Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-30 / 43. szám

létre a pesti iskolát, s annak virágzása bizonyosan szivükön fekszik , — nem fogják sajnálni ezen fáradságot. A legjobbnak találtatandó munkát jó lenne talán a vidéki lelkészekkel is megismertetni, az által, hogy az ünnepekre kimenendö legátusok mindnyájan azt tanulnák be. Sz. Márton Káta, okt. 24. 1858. Miskolcy István. A tiszántúli egyházkerületben fölállítandó pénztár alapjának növelésére, melyből a szegényebb egyházak lelkészeit és tanítóit , ugy az Özvegy pap- és tanítónőket óhajtanám dijaztatni, jövő uj évben beregi e. m. pénztárnok ur kezeihez lefizetendek 50 ezüst forintot, — oly kikötéssel, hogyha ezen pénztár valami ok miatt egy év alatt föl nem álland , ajánlatom a beregi gyámintézeti pénztáré legyen. L. Lónya, okt, 17. 1858. E c s e d i Károly, lelkész. Tisztelt szerkesztő ur! Meg lévén a felöl győződve, hogy az „Egyházi domesticára" több lelkes hitfeleink által megkezdett önkéntes adózás minden igaz magyar protestánsnak szent kötelessége, mi is csekély tehetségünkhöz képest kötelezzük magunkat tiz éveken át következőleg adózni e szent célra, u. rn. Zelovics Gábor, egyházgondnok . 2 pfrt. — kr. Zsigmond László, kádár . . . 1 „ — „ Ternyik Lajos, lakatos . . . . 1 „ — „ Toronyai Sándor, asztalos . . . — „ öO „ Major István, kézmunkás . . . — „ 12 „ Mely összeget jelenleg tisztelt uraságodnak , jövőre pedig évenként az egyházvizsgáló esperes urnák kezéhez fogjuk lefizetni , azon óhajtásunkkal, hogy míg a felől felsöbbleg máskint rendelkezve leend, a pesti prot. theol. intézet javára fordíttassék. Tisztelettel vagyunk Sz.-Endrén, okt. 25. 1858. A sz.- endrei ref. egyh. nevezett tagjai. 20,000 nek kellene fizetni 2 frtot, mi tesz 40,000 frtot 60,000-nek 100,000-nek 200,000-nek 1 % xu 60,000 50,000 50,000 Tisztelt szerkesztő ur! Bár igaz, hogy szép az a kényelmes élet s tele erszénynyeli rendelkezhetés, de nézetem szerint magasztosabb és férfiasabb a sorssal küzdeni, — lám nekünk protestánsoknak ezen üdvből legtöbb jutott, mivel nemcsak családi tűzhelyünkről, hanem egyházaink és iskoláink szükségeiről is gondoskodnunk kell. Azt meg, hogy a gond az élet fűszere , ugy hiszem , nem kell bizonyítgatni , azt sem : hogy ki mit szivesen tesz, nem esik terhére. Azért kedves protestáns testvérek gondoskodjunk egyházaink és iskoláink szükségeiről, ugy a mint a mostani müveit század tőlünk igényli és megvárja. Adakozzunk tehát azokra szivesen, kiki tehetsége és belső sugallata szerint, és kövessük azon nemes férfiakat, kik előttünk már magasztos például felléptek. Mi protestánsok nem vagyunk mindnyájan földbirtokosok, hanem különféle tisztes keresetmódokra vagyunk utasítva, de azért itt érintett erkölcsi kötelességeinknek is oly könnyen vagy talán még könnyebben megfelelhetünk , mint földbirtokos testvéreink. Ebbeli állításom bebizonyításául én is körülményeimmel számot vetvén, kötelezem magamat míg élek és tehetségem engedi, évenkint tiz f o r i n t o t az egyházi s iskolai közszükségekre fizetni, azon hiedelemben , hogy majd a nemlétem által esendő hézagot utódaim pótolandják. A prot. egyházi lapban olvastam , hogy Magyarhont mintegy hárommilliónyi protestáns egyén lakja, s az értekező ur vé letnénye szerint, ha mindenik évenkint két garast fizetne , ugy évről évre háromszázezer forint jönne be összes közegyházi költségekre. En az egyéni mennyiséget családszámra teszem át, mi — egy családot hat személylyel számítva — ötszázezer családot tenne, s azt mondom, hogy abból 120,000 család épen mitsem fizetne, tehát a még fenmaradt 380,000 család minden megerőltetés nélkül mi összeget állíthatna ki ? ím lássuk; és így lenne összesen 200,000 frt. En ugy hiszem, hogy főbb szükségeinket évenkint egy ily összeggel f'edezhetnök. Hogy pedig azt egy kis jóakarat mellett ki is teremthetnők , ugy gondolom , a fenebbi számi' ás bárkit is meggyőzhet, ámbár azon ellenvetés is megengedhető, hogy majd még több is mint 120,000 család nem fog adakozni, mi ugyan már igen fájdalmas lenne, de ellenben majd lesznek, kik évenként többet is adnak az itt felvett legmagasabb évenkénti járuléknál, miről — hála Istennek! — már megannyian bizonyságot is tettek. Arra pedig, hogy szegényebb sorsú testvéreink az ebbeli szent célra szivesen és készséggel tehetségök szerint adakozzanak , szükséges , hogy a boldogabb sorsuak mihozzánk középsorsuakhoz leereszkedjenek , mi pedig szinte érintkezzünk a szegényebb sorsú testvéreinkkel, és világosítsuk fel azokat, hogy azon csekély áldozatliozattal, melyet ők egyházunk oltárára tesz -nek, csak saját maguk és utódaik javát mozdítják elő, mivel csak összes erők összehatása által lehet a szegényebb gyülekezetekben is az egyházat és iskolát kellően fentartani, s ugy a szegény sorsú prot. testvéreknek is lelki élvezetet és erkölcsi nevelést, s az életben szükségelt tudományt nyújtani. Annak bebizonyításául, hogy a szegény sorsú protestáns is egyháza szükségeire, ha a végett illőleg felszóllíttatik , mily szivesen ád , tényt mutatok fel; ugyanis felszólítottam néhány szegény sorsú hitrokonomat, minek az eredménye öt pfrt. lett, melyet a magam részéről ajánlott 10 pfrttal együtt nt. dr. Székács József urnák átadtam, ideiglenesen a pesti evang. reform, tanintézetre fordítandót. Mostan a szükségleti összegek hogyan s miképeni legkönynyebb beszedési módjára nein ereszkedem , az ugy is tudni való dolog, hogy biz a körül a gyülekezetek elöljárói és lelkészei legtöbbet eszközölhetnek, tehát csak egy kis jóakarat és tevékenység a sok szép szó és szándék helyett, azonnal lehet sokat teremteni. A sz. irás azt fnondja: hogy Isten az embert a maga képére, a világot pedig semmiből teremtette; miből azt lehet, sőt kell következtetni, hogy az embernek ha nem is semmiből, de mindenesetre kevésből sokat kell teremteni; de a mi üdvözítőnk és tanítónk Jézus Krisztus szinte bebizonyította , hogy kevéssel sokat lehet tenni, miért is ő igen kevéssel igen sok ezeret megvendégelt. Kövessük tehát üdvözítőnket és tanítónkat, s mi igen kevés tehetősebb prot. rokonok, adakozzunk szivesen és tehetségünk szerint sok százezer szegény sorsú atyánkfiai helyett is és akkor bizonynyal a kitűzött célhoz érünk. N. I. *) A lelkipásztor beállításának szertartása. (Vége.) III. De ha még a közönyös rendtartásoknak is az Isten igéjével s az őskeresztyén egyház példájával egyezőknek kell lenniök: meg kell vizsgálnunk röviden ezen szempontból is a szó alatti szertartást. Az uj szövetségi szent írásokban, az apostoli korban, s a romlatlan első keresztyén századokban, az egyházi szolgálatra való beállításnál, mely akkor rendszerint, egyszersmind ünnepélyes felavatás is vala, a kéznek főre tételén kivül semmi egyéb ceremóniát nem találunk, és ezt sem ugy, mint egyedül egyházi szolgák által végrehajthatót s múlhatlanul kötelezőt. Ezért mondja már C a 1 v i n u s is (Institut. Lib. IV. C. 2. 16.) „Constat autem apostolos non alia cerimonia nsos esse, *) Miután az országos egyh. domesticába az ajánlatok Isten dicsőségére mind nagyobb nagyobb mértékben kezdenek befolyni : szeretett hitfeleink megbocsátanak, ha helyszűke miatt ezentúl a durnesticához járulóknak csak neveik, ajánlott összegök s a cél, melyre szentelik, fog elsoroltatni. Ha azonban a küldemények e lap hasábjaiba való eszmék kíséretében éx-keznek, azok, természetesen, a maguk helyén közöltetni fognak. Szerkesztő.