Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Egyházi domestica. Őszinte nyilatkozat. E lap 36- és 37-dik számában megjelent „Néhány szó a magyarhoni prot. egyetem érdekében" cikk névtelen Írójának a magyar prot. egyetem tiz év alatti létesülése ügyében előadott nézetei engem e következő nyilatkozat tételére indítottak. Ha csakugyan itt az idő, hogy a prot. keresztyén nép szent vallása s a tudomány érdekében a tett terére lépjen: akkor fogjon oly épület építéséhez , mely a nagy magyar prot. egyházhoz méltó, ennek dísze s a hon boldogításának temploma legyen. Fogjon nagyszerű tetthez, ó'seink, egyházink alapítói példáit követve, kik szinte sok viszály, s nehéz napokban ezerekre s milliókra menő áldozatokkal siettek a magyar Sión kerítése építéséhez. Es már hogy a fen említett jeles cikk Írójának rendületlen alapra fektetett terve biztosan elfogadható, tisztán kitűnik csak ebből: hogy három millió pforintot előteremteni tiz év alatt, ugyanannyi millió, sőt több magyarországi léleknek (mert én a két testvérhont ez ügyben együvé kapcsolni óhajtom) — vegyük őszinte s komolyan -— nagy dolog ugyan, de nem túlzott, s nem is valami erőbe kerülő áldozat; hanem olyan, melyhez egy embernek évenkint hat vagy nyolc krajcárral (egy icce bor árával] kellene járulnia. Csak egyesült erőnk, tettre buzgó akaratunk legyen, s vettessék el örökre a visszavonás daemona, melynek törpe és gyászos symbohmia: én Pálé, — én pedig Kéfásé vagyok, s ne nézze kiki a maga hasznát, hanem a közjót, szent vallásunk, s Isten országa terjedését, -— s a kívánt összeg meglesz. Ne palástoljuk azért nagyon magunkat a hajdani elkeseredett költő eme szavaival, mint meganynyi figefaféle levelekkel: „ sok szükségeink vannak nekünk Ur Isten!" hanem akarjunk, s a vallásosság szent tüze, a nemes és szent cél lelkesítsen; smegtehetünk még igen sokat a mi egyházaink ingadozó épületei fölemelésére — nem nagy erőltetésünk mellett: sőt hiszem és vallom, hogy még hegyeket is kimozdíthatnánk helyeikből. Azért tehát, ha már létesült a müveit tudományok fészke, a sok szép és nemes tulajdonokkal virágozva ékeskedő, s gyorsan haladó Pesten, honunk szivében a prot. theol. collegium: ne habozzunk, hanem álljunk mi is seregestül az adakozók élire, mint a lelkes vezérek, példát mutatva állnak a hadtest homlokzatán , még a csaták tüzes fegyverei közt is; s ne várjunk több serkentést, hanem törekedjünk oda, hogy az minél hamarább magyar prot. egyetem és Pesten legyen, t. c. Tisza Kálmán úrtól is e tekintetben alaposan kifejtett indokoknál fogva (1. 39. sz.). Ez alapból különösen két zászló lobog a tervben lévő pesti prot. magyar egyetem szent terén. Egyiken emez arany szavak tündöklenek: „Adakozzunk jövedelmünkhöz, birtokunkhoz aránylag." A másikon: „Adakozzunk lélekszám szerint fejenkint hat krajcárt évenkint — tiz évig." E két szegletkövön nyugszik assecurálva a prot. magyar egyetem szent jövője. Tehát kinek jól jövedelmező egyház jutott osztályrészül, annyival is inkább azok, kiknek a szent költő szavai szerint sorsuk a legjobb részre esett : álljanak jövedelmeik kútforrásához s birtokukhoz aránylag mérve, báró Vay Miklós ur zászlója alá; a kik pedig társaim az Úrban, a szegénységben: járuljunk „a magyarhoni prot. egyetem érdekében" igen alapos szót emelt t. c. cikkíró kezében lengő lobogó alá mielébb tettel és seregestül. De egyszersmind jelentsük meg egyházink minden tagjainak a nagy cél magasztosságát,éssiessünk kapcsolni őket is egyúttal szivünkhöz. — En reméllem, hogyha az összes prot. papság, tanítói kar, s egyházink csak gyöngébb erejű tagjai lelkesedetten a tettek terére lépnek: nem sokára fog föltűnni egy harmadik zászló, mely igazán, tán nem is jövedelems birtokaránylagot mutatva, — ősapáink halhatatlan példái, tettei követésére fen fog lobogni: édes hazánk magas rangú — áldást árasztandó jobbjaiban. — S ekkép . . . meg vagyok győződve, hogy ha a magyarországi prot. méltóságos, főbirtokos s más szép jövedelmekkel biró lelkesedett nagyj^T^áMozataik, a lélekszám aránybaniak adak oz ásaikkÉjia