Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-30 / 43. szám

valamint hogy annak törvényhozása is, kivált oly prakticus kérdésekben, melyek közterheltetéssel járnak, csak akkor fog sikerrel intézkedhetni, ha elébb az élet határozott s a nyilatkozó közakarat intézkedése motívumait döntö erejüekké tette. Általában nem törvényes formák azok , melyektől az egyházi élet sikeres fejlését várhatni, s épen azért lehetetlen nekem a köztünk legújabban keletkezett üdvös egyházi mozgalmakat egészen más világításban nem láttatnom, mint a melybe a tisztelt értekező által helyeztettek. Mindég szerencsének tartom, ha valamely társadalom az ő tagjai közremuukálására nézve a sibolethet megtalálta s nem cselekszünk ildomosán, ha azt csekélybe vesszük, vagy annak értéket leszállítván, a hevületet lelohasztani akarjuk. Ha azért a domestica egyéb nem volna is, mint oly társadalmi siboleth, akkor sem kellene zavarni az üdvös fejlődésnek indult lelkesedést, azonban az — a mint láttuk — több mint jelszó s rendeltetése nem csekélyebb, mint hogy az egyház legégetőbb szükségein segítsen. Most, midőn a vallásosságnak egy-egy élénkebb fellobbanását tapasztaljuk s az ősi áldozatkészségnek egy egy szebb tüneménye jelenkezik : nem kell-e sietnünk felhasználni az üdvös hangulatot, hogy a mit eddig elmulasztottunk, most jóvá tegyük. No feledjük soha, hogy itt oly ügyek forognak kérdésben, melyek lelkünk üdvével legszorosb kapcsolatban állnak, melyeket épen azért hatalmunkban nem álló viszonyoktól függőkké tennünk nem szabad. Ha a szegényebb községek anyagi segély hiánya miatt az egyház elengedhetlen kötelességeit kellön nem teljesíthetik, szabad-e késedclmeznünk azoknak segedelmezésében? Vagy, ha a protestáns főiskola szüksége elismert dolog, szabad-e a már fen álló alkatrész elhanyagolásával az egész létesülhetését kétessé tenni ? Oly időpontban, mikor az egyházalkotmány megingattatásamiatta közfigyelem kivülre irányzódván, az olcsó szónoklatok patriotismusától méltán tartani lehet, szabad-e oly iránynak ellene szegülnünk, mely tettben nyilvánulni akarván, a tömegek vélekedésének oly szellemet és erőt adni készül, mely az egyház fenállásának egyedüli biztosítéka? Ha a megindult adakozás segítségével egyelőre csak csekélyei lendítünk is a közügyön ; de miután való igazság az, hogy exempla trahunt, ki tudja, hol talál bejárást a felébredt buzgóság, s meddig terjed annak hatása? Abban áll épen az életbölcseség, hogy a kedvező mo mentumot megragadván, a mit célosnak megismertünk, azt életbeléptetni törekszünk. Ha ezt egyházi ügyeinkben is követjük, akkor merem állítani, hogy az ohajtott siker el nem fog maradni, s akkor lesz a zsinatnak mit rendezni, lesz mit szentesítve megerősíteni. Ellenben ha örökké csak a zsinatra utalunk, aligha ugy nem járunk, mint Horatius parasztja, ki napestig lestc a viz lefolyását, de az csak folyton folyt in omne volubilis aevum. Azért én részemről, habár a zsinattartás engedélye megadásában legfelséges » Urunk atyai kegyessége kétkedni nem enged, mégis a magyar protestantismus jövője felett teljes nyugodt csak akkor leszek, ha annak minden rétegeiben a legélénkebb közrészvétet, a hitbuzgóságot nemcsak fölébredve, hanem tettleges hatásával az egyház javát ápolni és erősbíteni is látom. Mert nem a zsinat fog az egyháznak Bzellemet kölcsönözni, hanem megfordítva az egyházban élő szellem fogja a zsinatot lelkesíteni. Nem is azt várjuk a leendő zsinattól, hogy az egyházat tabula rasa-nak tekintvén, mindent újból alkosson, hanem hogy a mit az élet jót és maradandóságra méltót kifejtett, azt rendezze, szentesítse. Azért is legyen jelszava minden buzgó protestáns embernek most inkább mint valaha : működjünk mig nappal van stb. B. M. Tisztelendő Szarka József urnák , a mármaros-szigeti reformált egyház rendes lelkipásztorának tisztelettel. Becses felhívását az egyházi domestica támogatása ügyében kedvesen , s az ügy szentségétől meghatva , érzékenyen fogadtam, s egyszersmind tisztelendő urnák ebbeli lelkes buzgóságát, szép törekvését nem méltányolhatom eléggé, mintha én is az egyh. domesticá hoz éltem fogytaiglan évenként 5, azaz : ö t p forint kegyes adománynyal járulok; azonban kívánságom és akaratom az, hogy ezen 5 pfrtnyi összegecske addig, míg az egyházi domestica tökéletesen rendezve leszen, folyjon a Pesten már megalakulásban lévő prot. theol. intézet pénztárába, mely intézet sorsa, jövője voltakép szivemen fekszik, s vajha a z a kegyeletes áldozattételek folytán mihamarább egy derék magyar prot. egyetemmé nőné ki magát! — Az évenkénti befizetést november l-jén teszem , kezdem azt most már e folyó évi november első napjától, és a már maros szigeti ref. rendes lelkipásztor kezei közé adom át, hogy az , óhajtásom értelmében , a pesti ref. lelkész urnák kézbesítse vagy kézbesíttesse. Ki egyébiránt stb. maradok Mármaros-Rozálián , okt. 12-kén 1858 , a tisztelendő urnák alázatos szolgája s szerető híve Takács B é n j á m i n, akna sugatagkerül. jegyző , rozál. lakos. Ezen szószerint híín másolt levélre, — melynek eredetije nálam letétül maradt — annyit jegyzek meg , hogy inkább szerettem volna ha nem hozzám , de egyenesen a pesti ref. egyház érdemes lelkészéhez intéztetik, s a kegyes alapítványi összeg esperesi uton jut el hozzá. Azonban így is kedves előttem az igen tisztelt férfiú , Takács Béniá'r.in megemlékezése és buzgósága, s mint a prot. egyház és tanintézet egyik pártfogójának szíves köszönetet mondok nyilvánosan is. Szarka József, ref. lelkész. Nagytisztelet ii szerkesztő ur! En , — minthogy nem vagyok arra teremtve, hogy nagy tömeg előtt vezérszerepet vigyek , — soha nem affectáltam bármiben is elsőséget; de csakugyan hátulsó se szerettem maradni soha, semmi jó és hasznos dologban: azért is, — minekutána már több lelkésztársaim felajánlották magukat arra , hogy az egyházi domesticához évenkénti segé.lylyel járulnak, —- ezennel én is, — nem akarván hátul maradni a jóban , — kötelezem magamat az egyházi domesticához való járulásra, azon adókulcs szerint, melyet a közelebbi 41. sz. a. Prot. lapban, az általam igen tisztelt Ragályi Károly ur javaslatba hozott, s mely előttem leghelybenbagyhatóbbnak látszik. Azon kulcs szerinti adózást tehát én megkétszerezve : minden adóforintom után , a jövő 1859-dik évtől kezdve, évenként,— mig Isten életemnek kedvez, — fogok fizetni két krajcárt , és azt nt. Török Pál barátom kezébe szolgáltatom, oly kikötéssel, hogy az, — mig netalán a zsinat ezen pénzek felöl másképen intézkednék, — fordíttassák a pesti theol. seminarium évenkénti szükségeinek pótlására. Ha pedig netalán valaki megütköznék abban, hogy én, kecskeméti esperes létemre, csekély adományommal a pesti iskola szükségeihez járulok , kijelentem , hogy a kecskeméti iskolára 1852 óta, minden évben egy pforintot szoktam adni, azon mennyiség pótlására , melynek fizetésére egyházam magát kötelezte, és ezt ennekutána is teljesítendein. Még egyet: minekutána az isteni kegyelem barátom tiramék fáradozásaikat annyira megáldotta , hogy már negyedéves theologusaik is vannak , kik , —• sőt gondolom a harmadévesek is, — a predikácioirásban már gyakoroltatnak : ezennel felkérem önt, hogy tűzzön ki ezeknek egy karácsoni textust, — jó lenne tán 1. Tim. IH. 16-nak első része; vagy Luk. II. 10, — s a kinek ezen vagy bármely más tárgyról készítendő karácsoni prédikációja legjobbnak találtatik: annak számára én 12 , azaz : tizenkét pforintot ajánlok. ítélő birákul nt. barátom uramon kivül bátor vagyok felkérni nt. Török Pál és Székács József urakat, reménylve, hogy ők, — mint a kik csaknem a semmiből hozták