Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-25 / 38. szám

700 tanító 660 iskolában, több mint 70,000 tanítványtól látogattatva, 2 nagy és kitűnő tanítóképző intézet, Edinburg-, Glasgowban, 150 (vagy több) seminaristatól, s 1500 tanítványtól látogattatva. Valami 250 pásztor és missionarius külföldön, körülbelöl 100 állomáson. 1843-tól 1849-ig 665 uj templom építtetett, 1854-ben 800. Ezekhez tartozott 1849-ben 390 paplak, 1854-ben 500. A szabad egyházhoz tartozó népesség — kevésre téve — 700,000 lélekre megy. E tudósításokban és adatokban senki se gyanítson dicsekedő lelket. Ebez az ügy szentebb, hogy ha még ok volna is reá. Félelemmel reszketéssel hozták az egyház részére az áldozatot. A kegyelem, mely őket képesekké tette áldozni, Isten adománya volt, s a dicsőség csak ezt illeti. Ez egész előttünk fekvő vázlatból kitűnik, hogy asz abad skót egyház nem olyan szabadság után törekedett, a milyet a német földön az úgynevezett szabad gyülekezetekben keresnek. A szabadság, melyre törekszik, nem más, mint melyet Krisztus maga hirdet Ján. 8, 36. „ha a fiú megszabadít titeket, bizonynyal szabadosok lésztek." A szabad skót egyház a sz. léleknek erős hatására buzgó könyörgések között állott elő; vérző szívvel követte az urnák eme parancsát: „inkább Istennek kell engedelmeskedni, hogy nem mint az embernek— de mint felebb láttuk, az Ur csudálatosan jelentkezik nekik. Ez a szabad skót egyház, mai állapotában s bizonynyal nem sokat mondunk, ha azt mondjuk: ez a mai skót egyház. Van Andel Adorján. t——— Nyilt levél a Prot. Egyházi és Iskolai lapok n. t szerkesztőjéhez. A Prot. Egyh. s Isk. lap 35-dik számában", debreceni lelkész t. Révész Imre urnák, különösen hozzám szóló nyilt levelét olvasván, nem kis csudálkozásomra esett, hogy ez — állítólag több rendbeli hiteles közlésekből összeállított vád, s illetőleg felperesi követelés n. t. szerkesztő ur által közölhetőnek találtatott. Hogy könyvismertetések és bírálatok e becses lapok hasábjain tért találjanak , nagyon helyes, sőt szükséges; de hogy egyházak és lelkészek elleni panaszok és vádak is lap utján igazíttassanak el, már csak oeconomiai szempontból sem javasolható ; és mivel az ily eljárás a superintendentiánkban fenálló törvényes gyakorlat-, s az ily ügy természetével ellenkezik, az e lap utján annál kevésbé eszközölhető, minthogy a vád — legalább a mint felállíttatott — úgyis törvényszéki vizsgálatot és eldöntést igényelne. — Ide járul még, hogy ha egyesek okadatlan vádaskodó közléseinek tér nyittatik, s készséggel hely engedtetik e lap hasábjain, bevallott célját s irányát tévesztve, e lap könnyen helyzetünkhöz nem illő szóváltások terévé aljasíttathatik, egyszersmind tényezője lenne ama — nézetem szerint — helytelen s törvénytelen eljárás divatba hozatalának, hogy egyesek privát visszatetszésből is kíméletlen , méltánytalan, sőt törvénytelen bánást tanúsíthassanak mások irányában. Ez általában észrevételem a szentesi egyház presbyteri urnához s mostani rendes prédikátorához intézett nyilt levél közlésére, miből önként foly, hogy ha az abban foglalt vád alapos és kétségbe vonhatatlan : e lapok utjáni válaszolásom is szükségtelen, sőt elégtelen is. — Ez okból várakoztam, hogy e lapból elhangzott vak lövések komolyabb csatározást, vagy épen törvényszéki eljárást vonnak magok után, ez azonban be nem következvén, az olvasó közönség iránt tartozó tiszteletemből folyólag tollamhoz nyúlni kényszerültem, hogy a vád alapjául szolgáló szentesi papi beiktatást híven leírva a kellőleg okadatolva a tiszteit közönség Ítélete alá bocsássam. A tény, — melyet az ismeretes nyilt levél oly színben mutat fel, hogy a jóhiszemű olvasó könnyen vélhetné, miként a szentesi egyház praesbyteriuma, különösen annak mostani rendes lelkésze hitelvekeu és törvényes gyakorlaton alapuló szertartásainak számát tudatlanság, újítási visz keteg, sőt talán még bűnös separatisticus kísérletből is ön kényleg egy ujjal — t. i. a lelkészi beiktatással szaporította — ennyiből áll : A szentesi helv. hitv. egyház presbyteriumától felkéretett a békés-bánáti egyházmegye esperese, nt. Tóth Ferenc ur, hogy elválasztott, s hivatalának elfoglalására esperesileg felhatalmazott lelkészét templomában hivatalába bevezetni méltóztatnék. Az egyházi elöljáróságnak e kérelmét nt. esperes ur teljesíthetőnek találván, f. évi augustus 1-én Szentesen megjelent, s a lelkészbeállítási ünnepély részleteit elrendelvén, a templomi istenitiszteletre szokott módoni harangozás által jel adatott, — mely után a békésbanáti egyházmegye nt. esperesével a hivatalába beállítan dott lelkész templomba ment, s ott az uri szent asztalnál helyet foglaltak. Megkezdetett az istenitisztelet a 235-dik dicséret éneklésével, folytattatott a nevezett nt. esperes ur által, ki az Isten nevének segítségül hivása után, a lelki pásztor és egyháztagok közötti viszonyról velősen és hatólag elmélkedve, kifejté az ebből folyó kölcsönös kötelességeket; — majd a bibliát, symbolicus könyveket, az egyház anyakönyveit, az urvacsorai poharat, és a lelkészi hivatalos pecsétet hü és épületes kezelés végett, serkentő figyelmeztetés kíséretében, az előtte állott szentesi lelkésznek kezeire s gondviselésére bizván — a szokásos áldásmondással foglalkozását befejezte, a gyülekezet ismét énekelt. — Következett ezután a hivatalába beállított lelkész szószékbei fellépése, hol elöima után alkalmi beszédet tartván az igékről, mik II. Tini. 2 : 3—5 megírva találtatnak, egy berekesztő imádsággal s szokásos áldásmondással sze-I repét bevégezve, a gyülekezet kimenőre énekelt. Ennyiből áll már— hozzá mit sem adva, de belőle el sem is véve — a szentesi prédikátor famosus beiktatása, mit a nyílt levél t. irója a reform, egyház szertartásokra vonatkozó alapelveivel, a tiszántúli egyházkerületben teljes érvényben álló egyházi törvényekkel, végre a nevezett egyházkerület ez ügybeni törvényes gyakorlatával s történeti múltjával megegyezőnek nem találván; ezértaszetesi prédikátort keményen kérdőre veszi s feleletre hivja fel. Tisztáznom kellene tehát magamat a nyíltlevélkivánata, sőt követelése szerint, — vagy egész töredelmességgel begyónnom a mea culpa-t; de mivel a tény nem titokban, hanem nyilvános helyen, nem egy pár hiteles k ö z-1Ő, de a gyülekezet láttára, nem is általam, de a békésbanáti egyházmegye nt. esperese által hajtatott végre; ez okból, ugy hiszem, részemre sem a tisztázás, sem a bünbevallás szüksége fen nem forog. — A tény — a tiszántúli helv. hitv. egyházkerületben érvényes törvényeket, s törvényes gyakorlatot ismerő, — sőt a reform, egyháznak szertartásokra vonatkozó alapelveivel is tisztában álló békésbanáti egyházmegye esperese, nt. Tóth Fereiic uré tulajj donképen, — kinek mint egy felől jogában, más felől pedig tisztében állván az, hogy a felügyelete alatti egyházakban mindenek ékesen és jó renddel legyenek; — bizonyosan alapos okának kellett lenni, hogy a szentesiek kérésének engedve, teljesítse a papi beiktatást. — Ha a szentesi presbyterium törvénytelent, vagy épen egyházunk elveivel ellenkezőt kért volna tőle, fel lehet tenni, hogy olyat teljesítni vagy más által végrehajtatni teljességgel meg nem engedett. — Tulajdonképen tehát nem is a szentesi reform, egyház presbyteriuma s lelkésze ellenébe van felállítva a vád, hanem a békés-banáti egyházmegye nt. esperese interpelláltatik ; — kihez azonban a nyilt levél t. irója jónak látta kihívását nem intézni, mivel könnyen megeshetendett, hogy e szokás törvényességének kimutatásával a kihivólag formulázott vádlevél élét, fulánkját, mérgét egy -! szerre képes leendhetett elvenni. — Mi célja lehetett tehát a t. nyiltan levelező urnák? ő tudja legjobban, én csak gya-