Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-25 / 38. szám

nitom! mivel azonban nyiltan kifejezé, hogy e tárgy felett tudományos vitát óhajt folytatni, vagy legalább a tény vég rehajtóját szeretné m e g e x a m i n á 1 n i, felkérem nt. szerkesztő urat, méltóztassék értesitni a t. nyiltan levelező urat, hogy az általa kitűzött s körvonalozott pontokra — ha ugyan ő ezt magának vindicalhatni véli, — illetékes feleletet nyerhet a békés-banáti nt. esperesi hivatalnál. • Tetszvén azonban a nyilt levél t. Írójának oly záradékot is kötni ki hivő felhívásához, melynek értelme körtilbelői ide megy ki: hogyha erre és igy nem felelsz, tudatlan , és egyházi törvényeinkben járatlan vagy : megbocsásson azért a nt. szerkesztő ur, ha e záradék folytán hoszszabbra vagyok kénytelen nyújtani levelemet. Sok kérdéseket tehetnék én fel, ha e záradék értelmét, szellemét, horderejét boncolni akarnám; — de nincs időm, nincs ked vem azon modort követni, minőt e levél kimutat, minőt a prot. papság nagy része bizonyosan követendőnek nem javall: — ezt azért bizom azon lelkészi karra, mely elvonultságában is azon önérzet tudatával bir, mely a tudományt tisztelni tanítja ugyan, de határozottan tilalmazza, hogy annak nevében vagy palástja alatt a felszólaló bármely dictatori hang előtt szolgailag térdet fejet hajtson. E helyett tehát következő, a dolog meritumára is vonatkozó, habár tudományos alakba nem is öltöztetett észrevételeimet ide csatolni bátorkodom, megnyugtatásul azoknak, kik a kérdés alatti tényből veszélyes újításokat s alig kevesebbet, mint papuralomra való törekvést olvastanak volna ki. 1-ször. Hogy a papi beállítás épen ugy, mint a professori beiktatás eddig vallásos szertartásnak nem ismertetett nem tartatott, — hanem igenis ünnepélyes cselekvénynek, mely a törvény tilalmazása alá tudtommal a tiszántúli superintendentia határozatai szerint sem esvén, s így a törvény körén belől lévén, minden elfogulatlan itélő előtt nem ugyan parancsolt, de nem is tiltott dolognak tartathatik. 2-szor. Hogy ez az úgynevezett szertartás (?) reform, egyházunknak szertartásokra vonatkozó alapelveivel ellenkeznék, már csak a két dunai reform, superintendentia iránti tiszteletből is — hol ez régóta gyakorlatban van , — szabadjon kétségbe vonnom, annál inkább, mert tudtommal a testvér tiszai superintendentiáknak nem jutott eszökbe eddig őket reform, ellenes elvekkel s gyakorlatokkal vádolni — de 3-szor. szabadjon egyenesen is tagadnom , hogy a tiszántúli superintendentiában netalán különálló, sajátságos fogalmaknál fogva, a papi beiktatás helytelen s törvénytelen tény volna ; miután a Debrecenben 1811-dik évi oktob. 5 kén tartatott egyházkerületi közgyűlés 81 dik sz. a. határozatilag kimondatott: hogy az ifjú prédikátor az exmissio után (mely exmissionaknematemplomban, hanem a consistorium előtt kell véghez menni) introducáltassék az ekklézsiába vagy az esperes vagy egy traetualis assessor által. — Ennek formája rövid időn ki fog adódni. Mely határozatnak szelleméből önként következik , hogy a superintendetiális közgyűlés nemhogy elveinkbe ütközőnek, és igy megtiltandónak, sőt elveinkkel egyezőnek, s gyakorlatba veendőnek találta, határozta a lelkipásztorok ünnepélyes beiktatását. 4-szer. Szabadjon megkülönböztetnem a vallásos szertartást a vallásos ünnepélyektől is; minők a reformatio emlékünnepei , templomszentelés, az úgynevezett ezüst- és aranylakodalom, mint szinte a negyed- és félszázados papi hivataloskodás ünnepélye, hála- és emlékünnepek , melyeken a szokásos istenitisztelettöl nem ugyan eltéröleg, de ünnepélyesités tekintetéből különbözőleg végeztetik a cultus, mégis ezeket kárhoztatni elveinkkel ellenkező szertartásokul fölállítani s megbélyegezni senkinek nem jutott eszébe. — Végül 5-ször. A keresztyéni és hitrokoni viszony méltányosan kívánja, hogy minden illy ügy , mig körülményesen s egész terjedelmében ismerve nem lett, elhamarkodva annál kevésbé tétessék közzé, mert ugy tapasztaljuk, hogy „fama ereseit cundo"; — és hogy illetéktelen s kíméletlen modorral senki se lépjen fel hibát feszegetni, s kicsiségekből is nagy lármát ütni, nehogy eszünkbe juttassa Urunknak ama figyelmeztetését, melyet olvasunk Lukács evang. XI — 42. versében. — Végül helyén látom kijelenteni, hogy e szerintem, nem hírlapi discussio alá eső tárgy, ha tovább is feszegettetnék, arra — 'a mennyiben személyemet érdeklő ügy gyanánt volna tekinthető — válaszolni nem fogok ; különben is ha e ténynek nagyobb horderő tulajdoníttatnék, az illető egyházkerület törvényszéke jogának s kötelességének fogja ismerni a törvénytapodót szigorúan megbüntetni ; — fentartván magamnak mégis, hogy ez ügygyei rokonságban liturgiái reformunkra vonatkozó nézeteimet engedelmével közölhessem. Kelt Szentesen, 1858-dik évi sept. 20 kán. F i 1 ó J á n o s, szentesi ref. lelkész. BELFOLD. B.-Csaba. A békési evang. esperesség folyó év és hó 7- és 8-kán tartottaM.- Bérényben közgyűlését, melyen cs. k. biztosul tek. Muraközi László ur fungált. A gyűlést az ujon elválasztott és méltán köztiszteletben álló esperes, nt. Torkos Káróly, orosházi lelkész, rövid imával nyitotta meg, s azután velős beszédben azon elveket adta elő, melyek neki ezentúl az esperességi ügyek ve zetésében sinórmértékül szolgálni fognak. Erre köztudomásra juttatta azon változásokat, melyek négy havi hivataloskodása alatt történtek. Letelvén az esperességi hivatalnokok három évi szolgálatidejök, azok tiszteletbeli hivatalukról lemondtak, mire nyomban ujak választattak. Esperességi jegyzőkiil: tiszt. II aan Lajos, b.-csabai lelkész, a többség kérelmének engedve, újra elvállalá e hivatalt, és tiszt. PetzGyula, m.-berényi német lelkész ; — pénztárnokul: tiszt. Szeberényi Gusztáv, b.-csabai lelkész; ügyvédül pedig tek. Domanovszky Dániel (ki eddig is ezen minőségben szolgálta az egyházat), választattak meg. A gyűlés főbb tárgyai, melyek bővebb discussiokra szolgáltattak alkalmat, ezek voltak: A körlelkészi vagy dekanális ügy. Ezen a mi prot. egyházunkban történetileg fejlődött intézmény a mostani alakjában annál kevésbé felel meg céljának és föladatának, mivelhogy korunk centralisáló iránya prot. széles autonomiánk mellett is vagy annak dacára is nagyon érezteti magát. Az esperesség ugyanis belátja, hogy a kebelében lévő alsó és felső elemi népiskolák felügyeletének egy szakavatott s a tanügyet minden oldaláról ismerő férfi kezében kellene összpontosulnia, ki egész idejét kizárólag a népiskoláknak szentelhetné. De „res sacra pauper" s mi nem vagyunk oly helyzetben, hogy annyi kiadásaink mellett egy jól dotált szakférfit népiskolai felügyelőül oda állítsunk. Az esperességnek pedig jogában és kötelességében áll, hogy folytonos tudomása legyen valamennyi iskolájáról s az eddig orgánumául szolgált körlelkészet vagy dekanatus, mely csakugyan már féiigmeddig túléltnek tapasztaltatta magát, újra föleleveníttetni — teendőinek s jogkörének szabatosabb körülírása és kijelölése által — kísértetett meg. S hogy a körlelkészek jövőben felügyeletök alatti iskolákra az eddiginél nagyobb figyelmet fordíthassanak, hogy az iskolák és tanítók beléletébe is habár futólagos pillantást tehessenek, hogy magoknak az iskolák ugy előnyei, mintnetaláni hiányairól s a tanítók viszonyairól némi tudomást szerezhessenek, az esperességet négy körlelkész járásra (eddig 3 volt) osztotta el a gyűlés. Ezek l. a szarvasi járás 14 isko Iával, körlelkésze tiszt. Haviár Dániel, szarvasi lelkész ; 2. a b.-csabai járás 20 iskolával, körlelkészc tiszt. JcszenszkyKároly, m.-berényi lelkész; 3. az orosházi járás 12 iskolával, körlelkésze tiszt. Szeberényi Lajos, makai lelkész; 4. az úgynevezett csanádi járás 16 iskolával, körlelkésze tiszt. Szeberényi Andor nagylaki lelkész. — A gyűlésnek második tárgya volt: a