Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

majd összegyeztetnek: jó val fog túlhaladni három mil­lión az egyetemes pénzerő. Melyről, természetes, hogy az egyetemes testület annak idejében bölcs célokra: kerületi iskolák stbre bölcsen rendelkezendik. Igy leendhet reánk nézve a következendő tised a prot. vallásbeli buzgalom s a tettek haladási nagy kora. Ellenben ha oly lassan megyünk, mint eddig, az adakozásban: (tisztelet a kivételeknek) s csalt a zsinatra várunk, ugy aligha soha nem jő el m^g a pesti egyetem kivánt fölállítására nézve az Isten or­szága. Én is azért, addig is, míg egyházam buzgó hí­vei szives áldozatkészségüket lelki örömmel bemu­tatnám, s annak összes tagjait a prot. magyar egye­tem létesítésére kitűzött lobogók alatt kitiintettet­ném: jelenleg mint 8 tagból álló családnak feje, tiz év alatti lefizetésére 12, azaz: tizenkét pforinttal osztrák pénzben örömmel járulok a pesti theol. collegium prot. magyar egyetemmé alakítása szent céljához, biztos alapja letételéhez, az egyetemes pénztárba, 1859-dik év 1-ső napjától kezd­ve. S a járandó évenkénti Összeget nt. Török Pál ur kezébe fizetendem le. Ha az Ur akarandja és élünk. Ó-Budán, okt. 11. 1858. C z i k e Dániel, ref. lelkész. Szerkesztő ur! Alólirottak, Thúri Károly lelkésztársok példája s indokolása folytán, az országos egyházi domesti­cálioz járulni kívánnak. Annál fogva évi jövedelmök maximumául 300 forintot vévén fel: 1%-nak, tehát évenkint 3-—3 pfrtnak tiz évig leendő fizetésére kö­telezik magokat. Mely összeget az évenkénti egyházlátogató kül­döttségnek nyugtatvány mellett átadandják, hogy az azt rendeltetése helyére, a Pesten felállítandó prot. főiskola pénztárába szolgáltassa be. N.-Dobos, okt. 5. 1858. DienesBalázs, n.-dobosi ref. leik. KósaDániel, o.-apáti ref. lelkész a fentisztelt főtanoda igazgatóságához juttatni szíves­kednék ; — fogadja ön legmélyebb tiszteletemet, mely­lyel vagyok a hazának, egyházunknak s önnek egy­iránt őszinte híve Pest, okt. 10. 1858. R aj n e r Gyula, jogtudorjelölt. Tisztelt szerkesztő ur! Több buzgó evangélikus hitrokonim nemes pél­dájára kedves kötelességemnek tartom én is szent­egyházunk pénzalapja fölsegélésére évenkint öt pfrttal — később tehetségemhez képest többel is — akként járulni, miszerint ezen összeg annakidején a ma­gyar protestáns egyetem jövedelmeihez csa­toltassék, — addig is azonban, míg ezen óhajtva várt intézet megalakulna, az eperjesi evang. főtanoda ja­vára szolgáljon. Óhajtanám pedig, hogy azzal a ki­tett időpontig évenkint az eperjesi evang. főgymná­sium tanulói közül a legjobb magyar irodal­mi mű szerzője jutalmaztassák. Midőn tehát a f. év oktober 1-től éltem fogy­táig járandó évi járadékok elsejét 5 pfrttal tisztelt szerkesztő úrhoz azon kéréssel tenném át, hogy azt Javallat a népnevelés ügyében. Minél komolyabban vizsgáljuk a lefolyt idő ese­ményeit, annál inkább meg kell győződnünk, hogy a jelen nem más, mint a múltnak, ujabb s divatszerübb kiadása; sőt a világ több ezredéves lefolyása sem más, mint a már kezdetben megvolt különböző elvek és nézetek örökös harca és küzdelme, — mint a sö­tétségé a világossággal, az egyházé az állammal, a szabadságé a zsarnoksággal, — s hála a gondvise­lésnek , hogy ezen ezredéves küzdelemnek azon erős meggyőződés lett az eredménye, miként minden nép­nek és nemzetnek jövő üdve és boldogsága, jóléte és fönállása egyedül az okos, célszerű, és vallásos er­kölcsi neveléstől függ. Ez azon rendíthetlen alap, melyet a viharos események megrázkódtathatnak ugyan, de megsemmisíteni nem képesek, — mely ha kellőleg átszivárgott a nép életébe, józan irányt ád az egésznek, s minden rétegeiben felvirulást teremt. A hatalom és erő, a vagyon és gazdagság is csak arra valók, hogy a nevelés ügyét előmozdítsák, mert csak ez ád amannak is állandóságot, sőt maga az ál­lam is e nélkül legfőbb feladatának megfelelni, t. i. biztosítani a személyt és vagyont, — gyorsan és ol­csón igazságot szolgáltatni, — nem képes; — e nél­kül túlsúlyt gyakorol az emberekre, kivált a jelen­korban az önzés iszonyú mételye, mely háttérbe szo­rít minden nemes törekvést, elöli az önfeláldozás ma­gasztos lelkületét, s megfojtja a meleg kebel részvé­tét, — pedig sírját egy nemzetnek semmi sem ássa meg oly könnyen, mint a szűkkeblű, hideg részvét­lenség, annyira, hogy ha a jelen viszonyok közt bár­miféle állású honpolgár saját helyzetét higgadtan és elfogulatlanul megvizsgálja: önérdeke kivánja, hogy a népnevelés szent ügyét fölkarolva pártolja. Oly ne­velést értek, melynek föladata tiszta vallású, mun­kás , jó erkölcsű, józan felfogású és felvilágosodott honpolgárokat nevelni. S nekünk protestánsoknak, kik e szent ügyben is egyedül önerőnkre támaszkod­hatunk, kétszeresen lelkiismeretes kötelességünk a nevelés ügyét nemcsak kicsiny és apró részleteiben, hanem általánosan vallásunk magasztos felemelke­désével tiszta puritán-ihlettséggel fölfogni, s minden tőlünk kitelhető áldozatok meghozatalával is előse­gélleni. Miért nem virult fel kellőleg eddig a népne­velés ügye. miért nem halad azon fokozatossággal, mint ősapáink idejében ? egyszerű oka, mert a nemes lelkű buzgó ősapákkal együtt nagy részben kihalt a valódi protestáns buzgóság és szeretet is, s ki ne lát­ná Isten újját a gyakori sorscsapásokban az elhide­gült részvétlen keresztyének felibe nehezülni. — Itt

Next

/
Thumbnails
Contents