Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-25 / 38. szám

alkalmazandó iskolalanitók egy állandó bizottmány általi megvizsgáltatása. E szerint kötelesek lesznek ezen vizsgálatnak magokat alávetni 1. mind azok, kik bármely más espcrességből jövőn, a békésiben kivánnak tanítói hivatalt kapni, ha bizonyítványuk nincs, hogy ily vizsgálatot már letettek; 2. azok, kik tanítói hivatalt még nem vittek s olyanoknl kivánnak alkalmaztatni. Kivétetvék a) azok, kik valamely prot. tanitóképezdében nyerték képzettségöket s tanképcsségökröl bizonyítványt tudnak felmutatni, — b) a hitjelöltek. A kellékek, melyek a vizsgálat alkalmával az illető egyéntől meg fognak kívántatni, köriilbelől ezek: vallásos-erkölcsi műveltség s igy tiszta, jámbor, kegyes élet ; a magyar s az illető egyház nyelvének alapos tudása, a latin nyelv értése, földirati, történeti s természettudományi ismeretek, jártasság a szentírás és Luther Márton kátéjának magyarázatában, ének- és zene-ismeret, növeléscs oktatás tani ismeretek, számvetésből legalább annyi, mennyit a hatodik gymnasialis osztályúak tanulnak stb. Segédtanító 18 éven, rendes tanító pedig 20 éven alul senki sem lehet. — A szegedi önálló egyházzá alakulni akaró evang. hívek ügye is került szőnyegre. Mielőtt azonban az esperesség anyaegyháznak elismerhetné, a szegcdi híveknek még különféle föltételeknek kell eleget tenniök , mire Isten segíteni fogja őket, ha önjavukra áldozni s a szent ügy körül protestáns buzgalommal eljárni tudnak és akarnak. — Említésre méltó tárgya volt még a gyűlésnek az m.-bcrényi német-ajku egyház fájdalom pörös ügye. A nevezett egyház t. i. vonakodott (szeretnők hinni, hogy csak az egyház körén kivül álló egyének formaszerü, de bűnös lázítás és bujtogatás következtében) a lelkész és tanítók által hiványilag használt egyházi földek után járó földadót fizetni, hárítván ezen terhet az illető egyházi hivatalnokokra. Miután ezen eljárás a hiványok semmi áron meg nem engedhető csonkításával s a m. kormány világos rendeleteivel homlokegyenes ellentétben áll, az esperességi gyűlés azon régibb határozatát megnjitotta, mely szerint az egyházak kötelesek a földadót fizetni, jegyzőkönyvileg roszalván egyszersmind az m. berényi németajkú egyház , jeles lelkészét sértő s lelkipásztori tekintélyét megrendítő eljárását. — A többi nem oly általános érdekű tárgyakat mellőzve, csak azt jegyzem meg, hogy a békési evang. esperesség képviselői mint mindenkor, ugy most is a szent ügyhöz illő komolysággal, higgadtsággal, protestáns buzgalommal, testvéri szeretettel s evangyéliomi szellemmel tanácskoztak. R i m 1 e r K á r o 1 y. Jolsva, september 10. 1558. A mi gömöri nt. esperességünk ez idén e hó 7- és 8-kán N.- Szlaboson tartá meg egyházmegyei közgyűlését. Hála Istennek! egyházunk nemcsak számos lelkész és tanítók, hanem világi rend által is elegendőkép képviselve volt, mi arra mutat, hogy a vallás iránti részvét nem csökken, sőt inkább nő. Rövid s buzgó templomi ének után, a szószéken fellépett tdő Ormisz S., alsó-sajói lelkész ur, kinek velős beszéde, mivel épen e lap kedvenc tárgyát a „bel-missiót" érdeklé, célszerűnek találám, azt legalább rövid vázlatban közleni a t. olvasó közönséggel. Beszédje két részből állott. I. megmutatá: miben áll és miben nem a bel-missió? — II. miben áll az reánk nézve, és mit kiván tőlünk épen most? — I. részben cáfolá igen velősen azon véleményt, mintha a bel-missió az egyházi pénztárak gazdagítás- vagy jövedelmi kútforrások szaporításában állana, mi magában, ugy mond, célszerű ugyan s hasznos, főleg ha szent célokra, például szegények s betegek gyámolítására, közös épülés és mívelödésre fordíttatik. De mindez mégis nem főiránya s alapja a bel missionak , ez is a vallásos buzgalom vagy szerencsés körülmények kifolyása, miért is nem lehet az igazi keresztyénség csalhatatlan jele. Van sok igen szegény egyház, mely nem kérkedhetik világi gazdagsággal ugyan, ugy de evangyélmi tisztaság és buzgalma mellett gyarapodik azon gazdagságban, melyet sem moly stb. Erre figyelmezteti híveit üdvözítőnk is (Luk. 22, 15.). más helyen meg: „A hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." Nem menti meg egyházunkat a romlástól a pénz és gazdagság, hanem az evangyélmi szellem, nem betli, mely megöl, hanem a lélek, mely megelevenít. — II. részben intc bennünket: 1. A mostani korban hatalmasan elterjedett materialisnius elleni harcra, mely előtt az ember ! csak annyit nyom, mennyit pénze s vagyona, mely megmérgezé az emberi lelkeket, ugy hogy főohaja: a világi kényelem, fényűzés, kéj, gyönyör, mértékletlenség stb., mely megveti a vallást, sakramentomokat, templomot; szűkkeblű egyházi szükségeink iránt, megtagadá a nagylelkű elődök szellemét, áldozatkészségét, megfeledkczék arról, mi Luk. 12, 33 áll. 2. Hogy vívjunk isten kétélű fegyverével a hitetlenség ellen, mely tagadja Istent, Krisztusbani sz. hitet, világosodik, mivelődik, hanem Krisztus nélkül, többet költ azon szellemre, mely gőzgépeket épít, mint amarra, mely azokat is előteremteni segíti. 3. Az egyháziatlanság és szeszes italokkali visszaélés elleni kiirtásra, mely népünk alsóbb osztályát visszatartóztatja az isten országától. — Enuyit a derék szónokról. E gyűlésen az esperességi háromféle pénztárak megszámláltatván, néhai Sexti t, komi. ev. lelkész alapítványára nézve azon hiány tapasztaltatott, hogy egy egyháznál 1000 for. v. p. s ugyanannyi egy volt középtanodánál, mely más helyre áttétetett, haszon nélkül hever. A végrendelet értelmében pedig a kezelő tartozik mindenért jót állani, mi nagyon természetes; — miért is nagyobb óvatosság ajánltatik. — A tanítói conferenciákról is sok szépet hallánk, melyek minden décáni szakaszban behozattak s működnek, nem volna-e jó, hogyha olykor olykor általános conferenciák is tartatnának esperességünkben, hogy t. tanítóink egymás közt kölcsönösen kicserélhetvén gondolatjaikat, a nevelés sz. ügyét közös erővel előmozdíthassák? — Furcsa jelenet adta elő magát egy décáni följelentés mellett, midőn egy tanító, ki décánus által nyivános vizsga alkalmával érezhetőleg megrovatott, s a feljelentésben a legkitünőhbek közé soroltatott. Ez botrányos következetlenség! Nyíregyházán ismét tanítói képezde alakíttatandik, melynek oktatói állomásai csőd által lesznek betöltendők. Egyúttal dicsérve kiemelni kötelességemnek tartom azon őszinte vendégszeretetet, melyet n.-szlabosi egyház jó lelkészével együtt irántunk nyilvánítani szives vala, — büszke volt őarra, hogy egyházunk nyomos ügyei 7 év lefolytával viszont kebelében tárgyaltatnak, esperességünk egyházi s világi tekintélyei körében mulatnak! Kicsiny bár és szegény azon egyház, de gazdag s nagy evangyélmi buzgalmában! Virágoztassa azt a mindenható továbbra is Isten dicsőségére!!! Hoznék J., ev. lelkész. —

^ KÜLFÖLD. Előleges jelentés a dunafej edelemségi magyar reformátusok ügyében. Azt hiszem, hogy nem enyészett még ki egészen a tisztelt olvasó közönség emlékezetéből bukuresti református lelkipásztor, Koos Ferenc urnák folyó évi március 22-kén kelt s hozzám intézett azon levele, melyben a dunafejedelemségi magyar reformátusok szomorú sorsát megható vonásokkal rajzolta, s melyet a Prot. Egyh. s Isk. lap folyó évi május 6-ki — 18-dik — számában oly céllal köz lőttem, hogy a tisztelt közönség részvétét ezen egyházi és nemzeti szempontból egyiránt nagyfontosságú ügy iránt felköltsem, s hogy egyházunk kormányán állók közül támadjon valaki, ki tekintélyes állásánál fogva, egy magyar református missionak a Dunafejedeleinségekbeni megindithatását fent és alant kieszközölje. Azonban, mig egy felöl csakhamar meggyőződtem arról, hogy egy rendszeres