Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-01-28 / 4. szám
Vallásból Az egész iskolai tanításnak vallásos jellemet I kell viselni. — Minden alkalmat föl kell mind az iskolai tanitó, mind a lelkésznek arra használni, hogy a nép között hanyatlásnak indult vallásosságot a régi érvényre emeljék. •—• Ugyanezért a vallást nemcsak mint külön tantárgyat kell a hetenkint arra rendelt órákban tanítani, hanem minden tantárgyat , a hol alkalom mutatkozik, vallásos szinbe kell öltöztetni. — Mindenütt fel kell tüntetni a nagy Isten mindenha- ; tóságát, bölcseségét, jóságát stb. s ezek által meg kell a gyer- : meket győzni bensőleg arról, hogy e hatalmas és jóságos való- 1 ságnak köszöni minden a maga létét, fennállását, és hogy ezen gondoskodó bölcs atyánk minden tiszteletünk és hálánkra méltó. — Milyen szépen lehet a vallásos érzést a földes természetrajz, a természettan, história tanítása alkalmá- , val minden órán fölébreszteni, ébren tartani és megszilárdítani, azt alig szükséges fejtegetni. — Nem szükséges indokolnom azt sem, hogy a vallásos érzéssel, vallásos meggyőződéssel bíró ember lehet csak nyugodt, lehet egyedül boldog 5 és felesleges fejtegetnem azt is , hogy minden, mi ügyességünk és tudományunk igazi vallásos megyőződés nélkül híjábavalóságok hijábavalósága. De ezen vallásos intentiók mellett szükséges népiskoláinkban a vallást különösen is tanítani. Nevezetesen az I. osztályban az értelem és fejtegető gyakorlatok alkalmával, mihelyt a növények s állatok teremtőjére fordítottuk a gyermek figyelmét, azonnal fölébresztettük sziveikben a vallásos érzést, s ezt azután táplálgatnunk kell bibliai történetek elbeszélése s elbeszéltetésével. Ezekhez járulnak rövid könyörgések. A II. osztályban. Bevégzendők a biblia történetek, i s ezek nyomán kifejtendők a keresztyén hitvallás főbb elvei. Vallásostartalmu énekek- és könyörgésekkel kell szaporítani ismereteiket s gyakorolni emlékező-tehetségeiket. — A III. osztályban meg lehet tanítani a keresztyén vallás főbb hitágazatait annyira, hogy a IV. osztályú gyermekek confirmáltathassanak; — egyszersmind a reformata vallás rövid históriáját a negyedik évben megtanulhassák. AIII. és IV. osztálynak fő kézi könyve a biblia. Mind a két osztálybelieknek könyvnélkül kell folytatólag tanítani és velők velők szavaltatni az énekeltetni szokott zsoltárokat és énekeket. — Valamint tanítani kell nekik könyörgéseket is. A vallásból ennyit kell négy éven át népiskoláinkban tanítani. Az éneklésből a nép minden tagjának tudni kell annyit, hogy az olyan templomi énekeket is, melyeket az iskolában nem tanultak meg, a kóta olvasása segitségével el tudják énekelni. — Fődolog ennek tanításában a finomabb érzést kimivelni, az izlést legalább is annyira nemesíteni, hogy az éneklésben mindenki a kellemre, nem pedig, mint jelenleg gyakran tapasztaljuk, minden izlés nélkül való erős hang kiadása és megnyomásra törekedjenek. Iskoláinkban, valamint a gyülekezetekben is meg kell honosítani a szivet emelő, a vallásos érzést fölmagasztaló, szelíd és harmoniás éneklést. Az I. és II. osztályban tanuljanak meg néhány könynyü éneket gépiesen énekelni. — Ilyenek a LXXXI., XLH., XXXVIII. és CXXXV. s több zsoítárok. — Megtamilhatnak néhány nemzeti dalt is. •— A II. osztály azonban elkezdheti a kóták ismeretét, — melyre utasító vezérkönyvet kell a tanitó kezébe adni. —• A III. és IV. osztályban levőket nemcsak a kóták ismeretében , hanem a háromhangú, harmoniás éneklésben is ki kell képezni. — Ennyire kell az éneklésből menni a népiskolákban. Grönczi Pál. (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉSEK. Talózatok a gyakorlati hittan e$ lelkipásztorság mezején. (Vége.) Első tekintetre világos, hogy az így jellemzett helyzetnek rendkívüli nehézségei vannak, melyekkel tisztában kell lennie mind annak ki e pályára lép hogy magát, öncsalás és önámitgatás nélkül határozhassa el, későbbi fájdalmas kiábrándulás veszélye nélkül, —• mind pedig annak ki már e pályán van, hogy a meg nem változtathatónak öntudatosan és sikeresen nézhessen szemébe. Vinet számos és nagy nyomatékú nehézségeit sorolja elé a lelkipásztorságnak, melyeket én csak neveikről s kivonatosan akarok fölemliteni. íme: 1. Végetlenül különböző -lelkek és elmék sokaságát tisztán erkölcsi eszközökkel kell kormányoznia. 2. Folytonos munka, szegények, betegek, iskolák, szeretet munkái, békitések, egyházügyi levelezések, isteni tisztelet, ifjak tanítása, egyház kormányzat. 3. Egynemű munka, mely különböző ágazataiban is mindig önmagát ismétli s évrül évre változni — sőt előre haladni sem látszik; az egymást követő évek és nemzedékek ugyanazon szükségeket hozván. 4. Roszul méltányolt munka. 5. Sok szomorú és fájdalmas kötelesség; a mindennapi ide sorozható szertartásokon kiviil is sok ? senkitül nem ismert keserv, csalódás, félreismertetetés sat. 6. Gyakran ártatlan hajlamainakis feláldozása. 7. Homályba rejtett s elveszettnek látszó tehetség. 8. Zajosabb társasági élettőlvaló elszigeteltség. 9. Bizalmatlanság és félelem mit sokakban a legjobb akaratú lelkipásztor is költ, hivatalánál fogva. 10. Kettős veszélye: tetszeni — vagy nem tetszeni a világnak. Ha tetszik a vonzó siker elragadja és azt magának továbbra is, gyakran lelkiismerete árrán törekszik biztosítani; fáj később elhagyatnia, a bámultatás ingerlő képét megízlelvén. Ha nem tetszik, ez leveri, bosszússá teszi, de meg lehető jóhatása is veszélyezve van. 11. Az önszeretet és hiúság nagyon könnyen erőre kap oly hivatalban, mely nyilvános nézőhelyre állit, mely értelmi erőkkel hat, s művészi és irodalmi térrel érintkezik. A lelkipásztor, összegyűlt népének azt beszélhet a mi akar, — lehet hogy sokakat ép ez von e pályára; nyája ekkor hallgatósággá, a templom színházzá vagy tribunállá válik. U többé nem istent, hanem önmagát prédikálja — s alig körülírható szentségtöréssel, szónoki széke hiúsága szín deszkájává lesz, szónoki siker kábítja — s fülében képzelt tapsok csengenek, stb. 12. Belső küzdelem hit és kétely közt, mi talán mélyebb és gyakoribb a tanult és lelkiismeretes lelkipásztorban, mint a hanyag- és együgyüben ; s mind a mellett neki folytatnia kell hivatalát s kételyeit elhallgatatva beszélnie, a sziv teljességéből stb. 13. Belső megaláztatás annak érzetében, mily végetlen alant áll benne az ember, a lelkipásztorhoz képest ü is bűnös s a bünt üldöznie kell; és szemrehányáskép hallja e szókat: miért hirdeted te az én rendelésimet és miért veszed az én szövetségemet a te szádra? Holott a fenyitéket gyűlölöd és hátad megé veted az én beszédimet! (Zsolt. L. 16, 17.) 14. Azon aggasztó gondolat, hogy kezében oly sok lelkek sorsát tartja, s oly hivatalt visel, mely old és köt, öl és elevenít.