Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-11-06 / 44. szám

Végre a többi hirlapok t. c. szerkesztői tisztelettel kéretnek e közleményt lapjaikba átvenni. — Tab, okt. 27. 1858. K r i z s á n József, tabi ev. lelkész. Meglepő öröm Farmosról. Folyó évi oktob. 23-án Ivánka Imre földbirtokos urnái, több különböző vallású uri vendég, nyulvadászat kedvéért gyűlt egybe. A jelenlévők az alolirt által, a farmosi prot. iskola ügyében felszóllíttatva: ennek költségei fedezésére azonnal 79 ezüst forintot irtak alá. S midőn ezen alkalommal az is hozatott szóba, hogy a nyomorult sorsú moldvai magyarokról is kellene megemlékezni: ugyanazon lelkes urak, ezek részére is 24 ezüst forintot adtak össze. Ily öröm eszközlésével kell és lehet is bármikor fűszerezni a mulatságokat. A nemes keblű férfiak azon boldogító öntudattal oszlottak szét, miszerint jól cselekedvén, tettüket Isten és emberek áldása fogja kisérni. Mocskonyi József, t.- szelei pr. lelkész. Budán folyó évi oktob. 19-kén, 32,311. sz. alatt, a superintendens urakhoz következő leirat érkezett: „Főtiszt, ur! Több ízben adódott elő azon eset, hogy a helytartósági osztályok a felett, váljon evangyéliomi lelkész, vagy tanító-lelkészi, vagy tanítói állomásba való bevezetésének nem áll-e útjában politikai kifogás (Bedenken), az 1854. julius 3-kán, 10,106. szám alatt, (lásd az 1854-ki kormánylap II. része 14-dik darabját,) kelt ideiglenes rendelet 10. §-ban meghatározott hatheti idő alatt azon okból nem nyilatkozhattak, mivel a megkívántató adatgyűjtés gyakran jóval hosszabb időt vett igénybe. — Hogy jövendőre az egyház és iskola érdekében az ilyetén késedelmezéseknek lehetőleg eleje vétessék, a magas cs. k. vallás és közoktatási ministerium f. évi oktober 7-kén, 8781. sz. a. azt rendelte, hogy ezentúl az illető superintendens , vagy helyettese , midőn valamely lelkész, vagy tanitó meghívásánál jelentést terjeszt fel, mindannyiszor az illető hatóságnak a netalán szükségelt adatszerzés könnyítése és siettetése tekintetéből, a bevezetendő által készítendő curriculum vitaet is terjeszszen fel. — A lelkészi hivatalra vagy a tanítói szolgálatra meghívottnak ily vitae curriculuma kell, hogy pontossággal eláradjon a felett: mit és bol tanult az illető , s aztán tanulmányainak befejezése óta mi módon foglalkozott, illetőleg pedig mely gyülekezetnél tett lelkészi, vagy tanítói szolgálatokat. Minden adatok, a mennyire csak lehet, bizonyítványokkal ellátandók és az illető superintendens vagy helyettese által igazolandók. — Miről is főtisztelendőséged ehez alkalmazkodás végett értesíttetik. Kelt mint fönebb az alelnök ur távollétében cs. kir. udvari tanácsos Kriegs au." Pesten mind a két prot. egyház templomai, akusticai tekintetben meglehetősen hiányosan vannak építve. Az evangyéliomiak e napokban tesznek kísérleteket, hogyan lehetne segíteni e hiányon. Az eredmény mégTúzonytalan. De örvendetesek ezen kísérletek, mert arra mutatnak, hogy a hívek az igét hallani akarják. Bárcsak egyúttal arra is kiterjesztenék figyelmöket, hogyan lehetne ezen és hasonló templomokat télen fűteni, s az angolok dicséretes szokása szerint, az isteni tiszteletre szánt termeket kényelmesekké és ezáltal is ajánlatosokká tenni. Az ember ember marad s nem árt, ha elvágjuk előtte az utat, hogy a templom hidegségével és az innen származó elhüléssel legyezgesse a templomtóli vonakodását. Somorjáról Írják, hogy Bauhofer István ur, a pesti theologiai intézetnek dicséretesen működött tanára a napokban érkezett meg ide, mint e gyülekezetnek újonnan elválasztott lelkésze. Adja Isten , hogy jeles atyját megközelíthesse ezen uj pályáján, méltó fia a legméltóbb apának. Igénytelen válasz Hoznék János igénytelen véleményére, a hitetlenség miatti feljajdulás ára. (Vége.) r ... Átmegyek a másik tárgyra, a hitetlenség vád miatti feljajdulásra. Különös előttem , hogy oly nyilatkozat által, melyben fiatal lelkésztársaim általában voltak Homola tetteinek kivetésére felhíva s melyben a hitetlenség vádja általában, a gömöri esperesség említése nélkül, volt kimondva, hogy igy a ki bűnös, tegye szivére kezét, a ki pedig nem, jó lelkiismerettel tegye félre, esperésségünknek különösen fiatal lelkészei érzik — idősbekről nincs tudomásom — sértve magukat. — Kölönös, hogy Hoznék barátommal együtt, mint ez a Wochenblattnak irt válaszából látható, több esperességi lelkész urak azon véleményt ápolják s ezt igyekeznek egymás közt terjeszteni és rám tukmálni kivált olyanoknál, kik a prot. egyházi lapot nem olvassák — s ezt igen sokan teszik — mintha én a beí-missiotól áthatott s hitteljes lelkésznek azt tartanám , ki egyedül anyagi jólétét emeli egyházának. Ezt többen vallák be előttem azon elismeréssel, hogy cikkemet nem olvasák , épen azért csudálkozom, hogy Hoznék ezeknek élire állhat, csudálkozom, hogy erkölcsi testületünk minden tagjait fedhetlennek nem nyilváníthatván, mégis a bűnt simogatva , a nyilvánosság előtt emel szót ellenem. E térre terelvén a dolgot, ő viszont ne csodálkozzék, ha nyilvános téren és nyilt sisakkal válaszolok. Mindeneknek előtte kötelességemnek ismerem ünnepélyesen kinyilatkoztatni azt, hogy én Homola példájában egyedül és kizárólag az egyház anyagi jóléte emeléséhez kívántam , a módok előszámolása által szolgáltatni néhány homokszemet, hogy nekem sérteni, akár idősb, akár fiatal lelkésztársaimat szándékomban nem volt, de igenis célom volt az, hogy a hitetlenség felemlítése által, az e bűnben lézengöket, kik egyházunk és lelkészi testületünk tekintélyét aláássák, jobb útra térítsem. Tudok példákat — s bár ne tudnék — közel és távolban, tudok az evang. és reform, lelkészek körében olyakat, melyek az Isten országát alapjában rendítik meg, s mégis saját gyalázatunkra s az egyház romlására türetnek, simogattatnak, sőt szépíttetnek is, s ennek dacára mit követelünk ? Azt, hogy mindenki tiszteljen bennünket! Ne induljon-e fel az ember lelke, ha oly állapotba jut, hogy a sz. Írásnak isteni eredete és üdvözítő volta mellett harcolván, azzal veretünk vissza: „hiszen ez meg ez lelkésztáisad ellenkezően nyilatkozott s gúnyt űzött Krisztus isteniségéből", ne szomorodjék-e el az ember lelke, midőn az egy vagy más bűnben lézengőt útba igazítván, azt nyeri válaszul: „Mint az élet tanúsítja , ti papok sem vagytok jobbak?" Ne terjedjen-e vallásos közönyösség egyházainkban, midőn „a szentet, mi lelkészek sem tartjuk szentnek ?u

Tisztelet a tiszteletreméltóknak , de bizony nem tagadhatjuk, hogy ilyenek a gömöri ev. esperesség körében is léteznek. Azt mondja ugyan erre Hoznék, hogy az egyházi törvény, hivatalnokai fölött éber figyelemmel és szigorral örkö dik. Vajha ugy volna, de én sem az elsőt, sem a másikat nem látom. Nem ellenkezőt tanúsít-e Kún-Tapolca, hol a rosz életű lelkész, ki az egyházat siralmas állapotra juttatta, 15 évig türetett s bár hajmeresztő tettek szólnak ellene, még most is helyén van ? Nem ellenkezőt tanusít-e egy másik eset, mely köztudomású s melynek bár szenynyes , legfelebb az lesz következménye, hogy az illető in praesentía fratrum meg fog intetni ? Nem ellenkezőt tanusít-e az ispánmezei tanító ügye, ki korhely élete következtében, az esperességéböl egyszer végkép kitiltatván, újra befogadtatott s most másodszor az esperességi küldöttek által ugy intéztetett el dolga, hogy bár kicsapásra méltó, a szegény egyház, rendes fizetésén felül, — ha jól emlékezem, — 200 vfttal jutalmazza meg ? Hozzak-e még fel többet ? Ha Hoznék barátom vagy más kivánni fogja, szívesen szolgálok többel is, kijelentvén, hogy ezen eseteknek nem jelen egyházi elöljáróink okai. — Felhozatik H. által a papok hitetlensége ellen azon vádok is , hogy „üdvözítőnk sem tudta megőrizni kis körét a hitetlen Judástól." Igen, csakhogy a kettő közt az a különbség, hogy azon Júdás lelkiismerettől gyötörtetve, elment és a fára felakasztá magát, a mi cégéres bűnökben lézengő Judásaink pedig az egyház nyakára akasztják magukat és nem magukat, hanem az egyházat ölik meg. Azt is felemlíti a bűn simítására: „homo sumJ

stb. s ezt hozák fel más társai is. Igenis , homines sumus, tévedhetünk szóban, véleményben , illedelemben s tán olykor a harag, vigyázatlanság , hanyagság csekély botlásai is megeshetnek rajtunk , de ha papokká, lelkészekké, Isten országának sáfáraivá avattattuk fel magunkat, ha Krisztusnak esküdtünk hűséget, cégéres bűnökben, különösen a hitetlenség és vallásos közönyösség bűnében sinlödni, soha semmi szín alatt nem szabad. Mi nem azi 44. sz.