Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-18 / 37. szám

elhárítja, eszméit kicseréli, s azon ügy létrehozásában több oldalról munkás. Ily módon az egyház helyes iránya meg­marad, a keletkezhető félreértések kiegyenlíttetnek és sok rosznak eleje vétetik; az ifjabbak a tanácskozmányokban tapasztaltabbak beszédein okulhatnak, s ha kényes, de fon­tos tárgyak kerülnek szőnyegre, — melyeket egyesek érin­teni sem mernek, — megszűnik minden nehézség, ha tes­tületileg vétetik discussio alá. Ezek körülbelől a saját ke­beléből választott képviselői hatósággal és gyűlési joggal biró presbyteri egyháznak előnyei, melyeket azok — kik nem tapasztalták — képzelni sem tudnak. Távolabbi kö­vetkezménye pedig ezen rendszernek az, miszerint az alatta élők egymáshoz szeretettel ragaszkodnak. A mi a kedvezőtlen és nehéz időkbeni megpróbálta­tást illeti, — mi előbb vagy később bármely egyházra is rákövetkezhetik, — valóban csodálatra méltó azon védrend­szer, melyet a presbyteri egyházalkotmány e tekintetben akár az isteni igazságok, akár saját alaptételeinek meg­örizhetésére nézve kifejthet. Ily esetekben a biztos követ­kezmény leginkább a kivitel gyorsaságától, és az egység létrehozásától függ. S mindkettőért a legjobban gondosko­dik ezen szerkezet ott t. i., hol a polgári hatóság akadályo­zólag fel nem lép. Mert p. o. ha valamely fontos ügyben gyors határozat szükségeltetik , az esperesek néhány nap alatt birják a megyéjökbeli papság véleményét, megjelen­hetnek kevés idő alatt a kerületi vagy tartományi zsi­naton , hol a kérdés meghányása után nyomban létre jön a határozat. A mi a consistoriumi rendszert e tekintetben illeti: ezen rendszer hiánya és gyengesége sohasem tűnik ugy fel, mint azon erőtlenségben, melynél fogva magát nehéz idők­ben fentartani nem tudja. Ez azon szoros összefüggésből, melybe az egyház és állam a közfőnök, t. i. a fejedelem ál­tal hozatik — szükségkép következik. Mind azon csapást és pusztulást — melyek az államot érik — szenvedi ekkor az egyház is. Ha az állam háború vagy bármely egyéb ve­szély által fenyegettetik, a fejedelemnek nem marad ideje az egyház ügyeinek rendezésére és minthogy a consisto­riumi rendszer mellett az egyház maga lábán járni nem tud magasb és idegen segély nélkül, — ügyei tétováznak mind­addig, míg a politikai alkudozások bevégzése után vala­hára jut idő az egyház ügyeinek felvételére is. Ezen állítás valódiságát mutatja az 1808 —1815-ig lefolyt idő, de legin­kább a jelen. Teljesen meg kell pedig dőlni ezen rendszer­nek akkor, ba az állam erőszakos rázkódtatásokat szen­ved, ha p. o. a köztársaság monarchiává, vagy a monarchia köztársasággá lesz, mindkét esetben megsemmisül az egy­ház alkotmánya az államéval együtt. De meg a consisto­riumi rendszer mint az egyház organuma csak ott alkal­mazható, hol a fejedelem maga is azon egyházhoz tartozik, melynek a consistoriumi rendszer értelmében fejévé lett. A reformátorok is bizonyosan nem engedték volna át az egyház feletti hatalmat a tartomány urainak, ha azon gon­dolatra jöttek volna, miszerint ezen őrködés az egyház fe­lett nem az Ur felkentjei által, hanem államhivatalnokok által fog idővel gyakoroltatni. Összevetve most már a presbyteri és consistoriumi rendszerről mondottakat, meggyőződhetünk a felől, hogy a presbyteri forma életet, a consistoriumi rendszer pedig al­kotmányszerü pusztulást hoz magyar prot. egyházunkra. Oh vajha azért mi, kik a presbyteri egyházalkotmány acgise alatt 300 éves küzdelmeinkben bár gyakran megha­jolva, de soha meg nem törve drága egyházunk érdekét ed­dig szem elöl el nem téveszténk, a jelen válságos percek­ben is egyházalkotmányunkat legdrágább kincsünknek tartva — megőrizni, fentartani tudnók. Mányoki Tamás, tanár. ^m^m^ KÖNYVISMERTETÉSEK. Die christliche Dogmatik, vom Standpunkte des Gewissens aus dargestellt von Dr. Dániel Schenkel. In zwei Banden. Erster Band: „Bie Lehrgrundlegung. Wiesbaden Kreidel und Nied­ner Veiiagshandlnng. 1858. (Vége.) Hogy a kegyes olvasót hosszadalmas beszéddel ne I terheljük: a munka hátra levő részét elég lesz csak főbb vonásaiban ismertetni meg; — különben is azon főtételek, melyek e munkában sajátságosok , az eddigiekben foglal­tatván. — A 10-dik tancikk szól a vallásnak a vallásos társasághozi viszonyáról. A vallás, hogy az emberiségnek Istenhez való viszonyát általánossá tegye: erre nézve vallásos társaságot alapit. — Ennek ren dezése végett, a vallás organuma (a lelkiismeret) kellőleg szabályozza mind az ismerő , mind az akaró , mind az ér­zelmi tehetséget. Az elsőnek szabályozása utján előáll a vallástan, — a másodikén az istenitisztelet módja, — a har­madikén a vallásos társulat alkata. — A 11-d i k t a n c i k k tanít a vallásterén előfordulható beteges képződésekről. — Ha a lelkiismeret szereplésében ré­szint a vallásos és erkölcsi functiok közötti szabályszerű viszony, részint annak az ismerő, akaró és érzelmi tehet ségre vonatkozó hatásában a szabályosság megzavarodik: ekkor beteges képződéseknek kell előállani. Ha a lelkiis­meret szereplésében a vallásos functio túlsúlyjal bir az er­kölcsi felett: akkor m y s t i c i s m u s áll elő; ba az erköl­csi bir túlsúlyjal a vallásos felett: akkor m o r a 1 i s m u s. Ha a lelkiismeretnek az ismerőtehetségre vonatkozó sze replése zavarodik meg: akkor áll elő vagy orthodoxis­m u s, vagy rationalismus; ha az akaró tehetségre hat az ilyen zavart szerepléssel, akkor származik vagy hierarchismus, vagy individualismus: ha végre az érzelmi tehetségre: abból származik s e c t á k képző­dése. — A 12-dik tanei,kk tanít a vallás kü­lönféle alakzatairól. Eredeti, igazi és alapalkozata a vallásnak a monotheismus. A többi kitűnőbb alak­zatok : deismus, polytheismus, pantheismus csak ezen alapalakzatnak elfajzásai, és mindazoknak ere­dete a lelkiismeret általános elhomályosodásából magya­rázható. — A 13-dik tancikk szól a lelkiisme­rethez viszonyított megmutatásról. A dogma­tika tankifejtő részében egy tantételt sem lehet felvenni, mely mellett a lelkiismeret bizonyságot nem tesz. Ha a dog­matikus lelkiismerete vagy zavart, vagy homályos : akkor annak előadásába vagy a 11- vagy a 12-dik tancikkben előadott beteges képződések és alakzatok ferdesége kike­rülhetleníil becsúszik. A II. szakasz tanít a kijelentésről, mint az isteni üdvközlés kútfejéről. Ebben a 14-dik tancikk fogalmat ád a kijelentésről, miszerint az az is­teni szellemnek az emberi szellemre közvetlenül hatása a végre, hogy az üdv előmozdíttassék. Ennek elfogadására orgánum az emberben a lelkiismeret. Az ember által elfo­gadott kijelentésből áll elő a kijelentett tan, — melynek létrehozásában az ember ismerő tehetsége is szerepel, —-és így annak egy oldala isteni tökély, de másik oldala em­beri tökéletlenség. — A 15-dik tancikk tanitacsu­dáról. A csuda csupán a kijelentés körébe tartozó jele­net , — melynek ilyen létéről a lelkiismeret győződik meg. A csuda lényegileg = Istennek üdvelőmozdítás végett, a természet rendszerébe teremtő erejéveli beavatkozása, mely beavatkozás eredményét a természet szokott folyásából ki­magyarázni nem lehet, de a mely azonban ez utóbbit fel nem függeszti, sem meg nem zavarja, — inkább annak ma­gasabb szabályozásút tanúsítja. A kijelentés a mennyiben a természetre és a világ folyására behat, minden csudák

Next

/
Thumbnails
Contents