­nek, s a leányokban válogatni nem nagy módjuk lévén, a szolgáló leányokkal szoktak összeházasodni, ezeket is többre becsülvén a gazdasszonyságban, mint a pénzes, jó­szágos, de a gazdasszonysághoz semmit sem értő s csak pompázni szerető oláh leányokat. Az ily nők azonban, ke­vés szellemi képzettséggel birván, a vallás és nemzetiség­nek igen gyönge védelmezői, sőt a korcs magyar nyelv, s a vallás iránti közöny, épen általuk liarapódzik el a csa­ládokban, hogyha a férjek ki nem nyitják szemeiket. Nem egyszer történik meg itt Bukurestben is, hogy a mit a fér­fiak, mint világot látott emberek, a nyelv és vallás védel­mére áldoznak, a csekély képzettségű anyák által, házi békétlenség és viszálkodás anyagául szokott felhasznál­tatni. A költözködőkben, a téleni honn tartózkodás által, a vallás és nyelv iránti buzgalom élénkebben fentartatván, ha alkalmuk nyilik, itt ben és szivesen áldoznak. Igy pl. a mit kora tavasztól késő őszig gyűjtögetnének, a közbe- j eső ünnepek miatt uti költségre áldozzák fel, csakhogy övéikkel itt Bukurestben vagy pedig Erdélyben ünnepel­hessék a húsvéti és pünkösti szent napokat; midőn az ál­landólag letelepültek között nem egy van olyan, ki 10—12 év alatt se megy templomba, és nem él úrvacsorájával. — A szászkutiak földhöz ragadt nyomorú jobbágyok, valósá­gos rabjai földes uroknak, kiknek nyomorgattatását fájó szívvel hallgattam, főleg azért, mert tudom, hogy rajtok nem segíthetek. (Vége következik.) Révész Imre. Oroszországban a cár kegyessége által az orosz­honi evangy. egyháznak megengedtetett, hogy önkéntes gyűjtések által oly gyámoldai pénztárt alapíthasson, mely által a templomok, iskolák, paplakok építése könnyíttes­sék, a lelkészek és tanítók gyámolítása, ha ezek hivatal­ra képtelenekké lennének, vagy nyugdíjaztatnának, eszkö­zöltessék. Stuttgart. A külföldi lapokban nagy zajt ütött és kivált Wurtembergben nagy mozgalmat okozott, azon ba­dar, de mégis nagyon elterjedt hir, mintha a wíirtembergi — a pápával concordáló-király a r. kath. hitre kivánna át­térni. A király jónak látta ez irányban nemcsak a kamrák előtt cáfoló nyilatkozatot tétetni, hanem más lépéseket is tenni, melyek legjobban megitélhetők az itt közlendő le­vélből. A superintendensek egyenként a következő körle­velet bocsátották közre: „Ma délelőtt 10 órakor 0 Felsége a király a hat gene­ral-superintendenst és az udvari főpapot (Kapff praelatust) maga elébe hivatá, s megindult kedélylyel és nagy nehez­teléssel nyilatkozott az ujabb időben az országban elterjedt azon hazug hír felett, mintha 0 Felsége a r. katholikus hitre tért volna át. Egyszersmind 0 Felsége felhatalmazott és megbízott bennünket egyházkerületeink espereseinek és általok az összes evangy. lelkészeknek és gyülekeze­teknek, hogy 0 Felsége aggott korában s 42 évi uralkodá­sa után ma is mint mindig, ugyanazon elhatározottsággal vallja az evangyéliomi hitet és vallandja azt egész élete végéig. Minél fogva felkérem az esperesi hivatalt, hogy ezt a lelkészekkel haladék nélkül közölje s őket bizza meg, hogy az imént érintett hirt teljes biztossággal cáfolja meg." — GT JRt « A t a b i ev. lelkészi hivataltól. Legykegyelmeseb­ben uralkodó császárunk , királyunk atyáskodó szeretettel öleli keblére édes hazánkban minden hitvallású alattvalóit, s különb­ség és részrehajlás nélkül terjeszti ki evangyélmi szegény egy­házaink felsegélésére és boldogítására a kegyelet adományát; a mint ezen páratlan kegyességének tettleges jeleit tanúsítják s hangosan hirdetik igénytelen soraim, melyeket lelki örömmel és hálával a t. szerkesztőséggel közleni szerencsém van. A cs. kir. vallás- és közoktatásügyi magas ministerium ha­tártalan kegyességéből a torvaji ág. evang. 160 szegény lélekből álló fiók-egyházam újonnan épülő templomának felsegélésére, négy rendbeli tiltott fokozatú házassági dijakat 50—50 —- s így összesen 200 pfrtokban kegyelmesen adományozni kegyeskedett. Ezen összegek a dunántúli ág. vallású főt. superintendensi administratori hivatal utján, nt. B o r b é 1 y József esp. úrhoz uta­síttatva , már hozzám megküldetvén, a kisded torvaji egyház hí­veinek kézbesíttettek. Kötelességemnek ismerem magam s ezen kisded fiók egyházam nevében e magas kormányi pártfogást s kegyeletet tanúsító könyöradományért legalázatosabb hálámat ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatni. Egyszersmind van szerencsém a tisztelt szerkesztőség előtt örömmel nyilatkoztatni, miszerint igénytelen folyamodványom következtében a magas cs. k. vallási és közoktatási ministerium, a torvaji leány-gyülekezetnek temploma fölépítésére , a könyör­adomány gyűjtését Magyarország, Vojvodina és Temesi Bánát, mind a két felekezetű prot. gyülekezetekben kegyelmesen meg­engedni méltóztatott,— mely magas kibocsátványt, torvaji ev. fiók­egyházam részéröli kérelemmel együtt bátor leendek a t c. szer­kesztőséggel közleni.

Next

/
Thumbnails
Contents