Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-01 / 1. szám

és a közviszonyokkal mintegy összenőve vannak. — Nem is holmi áj, eddig nem ismert, nem élvezett szabadságokról van itt szó, hanem arról, hogy hagyassék meg a protestantismusnak a maga természetszerű fejlése és ne akarják Prokrustes módjára az embert a fekhelyhez, hanem a fekhelyet az emberhez mértékelni. Nem újítást kiván a magyar protestáns egyház, hanem azt, hogy a dolgok uj rendében régi jogainak érvénye ismertessék el és tétessék célszerű szervezet által újra működésbe. Azonban nem szükség mondanunk, hogy a mennyiben az egyházalkotmányozás az államnak az egyházhoz való viszonyának tényleges megállapítását érdekli, itt oly kölcsönös jogok, érdekek és históriai viszonyok veendők tekintetbe, melyeknek alapos ismeretét minden emberről föltenni nem lehet. Ha tehát azt akarjuk, hogy minden protestáns ember hitelveiből folvó jogával élni tudjon, előbb egymást ama jogok, érdekek és viszonyok iránt értesíteni, egymást fel világos tanunk kell; s éppen ez az, a mit lapunk első főfeladatának ismer. Az egyház anyagi szükségeinek fedezéséről. A magyarországi két testvér evangeliomi egyház rendezése ügyében egyik legfontosabb kérdés a legújabb időben, ha vájjon kell-e az egyházaknak kivánniok, hogy anyagi szükségeik fedezéséhez az állam is járuljon? Igen sokan ezt nagyon természetesnek találják. Már csak azon oknál fogva is, mondják, mivel más egyházak bőven részesülnek az állam segélyében, az evang. egyházaknak tehát az egyenjogúság elve folytán is teljes igényok van a közpénztárból reájok eső jutalékhoz. Ezen eszméhez kötik közönségesen, hogy az állam továbbá karhatalommal is járuljon az egyház által tagjaira kivetett adó behajtásához, s ezzel, azt hiszik, az egyház anyagi szükségeinek fedezéséről kellőleg gondoskodva van, az egyház felvirágzása nem maradhat el. Ezen egész eszmemenet azonban tévedésen alapul és teljesen céliránytalan. Nem a közpénztárból nyújtott jutalék, egyházi adók, közhatalmi végrehajtások, hanem az önkénytes adakozás, a persely azon alap, melyen a legvirágzóbb egyházak Angliában és Amerikában fölemelkedtek. Angliának ugyan uralkodó egyháza is van, mely gazdagon el van látva az állam részéről: de épen ez tünteti ki leginkább aföllebbi áll tás igaz voltát, mert mind ezen gazdag pártfogolás mellett nem áll arányban az angol államegyház virágzása a többi prot. egyházé mellett Angliában. Az amerikai lelkészek minden felekezeti kiilombség nélkül, s Angliában a dissenterek nem arról gondoskodnak, hogy az állampénztárból valamely segélyt nyerjenek, avagy oly törvények hozassanak, melyek az egyház s különösen a lelkész szükségeit fedező, — tálán épen birtokaránylag kivetett — adók polgári karhatalommal leendő szigorá behajtását biztosítsák, hanem a benső missióra, a buzgóság kifejtésére, a hit fölelevenítésére fordítják minden igyekezetöket, és nincs ország a világon, hol az egyház nagyobb valódi virágzásban volna, hol a lelkészek nagyobb tiszteletben részesülnének, nagyobb befolyással bírnának, mint ezen egyházakban. Sokkal magasabb szempontból kell tehát az egyház anyagi szükségei fedezésének kérdését tekinteni. Az egyház benső életébe kell elevenséget önteni, s e célra első és mellőzhetlen teendő, hogy az egyház kitűnő gondot fordítson a lelkészek növelésére, hogy nem csupán tisztességes jellemökkel, hanem kiképzettségökkel és élő hitökkel is képesek legyenek hatni bárminő műveltségi fokon álló emberre is. Egyáltalában nem a nagyobb vagyonosság, függetlenebb anyagi helyzet az, mi az evang. lelkészeknek e részben nagyobb tekintélyt fogna szerezni. Sőt azon esetben csak a méginkább elvilágiasodás veszélyének volnának nagyobb mértékben kitéve. De mikép gyakoroljon azon lelkész benső missiót, mi kép fejtsen az ki másokban élei hitet, buzgóságot, ki a felületes intézetekből maga is igen csekély hittel került ki; ki talán épen hitetlenségével is kérkedik, vagy ha ezt nem teszi is, nem lelkéből származó benső következetességből, hanem csak némi, állásához kötött illendőségi érzetből nem teszi!? Mikép gyakoroljon azon lelkész hatást, ki ha talán hittel bír is, nem bir elegendő tudományossággal a műveltebb emberek irányában megállani!? Mellesleg legyen megjegyezve, az ujabb időben sokan igen nagy fontosságot kezdenek arra fektetni, hogy a prot lelkész-növendékek minél kitűnőbb társadalmi műveltséget nyerjenek, s főleg ezen szempontból pártfogolják a pesti lelkész-növelőintézetet. A pezti lelkész-növelőintézetnek kétségtelenül dicső feladata van, de ha csak, vagy főleg abból állana annak feladata, hogy oly lelkészeket növeljen, kik valamivel ügyesebben tudjanak a társas életben mozogni, akkor valóban nem érdemlené, hogv egyetlen fillért költsenek arra. Csalképzet, — sajnálatot érdemlő csalképzet az, hogy a lelkészek ezen társadalmi nagyobb ügyessége az, mire az egyháznak szüksége van, Már most is gyakran sokkal inkább udvar mulattató a lelkész az úri osztály irányában, minthogy azt helyeselni lehetne. Növeljen az eg\ ház valóban tudományos, akarat-erőben edzett, apostoli buzgósága., vértanai lelkesedésü, valódi élő hittel biró lelkészeket, azok bizonyosan sokkal inkább virágzásra fogják emelni az egyházat, mintha az összes államjövedelmet rendelkezése alá bocsátanák is anyagi szükségei fedezésére, mert bármennyi pénz és földi vagyon sem képes az egyházat virágzásra emelni; s a hit fölelevenitése által, mii; a lelkészek feladata eszközölni, államsegély